In memoriam 1956 – szabadtéri kiállítás a sortüzek áldozatainak emlékére

A Magyar Művészeti Akadémia tagjai képzőművészeti alkotásaikkal emlékeznek az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára két vidéki városban. A művek a sortüzek áldozatainak állítanak emléket, a szabadtéri kiállítás a tizenkét dicsőséges napra emlékeztet, azokhoz az ikonikus helyszínekhez kötődve – Mosonmagyaróváron az egykori laktanya előtt és Salgótarjánban a valamikori Tanácsház téren –, ahol a korabeli diktatórikus hatalom és szövetségese a fegyvertelen tömeget vette célba és sok száz ember életét oltotta ki.
Mindkét településen a sortüzek napjától tizenkét napig láthatók az installációk. Mosonmagyaróvár az első helyszín, ahol a sortűz évfordulója előtt három nappal, október 23-án a FLESCH Központnál Stefanovits Péter képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Képzőművészeti Tagozat vezetője nyitotta meg a digitális nyomatokból álló kiállítást.
A 12 napig látható kiállítás megfelel az október 23. és november 4. között eltelt tizenkét napnak, mely Mosonmagyaróváron a Flesch Központ előtt 2016. október 26-tól november 7-ig, Salgótarjánban pedig a valamikori Tanácsház téren 2016. december 8-tól december 20-ig tekinthető meg.
A művek nagyméretű kültéri installáció formájában jelennek meg a két város emlékpontjain, mintegy emlékműként, szoborszerűen.
 

1956 2016
Mosonmagyaróváron 1956. október 26-án a laktanya előtti fegyvertelen tüntetőkre tüzeltek. A laktanya elé érkező fegyvertelen emberek nemzeti színű zászlókat lengettek, egyesek a Himnuszt, mások a Szózatot, a Kossuth-nótát énekelve haladtak, az élen állók követelték a vörös csillag leszedését a laktanyáról, és a néphez való csatlakozásra hívták a bent lévőket. Létszámukat 1000–2000 főre becsülték. A folyamatosan érkező tömeg az elsőket még előrébb nyomta. Egy tiszt a felvonulók elé ment, de a folyamatosan érkezők miatt állandó hátrálásra kényszerült. A géppuskafészektől kb. 25–30 méterre kézfeltartással megállította a tüntetőket. Látszólagos barátkozás kezdődött, de amikor a tömeg eleje úgy 15 méterre megközelítette a kaput, eldördült az első lövés. Két vagy három sorozatot adtak le, melynek számos halálos, súlyosabb és könnyebb sebesült áldozata volt. Számukat az is növelte, hogy a laktanyaépület ablakaiból a sebesültek és a menekülők közé kézigránátokat hajigáltak. Már a sortűz másnapján eltérő adatok láttak napvilágot az áldozatok számáról. A megyei napilap 59 halottról számolt be, a Földes Gábor ellen indított perben, 1957-ben, az ügyész 104 áldozatot, a temetésről beszámoló Daily Mail 85 elhunytat és 230 sebesültet említett. Később több szemtanú 107 áldozatról beszélt. Pontos számokat a későbbi vizsgálatok sem tudtak megállapítani, egyrészt a források, másrészt az orvosi dokumentáció hiánya miatt. A sortűz borzalmas eredménye a sorállományt is rémületbe ejtette, több tiszt az elhamarkodott lövetés miatt nyíltan Dudás István laktanyaparancsnok ellen fordult. A határőrszázados hivatalos megbeszélésre hivatkozva autóval elmenekült, katonáit cserbenhagyva Csehszlovákiába indult. A sortűz mosonmagyaróvári áldozatait nagy részvét mellett, október 28-án temették el, a város két temetőjében.
 
 
1956 2016
Salgótarjánban 1956. december 8-án a városi Rendőrkapitányság, valamint a megyei Tanács elé vonult, a tüntető tömeg a munkástanácsi vezetők letartóztatása ellen tiltakozva. „Mától kezdve lövünk." Marosán György kommunista politikus híres-hírhedt mondata volt 1956. december 8-án reggel, amellyel azt jelentette be: új szakaszába lépett a szovjet csapatok segítségével restaurált kommunista rezsim politikája a tömeggyűlésekkel szemben. Még Marosán bejelentésének napján sortüzek dördültek el Salgótarjánban, amelyek 131 ember életét oltották ki. (Előző nap már Tatabányán és két nappal korábban Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál is a tömegbe lőttek.) Sortüzek a forradalom alatt is voltak, Nagy Imre kormányai azonban fegyverszünetet kötöttek a szovjetek és az ávósok ellen harcoló civil tüntetőkkel. A Marosán-mondat azért jelentett fordulatot, mert a Kádár-kormány a szovjetek november 4-ei bevonulását és a harcok elcsitulását követően először ígéretek özönével és a lehetséges politikai ellenfelek ellehetetlenítésével igyekezett konszolidálni a kommunista rendszert.
A salgótarjáni sortüzet követő napokban a tömegbe lőttek Miskolcon, Egerben, Gyomán, Kevermesen, Gyulán, Zalaegerszegen és Hódmezővásárhelyen. Az 1956–57-es sortüzeket – melyek száma több százra tehető –, az a „munkáshatalom" hajtotta végre, akik a nép és a munkások nevében irányították az országot és akik ma magas nyugdíjjal élik békés öregkorukat.
 

2016. október 18.  |  stefanovits péter