Csodaszarvas (1969, mészkő, 57×106×50 cm)

LXXX – Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész kiállítása

Csíkszentmihályi Róbert, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a nemzet művésze 2020-ban töltötte be nyolcvanadik életévét. A sokoldalú, a szobrászat minden területén otthonosan mozgó, gazdag munkásságot teremtő szobrász, akinek történelmi emlékművei, emlékszobrai, díszítő jellegű alkotásai, díszkútjai a hazai és külföldi városok közterein, középületeiben lelhetők fel, számos domborműves emléktáblát, valamint síremléket is készített az elmúlt öt évtizedben. E rendkívül gazdag akadémikusi-művészi életmű előtt tiszteleg a Pesti Vigadóban 2021. április 20-áig a Képzőművészeti Tagozat szervezésében megrendezett tárlat. A kiállítás online megnyitója megtekinthető cikkünkben...
Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész az oeuvre műcsoportjait, ciklusait felvillantó kiállításának szobrai között szemlélődve felismerhetjük, hogy miként őrzi és élteti ez az alkotó a több évezredes művészeti múlt által kialakított, a klasszikus eszményekkel vezérelt művészeti tradíciót, és azt is, hogy önálló gondolati és formai invenciói révén hogyan avatja műveit különös, a szépségek és a rútságok szféráiban kalandozó korszerű plasztikai szintézissé. Az 1960-as évek közepe óta folyamatosan, és látszólag konfliktusmentesen épülő életmű a szobrászati alkotóterületek, az ágazatok harmonikus egyensúlyára alapozott: az öt és fél évtizedes munkásságot vizsgálva azonos szerepűnek és jelentőségűnek minősíthetők a monumentális kompozíciók, az ún. kisszobroknak nevezett művek, továbbá a kisplasztikák és az éremművészeti alkotások, amelyeknek együttesét a pályakezdés óta a radikális fordulatoktól tartózkodó, változatlan, a figurativitás által determinált stíluseszmény avatja egységessé. Az évtizedek óta Szentendrén dolgozó szobrász művei azt tanúsítják, hogy a plasztikai archetípusoktól nem szakadt el, de ugyanakkor a modernitás szellemisége, a korszerűségre törő indíttatás és formarend határozza meg, karakterizálja munkásságát. Csíkszentmihályi Róbert a hagyományos alapanyagokat megmunkálva, a tradicionális szobrászati technikákat alkalmazva, nagy mesterségbeli tudással felvértezve, egyéni invencióit megfogalmazva alkotta meg a kor kihívásaira a szimbolikus és metaforikus szférákban hivatkozó és reflektáló, a művész nyolcvanadik születésnapja alkalmából megrendezett tárlaton közönség elé tárt szobrait.
A megrendelői, a monumentális szférán túl autonóm művészi programját a kisplasztikák, a kisszobrok és az éremművészet terén valósíthatta meg. E gazdag, szerteágazó, mégis koherens életmű előtt az oeuvre műcsoportjait, ciklusait tematikusan felvillantani szándékozó, kurátori, tisztelgő kiállítás artikuláltan a befogadás élményére összpontosít: a művészettörténész elsődleges célja láttatni és érzékeltetni, hogy miként őrzi és élteti az alkotó a több évezredes művészeti múlt által kialakított, a klasszikus eszményekkel vezérelt művészeti tradíciót, és azt is, hogy önálló gondolati és formai invenciói révén hogyan avatja műveit különös, a szépségek és a rútságok szféráiban kalandozó korszerű plasztikai szintézissé.
Az életmű legfontosabb alkotói periódusait reprezentáló kiállítás mintegy 70-80 plasztika és szoboregyüttes, 120 érme és néhány grafikai mű, továbbá köztéri műrészletek kinagyított repróit öleli fel. A kiállítás kurátora Wehner Tibor művészettörténész, koncepciójának és kérésének megfelelően a közintézményi, galériás és magángyűjteményben szereplő műtárgyak kölcsönzését a Magyar Nemzeti Galéria, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, Kogart Kortárs Művészeti Intézmény és a jogörökösök biztosítják.

A kiállítás online megnyitója:
„Elgondolkodtató, hogy a szobrász mesterség eszköztára a szoborkészítés több ezer éves története során szinte semmit sem változott. Ebben az ósdi szellemi »műhelyben« érzem jól magam." (Csíkszentmihályi Róbert)
Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész
Az 1940-ben Budapesten született Csíkszentmihályi Róbert már gyermekkorában nagy érdeklődést tanúsított a rajzolás és a festés iránt. 1954-től 1958-ig a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba járt Budapesten, majd 1960 és 1965 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol mesterei Pátzay Pál és Szabó Iván voltak. Már a Török Pál utcai iskolában magával ragadta Somogyi József munkássága, majd a főiskolán Borsos Miklós és Medgyessy Ferenc művészetének bűvkörébe került, és meghatározó volt számára Barcsay Jenő egyénisége és alkotói magatartása.
1965 és 1975 között művészpedagógusként is tevékenykedett, majd 1975 óta önálló művészként dolgozik. 1965 és 1967 között általános iskolai rajztanár volt Vác-Deákváron, majd a budapesti Kirakatrendező Iskola rajz-művészettörténet tanáraként dolgozott. 1967 és 1975 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola (Budapest) tanára, 1971-től 1972-ig a zebegényi Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskola tanára volt.
Csíkszentmihályi Róbert munkássága összetett, sokrétű, a szobrászat minden területét és ágazatát, megannyi műformáját és műfaját, csaknem minden anyagmegmunkálás-módját és technikáját felöleli. A hatvanas évek közepe óta épülő oeuvre művei a kezdetektől napjainkig jelen vannak a magyar művészet hazai és külföldi kiállítási fórumain, számos kompozíciója gazdagítja a rangos hazai és külföldi köz- és magángyűjtemények anyagát, és megannyi alkotása lelt otthonra – ugyancsak idehaza és a határokon túl is – a köztereken és a középületekben.
Művészetében azonos súllyal jelennek meg a tradicionális kisplasztikák, a kisszobrok, kiállítási plasztikák, az érmek és plakettek és a megbízásra készített monumentális emlékművek, emlékszobrok, díszítő plasztikák, díszkutak, valamint a síremlékek és az épületekhez kötődő emlékjelek. Fontosak a szakrális, az egyházi épületekbe, a templomokba vagy közvetlen környezetükbe komponált és került kompozíciói.
Egyes alkotóperiódusaiban a különböző fafajták megmunkálása, majd a kövek megfaragása, máskor a mintázott plasztikák bronzba öntése domináns tevékenységében. Művészetének meghatározó sajátossága az anyagszerűség, az adott anyag megmunkálásának adekvát volta, a kivitel precizitása és eleganciája. Egy-egy tárgycsoportot (például órák) feldolgozó műsorozat mellett Csíkszentmihályi Róbert csaknem minden művében az emberalak, vagy az állati lény, az állati test jelenik meg a realista szemléletű megformálás vagy a stilizáció különböző fokozatai által árnyalt megjelenítésben, s alkotói szemléletében a művész a figurativitás határait sohasem lépi át: a legelvontabb munkája is őrzi a valóságra vonatkozó utalásokat, a természetre vonatkoztató jellegzetes vonásokat, motívumokat.
Pályája a természet lényeit megragadó domborművekkel és kisplasztikákkal indult, amelyek közül kiemelkedő jelentőségű a Bociölő (1963), a Fekvő bika (1965), az Ős (1968), a Mítosz (1970) és a Csiga bemutatása (1973) című kompozíció. A bensőséges hangulatú, mészkőbe faragott kompozíciókat mintegy megkoronázta a Dániába került, öntöttvas Utolsó szarvas emlékműve (1970).
A kisplasztikák és kisszobrok megalkotása mellett a hetvenes évektől egyre több köztéri megbízást teljesített (Herman Ottó-emlékkút, Felszabadulási emlékmű, a vatikáni Magyar Kápolna domborművei, ezt aktív éremművészeti alkotótevékenység kíséri.
A nyolcvanas évektől megjelentek művészetében a stilizált, egyedülálló, felmagasodó, a részletezést kerülő, nagy, sima palástokkal övezett figurákat megjelenítő, mészkő és márvány idol-szobrok, amelyek közül több köztérre is került (Zene, Budapest, 1981), s amelyeknek később bronz-változatai is készültek (Gépember, 1988).
Egymással szoros tematikai és formai kapcsolat jellemzi az összefüggő műcsoportok alkotásait: a hetvenes évek második felétől a nyolcvanas évtized közepéig készült Idő-sorozat kompozícióit, a nyolcvanas évek második felében megszületett kétfigurás kisbronzok együttesét. Míg az óra-sorozat a meditáció, a merengés, a mozdulatlanság állapotát sugallja, a kétfigurás kompozíciók a mozgalmas akciók terepei voltak.
A kilencvenes évektől a bronzba öntött, fába és gránitba faragott állatember-szobrokat, az apokrif lények műegyütteseit készítette el, amelyek közül néhánynak készült nagyméretű változata is (Atléta, 1998). Ez a műsorozat egyedülálló művészeti jelenség a jelenkori magyar szobrászatban: az abszurd, ironikus, groteszk szemlélet, a szürrealisztikus látásmód, az emberi karakterrel felruházott, emberi tulajdonságokat hordozó és tükröztető állat-egyéniségek sora a korszak tipikus figuráit, jellemeit állítja elénk. A szárnyas-nőalak, a vaddisznó-férfi, az őzgida-leány, a menyét-nőstény pontosan annyira állat, mint amennyire ember is: az emberi és állati vonásokat, tulajdonságokat szintézissel interpretálják ezek a munkák.
Öt évtizedet átfogó éremművészeti munkásságát a minőség és a művészi lelemény egysége jellemzi. Ebben is a hagyomány őrzője és a klasszikus eszmények szellemében történő műalakítás megújítója.
Csíkszentmihályi Róbert pályakezdése óta rendszeres résztvevője a magyar művészet különböző fórumainak: műveit rendszeresen közönség elé tárta önálló kiállításain és a művésztársaival közösen rendezett tárlatokon, folyamatosan jelen volt az országos seregszemléken és a külföldön rendezett magyar művészeti bemutatók, szobrászati és éremművészeti kollekciók anyagában is szerepeltek alkotásai.
Művészetét 1974-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el. 1983-ban Érdemes Művész lett, Budapest Főváros Művészeti-díját 1988-ban kapta meg. 2001-óta a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze. Pest Megyéért Emlékéremet kapott 2005-ben, 2007-óta Szentendre Város Díszpolgára. 2013-ban Kossuth-díjat kapott. Abszurditásokkal átitatott szobrászati formanyelvéért és világképéért, magas szakmai kvalitású tradicionális kisplasztikáiért, monumentális emlékműveiért és szakrális kompozícióiért kapta meg 2014-ben a Nemzet Művésze elismerést.
A szobrászi munkásság mellett Csíkszentmihályi Róbert tevékeny résztvevője a művészeti életnek, illetve a szobrász-szakmának is: aktívan részt vesz a szentendrei művészet mindennapjaiban, számos művésztársaság, művészközösség tagjaként (Magyar Szobrász Társaság, Szinyei Merse Pál Társaság, Magyar Művészeti Műhely, Unicornis Csoport) vállal szerepet, és szakértőként évtizedek óta közreműködik zsűrikben, pályázati bírálóbizottságokban. A Magyar Művészeti Akadémiának 2013 óta rendes tagja.
Az MMA 2017-ben készített portréfilmet vele, a Szalay Péter által rendezett, s az MMA támogatásával készült, Kőbárka címet viselő, 52 perces mozi nemcsak Csíkszentmihályi Róbert életét és műveit, hanem – ami ennél talán a néző számára sokkal izgalmasabb – magát az alkotó embert is bemutatja. A film legnagyobb erénye, hogy feltárult mindaz a lelki háttér, amely némán, de határozottan nyilvánul meg a művész minden alkotásában. Hetvenötödik születésnapján, 2015-ben a Kecske utcában rendezett köszöntésén Orosz István grafikus hangsúlyozta, hogy szobraiból a természetes otthon-érzés árad. Olyan művésznek nevezte Csíkszentmihályit, aki a „test templomát teleültette érzéki vad és megengedhetően emberi drámával. Nemcsak Michelangelóra, de rád is érvényes az a kijelentés, amely szerint nem kell minden szobrot befejezni, hiszen néha a töredék hatásosabb lehet".
Idén jelent meg Török Katalin – Wehner Tibor: SZENTENDRE MONUMENTA (Bp., 2020, MMA Kiadó) könyve Szentendre művészeti örökségeiről. A gyönyörű képekkel díszített album egy eddig jobbára ismeretlen oldaláról mutatja be a két világháború között a festők által felfedezett várost. A művészek között találjuk Csíkszentmihályi Róbertet is.

LXXX – Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész kiállítása
Pesti Vigadó (Vigadó Galéria), V. szinti kiállítótér
2020. december 15. – 2021. április 20.
Kurátor: Wehner Tibor művészettörténész

A kiállítás online formában nyílik meg, a megnyitó a Magyar Művészeti Akadémia honlapjain (mma.hu és mma-tv.hu), YouTube-csatornáján, valamint Facebook-oldalán is hamarosan elérhető lesz. A kiállítás a járványügyi intézkedések függvényében lesz látogatható.
2020. december 8.  |  kiállítás csíkszentmihályi róbert vigadó galéria