Oravecz kötete kapta az Aegon Művészeti Díjat

Az MMA rendes tagja, Oravecz Imre Távozó fa című verseskötete kapta a 2016-os Aegon Művészeti Díjat, amelyet 2016. április 13-án adtak át Budapesten. A könyv tavaly jelent meg, s az Oravecz Imre-életműkiadás első darabja.
Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a zsűri elnöke a díjátadón hangsúlyozta: a Távozó fa című kötet olyan üzenetet hordoz az emberi életről, hogy azt mindenféle ideológiától mentesen kellene megélni, nem pedig úgy, mint egy álmot, utazást vagy önmegvalósítást. „Inkább úgy, ahogy az megtörténik velünk".
Idén minden eddiginél több, 104 szépirodalmi művet jelöltek a kiadók a díjra. Mint Kulcsár Szabó Ernő fogalmazott, a szűkített tízes listára került művek valamennyien megérdemelték volna az elismerést, ugyanakkor a győztes kiválasztásában teljes egyetértés alakult ki a héttagú zsűriben. A zsűrielnök kiemelte: a műveket nyelvművészeti, tematikai jelentőség, valamint az innovatív erő, az újító eredetiség szempontjából értékelték.
„Oravecz Imre egész életművére jellemző, hogy egy eltűnt életformát képes dokumentálni, másrészt olyan emberi dokumentumokat létesít, amelyek ritkaságszámba mennek az élő magyar irodalomban. Legutóbbi verseskötetének műfaját nevezhetjük új öregkori lírának" – tette hozzá Kulcsár Szabó Ernő.
A 73 éves Oravecz Imre a díjátadón elmondta: amikor kétkötetes regényét befejezte, akkor vette elő korábban írt verseit, amelyeket újabbakkal egészített ki. Mint mondta, először azt hitte, vicc, hogy díjat kap, csak amikor az e-mailt is megkapta, akkor tudatosult benne: igaz lehet. „A próza és a líra számomra nagyon hasonló alkotói folyamat" – jegyezte meg.

Távozó fa

Kiszáradt a terasz mellett a cseresznyefa,

 

magam ültettem több, mint harminc éve,
hűséges volt hozzám,
ellentétben azokkal a nőkkel,
akikkel alatta üldögéltem,
árnyat, enyhet adott,
és nagy szemű, ropogós cseresznyét,
ha nem fagyott le a virágja tavasszal,
mert korai fajta volt,

 

először egy nagy oldalága sorvadt el,
aztán aggkori elmezavar lépett fel nála,
nyáron ledobta az összes levelét,
és újakat hozott, még virágzott is,

 

csonkolnom kellett,
idén tavaszon nem lett a rügyekből semmi
egy véletlenül meghagyott vadhajtást kivéve
a vezérág maradékán,
egészen lent, szinte a törzsön
kihajtott,

 

még nem hagyott el egészen,
de faidővel mérve már csak percei lehetnek hátra.

A Magvető Kiadó gondozásában megjelent Távozó fa versei megfigyelések és következtetések az élet örök körforgásából – olvasható a szervezők méltatásában. Zatykó Péter, az Aegon Magyarország Zrt. elnök-vezérigazgatója arról beszélt, hogy a 2006-ban alapított Aegon Művészeti Díj jó befektetésnek bizonyult: a díjazott művek a szerzőknek járó nettó hárommillió forintos elismerés mellett harmadik-negyedik kiadásaikat élik meg. Hozzátette: a cég az elmúlt tizenegy évben mintegy 350 millió forintot fordított a minőségi kortárs magyar irodalomra.
A díj ünnepélyes gáláját április 20-án este tartják a belvárosi Katona József Színházban.

Oravecz Imre a Heves megyei Szajlán született 1943-ban, ma újra ott él. Első verseit az Alföldben publikálta, első kötete, a Héj 1972-ben jelent meg a Magvetőnél. Élt Párizsban, Londonban, az Egyesült Államokban, közben vissza-visszatért Magyarországra. 1982 és 1984 között az Élet és Irodalom munkatársa volt, 1989-ben József Attila-díjat kapott, de azt nyílt levélben visszautasította. 1990-ben kormányfőtanácsosi minőségben a miniszterelnök tanácsadó testületének tagja lett, de tíz hónap múlva lemondott tisztségéről. A kilencvenes évek elején a Pesti Hírlap és az Új Magyarország című napilapnál dolgozott. 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára Piliscsabán, német irodalmat és amerikai őskultúrát tanít. 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Eddigi költői főműve, Halászóember (Szajla. Töredékek egy faluregényhez 1987–1997) című verseskötete 1998-ban jelent meg. 2003-ban Kossuth-díjat kapott. Az életmű alakulásának középpontjában álló faluregénye első kötete, az Ondrok gödre 2007-ben, a második, a Kaliforniai fürj 2012-ben jelent meg.

2016. április 13.  |  oravecz imre