Irodalmi emlékhelyek Zemplénben
Az MMA Irodalmi Tagozatának tanulmányútja – 2024. október 9–11.
Az első állomás Vizsoly. A Református Betlehemnek is nevezett emlékház emeletén olyan nyomdagépek, amilyenek egyikén az első magyar nyelvű Bibliát nyomtatták. A bumfordi vas-monstrumok, s a szedőszekrényekben sorakozó ólombetűk az ifjú szerkesztőként, kezdő íróként még ólomszedéssel találkozó akadémikusokat nosztalgikus emlékidézésre késztették.
Az első állomás Vizsoly. A Református Betlehemnek is nevezett emlékház emeletén olyan nyomdagépek, amilyenek egyikén az első magyar nyelvű Bibliát nyomtatták. A bumfordi vas-monstrumok, s a szedőszekrényekben sorakozó ólombetűk az ifjú szerkesztőként, kezdő íróként még ólomszedéssel találkozó akadémikusokat nosztalgikus emlékidézésre késztették.
Az Árpád-korból származó, román, majd a gótikában végleges formát öltő templom építészeti szépsége és a mintaszerű gondossággal feltárt, 12–15. századi freskók önmagukban is lenyűgözik a látogatót, de a hely „gazdájának", a templom lelkészének, Kovács Zsolt Levente tiszteletesnek a hivatástudata, a múltőrzés ügyében és a jelenkori vizsolyi gyülekezet továbbéltetése érdekében végzett munkája – a spiritualitás és a gyakorlatiasság együttes jelenléte egy lélekben – ugyanúgy maradandó élmény az ott jártak számára.
Borsi (Szlovákia), Rákóczi Kastély. Az utazás sárospataki szervezőinek egyike, Veress Zoltán a kastély bejáratánál, a Rákóczi-szobor megkoszorúzása alkalmából tárogatóját megszólaltatva keltett a helyhez illő hangulatot. A kastélyban működtetett, hihetetlenül gazdag múzeum a legújabb múzeumi kiállítási módszereket alkalmazva egy egyetemi szemeszterre is elegendő feldolgozni való ismeretet ad, de egyetlen látogatás alatt is seregnyi új ismerethez segíti az embert.
A sárospataki Bodrog szállóban pihente ki magát a csoport, hogy a másnapi programra is legyen kellő ereje. Sátoraljaújhelyen a Műemlék Levéltár, amelynek valaha Kazinczy is levéltárosa volt, korabeli bútorzatával, a falakon sorakozó számtalan iratköteggel az impozáns látványon túl váratlan élménnyel is szolgált a múzeum-levéltár fiatal igazgatójának, Oláh Tamásnak köszönhetően, akit a hivatásáért való lelkesedése a vizsolyi lelkészhez tett hasonlatossá. A magyar nyelv időtálló voltára hozta fel bizonyságul az egykori, tizenhatodik, tizenhetedik századi ilyen-olyan iratok, számlák, elismervények, szerződések szövegeit. Nyelvújítás előtti idők, s ma is érthető magyar nyelv – a mindennapi népéletben tehát magyarul beszéltek és írtak, nem mindig fóliánsra, olykor kis papírdarabokra, amelyeket egyébként Kazinczy ki akart volna selejtezni a levéltárból, nagy szerencse, hogy nem járt sikerrel. A sok évszázados papír porának belégzése után jól esett a csoportnak a kis túra a turulszoborhoz a Szár hegyre. Matl Péter kárpátaljai szobrászművész lapos terméskövekből épített alkotása Trianon centenáriumára készült – közel az országhatárhoz, s bár a helyszín elnevezése adott volt, mégis szíven üti az embert: a Kálvária dombon.
Délután Kazinczy Ferenc nyomába szegődve Széphalomra visz az út, játszadozás a Magyar Nyelv Múzeumában a nyelvújítás kiselejtezett, nem meggyökeresedett szavaival, majd a nap zárásaként séta a sárospataki vár szép, reneszánszkori falai tövében.
A kiváló programok helyi szervezője, Somorjai Lehel jóvoltából a harmadik nap reggelén Sárospatak a híres kollégiumát kínálta fel a tanulmányút résztvevőinek: a benne lévő műemlékkönyvtárat. Az égig érő polcok zsúfolva vannak kincset érő, gyönyörű kötésű könyvekkel. Legtöbbjük ára valaha egy ház árával is felért, mai áruk felbecsülhetetlen. Az épülettel szemközt a hatalmas park, benne a leány- és a fiú-kollégium, és valahai sárospataki diákok szobraival tűzdelt útjain a maiak csapatostul sietnek a dolgukra. Íme, a jövőbe nyíló jelen. Jelen, ahová az akadémikus utazók kis csoportja e három nap után egy ránkpirító, kulturált magyar múltból érkezik vissza.
Ács Margit Kossuth-díjas író, az MMA rendes tagja
Borsi (Szlovákia), Rákóczi Kastély. Az utazás sárospataki szervezőinek egyike, Veress Zoltán a kastély bejáratánál, a Rákóczi-szobor megkoszorúzása alkalmából tárogatóját megszólaltatva keltett a helyhez illő hangulatot. A kastélyban működtetett, hihetetlenül gazdag múzeum a legújabb múzeumi kiállítási módszereket alkalmazva egy egyetemi szemeszterre is elegendő feldolgozni való ismeretet ad, de egyetlen látogatás alatt is seregnyi új ismerethez segíti az embert.
A sárospataki Bodrog szállóban pihente ki magát a csoport, hogy a másnapi programra is legyen kellő ereje. Sátoraljaújhelyen a Műemlék Levéltár, amelynek valaha Kazinczy is levéltárosa volt, korabeli bútorzatával, a falakon sorakozó számtalan iratköteggel az impozáns látványon túl váratlan élménnyel is szolgált a múzeum-levéltár fiatal igazgatójának, Oláh Tamásnak köszönhetően, akit a hivatásáért való lelkesedése a vizsolyi lelkészhez tett hasonlatossá. A magyar nyelv időtálló voltára hozta fel bizonyságul az egykori, tizenhatodik, tizenhetedik századi ilyen-olyan iratok, számlák, elismervények, szerződések szövegeit. Nyelvújítás előtti idők, s ma is érthető magyar nyelv – a mindennapi népéletben tehát magyarul beszéltek és írtak, nem mindig fóliánsra, olykor kis papírdarabokra, amelyeket egyébként Kazinczy ki akart volna selejtezni a levéltárból, nagy szerencse, hogy nem járt sikerrel. A sok évszázados papír porának belégzése után jól esett a csoportnak a kis túra a turulszoborhoz a Szár hegyre. Matl Péter kárpátaljai szobrászművész lapos terméskövekből épített alkotása Trianon centenáriumára készült – közel az országhatárhoz, s bár a helyszín elnevezése adott volt, mégis szíven üti az embert: a Kálvária dombon.
Délután Kazinczy Ferenc nyomába szegődve Széphalomra visz az út, játszadozás a Magyar Nyelv Múzeumában a nyelvújítás kiselejtezett, nem meggyökeresedett szavaival, majd a nap zárásaként séta a sárospataki vár szép, reneszánszkori falai tövében.
A kiváló programok helyi szervezője, Somorjai Lehel jóvoltából a harmadik nap reggelén Sárospatak a híres kollégiumát kínálta fel a tanulmányút résztvevőinek: a benne lévő műemlékkönyvtárat. Az égig érő polcok zsúfolva vannak kincset érő, gyönyörű kötésű könyvekkel. Legtöbbjük ára valaha egy ház árával is felért, mai áruk felbecsülhetetlen. Az épülettel szemközt a hatalmas park, benne a leány- és a fiú-kollégium, és valahai sárospataki diákok szobraival tűzdelt útjain a maiak csapatostul sietnek a dolgukra. Íme, a jövőbe nyíló jelen. Jelen, ahová az akadémikus utazók kis csoportja e három nap után egy ránkpirító, kulturált magyar múltból érkezik vissza.
Ács Margit Kossuth-díjas író, az MMA rendes tagja
