„Engem ne bilincseljenek egyetlen műfajhoz se, egyszerűen író vagyok, nem esszéista. Magamnak kihasított, állandó, kísérleti területeim az elbeszélés, útirajz, vers, hangjáték és az esszé.” (1981)

A tág haza

Emlékülés Cs. Szabó László tiszteletére

2017. október 26-án az MMA székházában, a Pesti Vigadóban rendezte meg emlékülését az MMA Művészetelméleti Tagozata Cs. Szabó László (1905–1984) író tiszteletére A tág haza címmel. Cs. Szabó László ugyan „egyszerűen" írónak tartotta magát, pedig verseket is írt, de az utókor mint a magyar esszé egyik legnagyobb mesterét tartja számon. Élete nagy részét önkéntes száműzetésben élte, 1949-tól rövid ideig Olaszországban, majd élete végéig Angliában.
Az emlékülésen, amely reggel fél 10-től délután 5 óráig tartott, Illyés Mária, Ablonczy Balázs, Falusi Márton, Kucsera Tamás Gergely, Márkus Béla, Papp Endre, Pásztor Zoltán, Petrik Béla, Sárközi Mátyás és Sulyok Miklós tartott előadást. Cs. Szabó László verseit pedig Kubik Anna olvasta fel. A nap folyamán vetítésre került a Századfordító magyarok című sorozat Cs. Szabó Lászlóról szóló portréfilm-összeállítása Szakály István szerkesztésében. Az archív felvételeken Cs. Szabó László többek közt arról beszélt, hogy az emigrációban élő magyarok kettős kötésben és hűségben élnek, vagyis hűen a hazájukhoz, Magyarországhoz és ahhoz az országhoz, ahová kivándoroltak. Cs. Szabó László a Magyar Rádiónál dolgozott már kilenc éve, amikor 1948 végén úgy döntött, hogy elhagyja a hazáját. Amikor felmondott a Magyar Rádiónál, búcsúszavai – mint Pásztor Zoltán előadásában elmondta – ezek voltak: „Én megszálló országot nem szolgálok." Cs. Szabó László az emigrációban csak magyarul írt, mert azt vallotta, hogy számára az anyanyelv az egyetlen lehetséges kifejezési forma − mint Illyés Mária idézte őt: „nekem csak magyarul vannak gondolataim" −, másrészt neki, mint hangsúlyozta, tizenöt millió olvasó bőven elegendő, és komikusnak tartotta, hogy magyar írók idegen nyelvre akarják lefordíttatni a műveiket. Petrik Béla, aki az író hagyatékáról beszélt, rámutatott, Cs. Szabó a száműzött magyarság lelkének ápolását is feladatának tekintette, és azt vallotta, hogy erkölcsi kötelessége a „mindig rendelkezésre állás". Kucsera Tamás Gergely Cs. Szabó László keresztény világlátásáról és ökumenizmusáról beszélt, valamint civilizációs éleslátásáról is, vagyis arról, hogy milyen pontosan felmérte kora viszonyait és rettenetét. Kodolányi Gyula, aki ugyan nem tartott előadás, az egyik szünetben felidézte azt a megható jelenetet, hogy amikor egyszer Cs. Szabó László hazalátogatott − bár ő ezt sosem látogatásnak, hanem hazajövetelnek tekintette − Bécsnél még aludt a kocsiban, de Mosonmagyaróvár környékén felébredt, s amikor szóltak neki, hogy már Magyarországon van, ő azt válaszolta, tudja, mert látja az ég színéből. Illyés Mária az író és Illyés Gyula négy évtizedes barátságáról tartott előadást, melyben idézte Cs. Szabó egyik levelét, amelyben ezt írta: „Életem egyik fő büszkesége a barátságod." Illyésnek pedig arra a megállapítására emlékeztetett, „miszerint tartós barátság csak eszmetársak közt lehetséges." Márkus Béla arról beszélt, hogy Cs. Szabó László a harmadik Bach-korszaknak tekintette a szocializmus évtizedeit, és emlékeztetett arra, hogy amikor 1957-ben megkötötték a szerződést a szovjet csapatok Magyarországon maradásáról, Cs. Szabó László az Irodalmi Újságban megírta, hogy Kádár Jánost a magyar történelem egyik legnagyobb árulójának tartja. Mint Márkus Béla ironikusan megjegyezte, nem csoda, hogy Cs. Szabó László felkeltette a magyar belügyi szervek érdeklődését. Pásztor Zoltán a Magyar Rádióban az irodalmi osztály vezetőjeként eltöltött kilenc évéről beszélt Cs. Szabó Lászlónak, és az emlékülés résztvevőinek lejátszatta azt az archív felvételt, illetőleg egy részletét, amelyen Cs. Szabó László Babits Mihállyal beszélget egy interjú keretében 1941-ben. Falusi Márton előadása Cs. Szabó László Európa-képéről szólt, valamint arról, hogy Cs. Szabó László munkásságának alapja a műveltség és a formakultúra kettőse volt. Idézte az író egyik megállapítását, miszerint „Európa elsősorban a kis népek hazája, ahol nagyra hivatott kis népek élnek." Ablonczy Balázs Cs. Szabó László egyetemi éveiről és a közgazdasági karon végzett tanulmányairól beszélt aprólékos kutatásai alapján. Sárközi Mátyás emigrációban élő magyar író, aki Cs. Szabó László egyik legjobb barátja volt, angliai éveiről beszélt, és arról, amit Cs. Szabó László a „külföldre vetettség folyton kihívó próbájának" nevezett. Sulyok Miklós Cs. Szabó László olaszországi tartózkodásáról mondta el gondolatait, valamint a Római muzsika című esszékötetéről, amely a fő művének számít. Mint mondta, Cs. Szabó Lászlónál az örökkévalóság életre kel, s ebben a Bergson-féle időfelfogás és a Proust-féle prózatechnika hatása érhető tetten. Az emlékülés zárásaként Papp Endre Cs. Szabó László prózájáról tartotta meg előadását, rámutatva, hogy az író egyik fő témája a haza és a hazátlanság ellentéte volt, valamint hangsúlyozva azt az érdekes kettősséget, hogy Cs. Szabó László az esszéírói énjét élesen elválasztotta a novellista énjétől.
Az emlékülés részletes programja itt olvasható.