Nagyobb térképre váltás
Nemzetstratégiai Kutatóintézet
Kárpát-haza Galéria
V. Bp., Bajcsy-Zsilinszky út 52.
Szemadám György, Szász Jenő és Nagy János
Nagy János szobrászművész kiállítása a Kárpát-haza Galériában
Az ősi magyar motívumkincshez nyúl vissza Nagy János felvidéki szobrász, akinek munkáiból kedden nyílt kiállítás a budapesti Kárpát-haza Galériában. A tárlat február 17-ig látogatható.
Táncoló, ágaskodó, vagy éppen holtra fáradt lovak és hős lovasaik mellett a magyar irodalom és történelem nagyjainak kisplasztikán és plaketten megörökített portréi láthatók más alkotások társaságában Nagy János szobrászművész, MMA-tag új kiállításán. Az alkotó műveivel nemcsak kiállításokon találkozhatott már a közönség, szobrai a Felvidéken: például Galántán (Kodály-emlékmű), Komáromban (Az aradi vértanúk emlékműve) vagy Szencen (Szenci Molnár Albert szobra), de Esztergomban („IV. Béla király és családja" dombormű) és Budapesten is (Esterházy János szobra a Gesztenyéskertben) díszítik köztereinket.
Nagy János munkáin több ezer év művészeti eredményeinek ismerete tükröződik. Az archaikus szobrászat, a 19. századi hagyományok – elsősorban Izsó Miklós –, de 20. századi formai újítások nyomai is tetten érhetők művein. A művész a kisméretű plakettek és a nagyméretű köztéri szobrok világában egyaránt otthonosan mozog, például a most kisplasztikaként látható „Sírbatétel", illetve a „Bulcsu vezér" szobrok köztéri változatban is léteznek Ipolybalogon, valamint Búcson. A realitásra törekvő portretikus érmektől (a kiállított művek között például Csokonai, Bartók, Ady) a szinte teljes egészében absztrakt szobrokig – például a „Botoló", mely egy botos tánc során a bot útját írja le a térben – az elvonatkoztatás változatos formáiban alkot, mégis egységesnek ható formanyelv jellemző rá.
Megragadó Nagy János alakjainak vitalitása. Az életerő, elevenség akkor is ott munkálkodik bennük, ha éppen kilátástalan helyzetben vannak. A bronzszobrok általában – például a „Szent István", az „Erők", vagy a „Lovas" – a jó cél érdekében kifejtett emberi erőfeszítést, a rossz legyőzésére irányuló, csak hősök által vállalható emberfeletti küzdelmet örökítik meg, mely az isteni kegyelem nélkül szüsziphoszi hiábavalóság lenne. Mindeközben a küzdelem az alkotó részéről is megnyilvánul, viaskodik az anyaggal, a bronzzal, annak lehetőségeit kutatva. Balassi lovasszobrának áttört szerkezete egyrészt lendületességével hat, másrészt felvállalja a nagyméretű bronzszobrok üregességének láthatóvá tételét.
Másutt viszont, például a plakettek és a fából faragott szobrok esetében a hagyományos elemek – mint a palmettás motívum az Álmost megörökítő darabon – fegyelmezettebb kezelése tűnik ki. Bálványai prehisztorikus szobrok világát idézik.
A kiállított művek csaknem fele lovasszobor, és ahogy Szemadám György megnyitó beszédében a ló összetett szimbolikájának áttekintése mellett kiemelte, a lovak viselkedése, testtartása kiválóan alkalmas egyéb tartalmak, például a nép lelkiállapotának kifejezésére.
Nagy János művészetének a magyar kultúrtörténet és történelem ábrázolása mellett visszatérő témája a magyarság Trianon utáni hányattatott sorsa. „Kitelepítés" című szobra ennek megrázó erejű darabja. Viaszból formált emberi kezek nyúlnak ki egy marhavagon nyílását jelképező vasrácson. Emberi magatartásformákat példáznak válsághelyzetben: lázadást, beletörődést, búcsúzást. Dimenziói időben és térben is értelmezhetők: lehet több ember keze egy időben, de egyetlen ember keze is az átélt lelki állapotok történetiségében. Hatása kicsiny méretben is monumentális. A viasz rendkívüli kifejező erejű anyagnak bizonyul: élő, lüktető, meleg. Leszakított végtagként érzékelteti a szülőföldtől való elszakítás tragikumát.
Mostani kiállítása – „A Magyar Kultúra Napjának" rendezvénysorozatába illeszkedve – jelentős kulturális és kultúrpolitikai esemény. Ezt jelzi, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galériájának második kiállításán a megnyitón a kormány is képviseltette magát. Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár mondott ünnepi beszédet. Kifejtette, hogy a nemzet megosztottságának oka a múlttal való szembenézés hiánya, mely ellen a tudomány és a művészet küzdhet a leghatékonyabban. Nagy Jánosról elmondta: „életműve annak tanúságtétele, hogy egyfelől megmutassa egy kisebbség nagyságát, másfelől hogy megmutassa, a magyar kultúra egy és oszthatatlan."
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatója többek közt arról beszélt, hogy a kiállítótér 2013. októberi létrehozásával a Kárpát-medence kiemelkedő kortárs magyar képzőművészeti értékeinek bemutatását tűzték ki célul, és megemlítette, hogy éppen a kiállítás napján szentelte fel a galériát Erdő Péter bíboros úr.
Nagy János műveinek értő elemzésével Szemadám György, a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának vezetője szolgált. Megállapította, hogy Nagy János is azok közé a művészek közé tartozik, akik úgy vélik, „a kortárs magas művészet képviselőinek a magyarság képzőművészeti formavilágának és motívumkincsének ősi örökségét kutatva az ősi sztyeppei nomádok világáig el kell merészkedniük."
A megnyitón a költészet és a zene is helyet kapott. Takács Bence szavalta el Győri Dezső „Ha egyszer elfogyunk" című versét, és Kölcsey Ferenc Himnuszát, a dunaszerdahelyi Kicsi Hang verséneklő együttes pedig Radnóti Miklós „Nem tudhatom", s Reményik Sándor „Magyar télben" című költeményét adta elő. A kiállítás, melynek kurátora Tóth Norbert, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója, 2014. február 17-ig látható.
Tekintse meg korábbi videónkat:
Nagy János munkáin több ezer év művészeti eredményeinek ismerete tükröződik. Az archaikus szobrászat, a 19. századi hagyományok – elsősorban Izsó Miklós –, de 20. századi formai újítások nyomai is tetten érhetők művein. A művész a kisméretű plakettek és a nagyméretű köztéri szobrok világában egyaránt otthonosan mozog, például a most kisplasztikaként látható „Sírbatétel", illetve a „Bulcsu vezér" szobrok köztéri változatban is léteznek Ipolybalogon, valamint Búcson. A realitásra törekvő portretikus érmektől (a kiállított művek között például Csokonai, Bartók, Ady) a szinte teljes egészében absztrakt szobrokig – például a „Botoló", mely egy botos tánc során a bot útját írja le a térben – az elvonatkoztatás változatos formáiban alkot, mégis egységesnek ható formanyelv jellemző rá.
Megragadó Nagy János alakjainak vitalitása. Az életerő, elevenség akkor is ott munkálkodik bennük, ha éppen kilátástalan helyzetben vannak. A bronzszobrok általában – például a „Szent István", az „Erők", vagy a „Lovas" – a jó cél érdekében kifejtett emberi erőfeszítést, a rossz legyőzésére irányuló, csak hősök által vállalható emberfeletti küzdelmet örökítik meg, mely az isteni kegyelem nélkül szüsziphoszi hiábavalóság lenne. Mindeközben a küzdelem az alkotó részéről is megnyilvánul, viaskodik az anyaggal, a bronzzal, annak lehetőségeit kutatva. Balassi lovasszobrának áttört szerkezete egyrészt lendületességével hat, másrészt felvállalja a nagyméretű bronzszobrok üregességének láthatóvá tételét.
Másutt viszont, például a plakettek és a fából faragott szobrok esetében a hagyományos elemek – mint a palmettás motívum az Álmost megörökítő darabon – fegyelmezettebb kezelése tűnik ki. Bálványai prehisztorikus szobrok világát idézik.
A kiállított művek csaknem fele lovasszobor, és ahogy Szemadám György megnyitó beszédében a ló összetett szimbolikájának áttekintése mellett kiemelte, a lovak viselkedése, testtartása kiválóan alkalmas egyéb tartalmak, például a nép lelkiállapotának kifejezésére.
Nagy János művészetének a magyar kultúrtörténet és történelem ábrázolása mellett visszatérő témája a magyarság Trianon utáni hányattatott sorsa. „Kitelepítés" című szobra ennek megrázó erejű darabja. Viaszból formált emberi kezek nyúlnak ki egy marhavagon nyílását jelképező vasrácson. Emberi magatartásformákat példáznak válsághelyzetben: lázadást, beletörődést, búcsúzást. Dimenziói időben és térben is értelmezhetők: lehet több ember keze egy időben, de egyetlen ember keze is az átélt lelki állapotok történetiségében. Hatása kicsiny méretben is monumentális. A viasz rendkívüli kifejező erejű anyagnak bizonyul: élő, lüktető, meleg. Leszakított végtagként érzékelteti a szülőföldtől való elszakítás tragikumát.
Mostani kiállítása – „A Magyar Kultúra Napjának" rendezvénysorozatába illeszkedve – jelentős kulturális és kultúrpolitikai esemény. Ezt jelzi, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galériájának második kiállításán a megnyitón a kormány is képviseltette magát. Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár mondott ünnepi beszédet. Kifejtette, hogy a nemzet megosztottságának oka a múlttal való szembenézés hiánya, mely ellen a tudomány és a művészet küzdhet a leghatékonyabban. Nagy Jánosról elmondta: „életműve annak tanúságtétele, hogy egyfelől megmutassa egy kisebbség nagyságát, másfelől hogy megmutassa, a magyar kultúra egy és oszthatatlan."
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatója többek közt arról beszélt, hogy a kiállítótér 2013. októberi létrehozásával a Kárpát-medence kiemelkedő kortárs magyar képzőművészeti értékeinek bemutatását tűzték ki célul, és megemlítette, hogy éppen a kiállítás napján szentelte fel a galériát Erdő Péter bíboros úr.
Nagy János műveinek értő elemzésével Szemadám György, a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának vezetője szolgált. Megállapította, hogy Nagy János is azok közé a művészek közé tartozik, akik úgy vélik, „a kortárs magas művészet képviselőinek a magyarság képzőművészeti formavilágának és motívumkincsének ősi örökségét kutatva az ősi sztyeppei nomádok világáig el kell merészkedniük."
A megnyitón a költészet és a zene is helyet kapott. Takács Bence szavalta el Győri Dezső „Ha egyszer elfogyunk" című versét, és Kölcsey Ferenc Himnuszát, a dunaszerdahelyi Kicsi Hang verséneklő együttes pedig Radnóti Miklós „Nem tudhatom", s Reményik Sándor „Magyar télben" című költeményét adta elő. A kiállítás, melynek kurátora Tóth Norbert, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója, 2014. február 17-ig látható.
Tekintse meg korábbi videónkat:
