Bereznai Péter

Magyar Festészet Napja 2017

2017. október 15-én, a Magyar Festészet Napján, a Bálna Budapestben vehette át a Magyar Művészeti Akadémia Festészeti díját Bereznai Péter Munkácsy Mihály-díjas festőművész. Az eseményre az ÉLŐ MAGYAR FESTÉSZET – A HAL című kiállítás megnyitóján került sor. A Magyar Festészet Napját 2002 óta ünneplik a festők védőszentje, Szent Lukács ünnepe (október 18.) körüli napokban.
A Magyar Festészet Napja, mint művészeti mozgalom 2002-ben indult útjára, azzal a céllal, hogy összehozza a képzőművészeti szakmát és egyben felhívja a társadalom figyelmét a kortárs művészet aktualitásaira, jelentőségére. Az akkor néhány kiállítást felölelő rendezvény mára országos, sőt nemzetközi jelentőségűvé nőtte ki magát. A központi nagy tárlat magába foglalja a doyenek-festőmesterek, a középgeneráció és a fiatal generáció műveit, amelyek ebben az évben egy nagy kiállítást képeznek. A korosztályokon átívelő, változatos stílusok színes palettáját felvonultató kortárs kiállítás a hal–víz–környezet tematika köré szerveződött. Idén is sokoldalú, a magyar festészetet átfogóan és részleteiben is bemutató programsorozaton vehetnek részt az érdeklődők, amelyhez országosan csaknem 40 város mintegy 60 programjával csatlakozott. (A részletes programokról itt: festeszetnapja.hu)
Festőünnep
 
A kultúra, illetve az irányában tanúsított tisztelet jele lehet, ha elfogadjuk, egyetértést tanúsítunk az iránt, hogy nézeteink a kultúráról nem teljesen azonosak, mert nem értünk mindenben egyet. Gondolkodásunk eltérései leginkább a különböző stílusirányokat, tendenciákat követő művészeti irányultságok interpretálásában érhető tetten, már amennyiben indokolt lehet a művészeti jelenségek korrekt és egzakt lábjegyzeteléséről beszélni interpretáció gyanánt.
A másság, az alteritás tapasztalata közvetlen, napi élményünk lehet, ha műalkotásokkal találkozunk. Október havában, immár lassan két évtizede, jellemzően a képzőművészet, szűkebben annak manapság domináns ágazata, a festészet alkotásaival. A hagyomány szerint októberben emlékezünk meg Szent Lukács, az orvosok védőszentjének, és nem kevésbé a festők patrónusának neve napjáról, így Magyarországon október 18-a köré festészeti rendezvénysorozat szerveződik, immár 17. alkalommal: a Magyar Festészet Napja.
A Bráda Tibor festőművészben felvetődött gondolat, hogy a magyar festészetet legalább egyetlen napra kitüntetett figyelem övezze, s legyen ez a nap ünnep, a tisztelet megnyilvánulásának alkalma – követőkre, támogatókra talált, így manapság ismert és elismert programsorozattá vált.
A Festészet Napja kezdetben, 2002-ben valóban egynapos rendezvényként indult, ám hamar kiderült, hogy egyetlen napos kiállítási program igen szűkös keret az emlékezésre, a megmutatkozási vágy kielégítésére. Így időben és térben egyre terebélyesebb formát öltött, a néhány napos kiállítási eseményből egy-két hetessé, míg mára október havának egészét betöltő programmá bővült. És hasonlóképpen: a néhány helyszínes kiállítás mára országossá szélesedett, sőt az országhatárokon túlnyúló.
A rendezvénysorozat kiállítási eseményei elsősorban a főváros kiállítóhelyeire koncentrálódnak, noha a vidéki városok (Békéscsaba, Szigetszentmiklós, Győr, Siófok, Miskolc, Esztergom, Dunaszerdahely), és a kisebb települések közül is sokan kiállításokkal emlékeznek meg a festészet ünnepnapjáról. A budapesti helyszínek mellett Szolnok hagyományosan kiemelt szerepe nem csupán annak köszönhető, hogy a Magyar Festészet Napja Alapítvány jelenlegi elnöke, Verebes György festőművész egyben a Szolnoki Művésztelep vezetője: a város erős képzőművészeti hagyományai is indokolttá teszik ezt.
A meghosszabbodott ünnepnap jó alkalom arra, hogy ki-ki megmutassa, hol és merre tart, hogy mások is lássák – szakmabeliek, kollégák és a tárlatlátogatók –, mire jutott. Nem versengésről van szó, hanem nemes erőmérésről, az együvé tartozás mind újra történő megfogalmazásáról, igazolásáról: tisztelgésről az elődök és a kortársak előtt, ugyanakkor az alkalomról, hogy találkozzon a képet alkotó művész és az alkalmi néző.
   
Néhány éve már a főrendezvény helyszíne a Bálna Budapest kiállítótere, miként a 2017-es évben is. E kiállítási helyszín tagolt terei mondhatni kényelmesen-ideálisan fogadják be a magyar festőművészek mintegy 200 műalkotását, sőt a vendégkiállítóként fogadott murnaui művésztelep (Németország) alkotóinak munkáit is. Az Élő magyar festészet főcímmel rendezett tárlat tematikus alcímet is kapott: A hal. A néhány szorosabban, konkrétabban e témához kötődő művek mellett többnyire áttételesen, kötetlenebbül kapcsolódó alkotások alkotják a kiállítás nagyobbik hányadát: színes körkép a magyar festészet jelenéről.
A Bálnában került sor a rendezvénysorozat kategóriák szerinti, szakmai díjainak átadására is. A Magyar Festészet Napja életműdíját Hajnal Gabriella textilművész, a magyar Művészeti Akadémia Festészeti-díját Bereznai Péter festőművész, a Maticska Jenő-díjat Szenteleki Gábor festőművész érdemelte ki.
A Földművelésügyi Minisztérium a rendezvénysorozat jelentős anyagi támogatása mellett két díjjal is hozzájárult az alkotói teljesítmények elismeréséhez: a Miniszteri Nagydíjat Szkok Iván festőművész vehette át, míg különdíjjal jutalmazták Buhály József és Sipeki Zoltán festőművészek munkáit.
Egyes alkotók számára, akik jellemzően nagyobb léptékben szeretik elgondolni és kivitelezni alkotásaikat, talán jelentős, ugyanakkor érdekes kihívást jelent, ha a megszokott képmérethez képest kötött, 20×20-as méretű vászon áll rendelkezésre, miként a „Miniképek" tárlaton már évek óta. Zöld Anikó festőművész, a kiállítás kurátora az idén új koncepció szerint, két helyszínre gondolta el a rendezvénysorozat egyik legizgalmasabb kiállítását. A Vizivárosi és a Vigadó Galériában „Miniképek–Képpárok" címmel megrendezett tárlaton a képfelület duplájára növekedett, két darab 20×20-as vásznon kivitelezhette minden alkotó a maga elképzelését, a képi relációk változatos sokféleségét nyitva meg.
A Magyar Festészet Napja kitüntetetten a festészet műfajában alkotók ünnepe, ám ugyanakkor azon tárlatlátogató befogadóké is, akik számára a festmény nem csupán vászon és festék, de vonzó felületté kódolt gondolat, affektus. A műalkotások nem önmagukban állnak, mögöttük egy kultúra, egy társadalom, a tárlatlátogató közönség áll, aki a műalkotás eseményére olyasmiként tekint, amely által önmagát fűzheti tovább. Mert persze a festő nem gondol el magának ideális, megértő szemlélőt. Tudható, hogy az alkotó elsősorban vagy többnyire, esetleg egészen: képet önmagának alkot. Mindamellett megmutatja, mint sajátját, mint teremtő a teremtettet. Így a Magyar Festészet Napja valamiképpen a találkozás ünnepe is. Talán arra is indíthat, hogy nyitottan éljünk, fogadjuk be azokat a festészeti jelenségeket is, amelyek hasonlóképpen a nyitottság, az alkotói szabadság megnyilvánulásai. Egy festmény magával ragadhat első pillantásra, vagy éppen közönyt, érdektelenséget kelt, ám mindkét esetben indokolt kísérletet tennünk arra, hogy létrejöttének, hatásának okait keressük, mint az emberi kultúra, gondolkodás és életérzés egy sajátos megnyilvánulásának. Tiszteletet leginkább az iránt érzünk, ami mögött munkát, teljesítményt látunk, s a tisztelet jele részünkről, ha hasonlóval fordulunk a műalkotás felé.
A Magyar Festészet Napjának lassan két évtizedes története talán azt is jelzi, hagyományai akár afelé is mutathatnak, hogy a rendezvénysorozat tovább bővülhet: a magyar festészet szemléje mellett még inkább nemzetközi jelleget ölthet: Európa, vagy akár globális festészetünneppé szélesedhet.
Balázs Sándor
A Földművelésügyi Minisztérium által támogatott ÉLŐ MAGYAR FESTÉSZET – A HAL című kiállításon tehát három generáció művei láthatók, a három szekció kurátorai Verebes György, Baksai József és Horváth Dániel. A kiállításon hagyományosan külföldi festők is bemutatkoznak, és egy társművészeti ág is csatlakozik a rendezvényhez. Ebben az évben a németországi murnaui művésztelep tizenöt alkotójának harminc műve látható. Emellett a kiállítás része a kortárs magyar üvegfestészetet bemutató válogatás. A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál programjának részeként megrendezett tárlat megnyitóján szakmai díjakat is átadtak. A Magyar Művészeti Akadémia Festészeti-díját egy művészetében érett, szakmailag kiemelkedő alkotó veheti át a középgenerációból. Az elismerést Bereznai Péter kapta.
Bereznai Péter képzőművész, tanár. Autodidakta festő. 1975-ben Szentendrére költözött, s tagja lett a Vajda Lajos Stúdiónak. 1980-tól a Szentendrei Grafikai Műhely tagja. 1981–1990 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja volt. 1988–1994 között a Zebegényi Szabadiskola grafikatanára volt. Pályaíve tehát a szentendrei festészeten belül azokhoz a festőkhöz – Barcsay Jenő kései korszakához és Deim Pálhoz – kapcsolódik, akik teológiai, illetve filozófiai dimenzióban belső világként élik meg a geometriai arányrendszer ikonjellegét. Előszeretettel alkalmaz írásjeleket, egyszerű geometriai formákat, amelyeket emblematikussá, rituálissá, szakrálissá sűrít. Nagyobb egyéni kiállítása volt Szentendrén, Utrechtben és Békéscsabán. A Ferenczy Múzeum Centrum gyűjteményében több jelentős alkotása található.
Példaértékű az a kezdeményezés, mely Magyarország természeti és szellemi erényeire kívánja felhívni a figyelmet, művészi eszközök segítségével őrizve a Kárpát-medence magyar hagyatékát – ezt már Ugron Ákos Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium állami földekért felelős helyettes államtitkára mondta a kiállítás megnyitóján. „A Magyar Festészet Napja önmagunk és környezetünk megismerését szolgálja" – tette hozzá.
A vasárnapi megnyitón Verebes György festőművész, az alapítvány új megbízott elnöke, a Szolnoki Művésztelep vezetője – aki nemrég a 64. Vásárhelyi Őszi Tárlaton az MMA Képzőművészeti Tagozatának díjában részesült  köszöntötte a kiállítás résztvevőit, felolvasták Rolf Beuting, Murnau polgármesterének köszöntőjét, majd P. Szabó Ernő művészettörténész nyitotta meg a tárlatot, és bemutatták a Víz című előadást.
♦ ♦ ♦
 
A Magyar Festészet Napja rendezvénysorozat része a Pesti Vigadóban a Galéria alsó szintjén 2017. november 19-éig látogatható Miniképek – Képpárok kiállítás.
2017. október 18.  |  deim pál baksai józsef magyar festészet napja