Balázs János: Tükör, 53×56 cm

„Ha lehetne, a kád falára is képeket festenék"

Balázs János-kiállítás a Műcsarnokban

Balázs János jóval hatvanéves kora fölött, átütő erővel robbant be a magyar művészetbe. Bár festői életműve mindössze nyolc évre tehető, az aukciókon felbukkanó képei ma milliókért cserélnek gazdát. Életművét nehéz meghatározni. Sokáig naiv festőnek tartották, az utóbbi időben azonban ismét az érdeklődés homlokterébe került. Sokan kedvelik szürreális hangulatú, néha már absztraktba hajló jeleneteit, figuráit. A Műcsarnok kamaratermében 2019. február 10-ig látható kiállítás most hatvan művet mutat be Balázs János festőművész képeiből az egyik legnagyobb Balázs-magángyűjtemény tulajdonosának, Horn Péternek köszönhetően.
Balázs János 1905-ben született Alsókubinban (ma Szlovákia). Csak két általános iskolai osztályt végzett. Cigány származása miatt egész életében sok nehézséggel dacolt. Már gyerekkorában sem fogadták be, ezért inkább az idősek, az „öregek" között talált otthonra. Salgótarján felső részén, az ún. Pécskődombon lakott. Magányosan élt, mégis boldog volt. A „pécskődombi remete" zenész roma családban született. Gyerekként, félárvaként került a cigánytelepre. Később a fiatalember ezermester lett, mindenhez értett, de az emberekkel nem találta a kapcsolatot. Balázs a második világháború, majd három év hadifogság után ismét Salgótarjánban találta magát. Egész életében rengeteget olvasott. Szinte mindent a magyar és a világirodalomból. Olyan természetességgel járt-kelt Homérosz és Goethe világában, mint a város körüli erdők-mezők mélyén, ahol gyógynövényeket keresett. Már fiatal korában elkezdett verseket írni, meg is jelent kötete „Füstölgések"címmel. Műveiben az olvasmányélményeire és fantáziájára egyaránt épített. Csak 63 éves korában kezdett el festeni, és intenzíven csak élete utolsó néhány évében alkotott. „A furcsa szerzethez" a városból a barátai és tisztelői hordták a festéket, vásznat, papírt, művészeti könyveket – köztük Szabó Tamás is, aki azóta Munkácsy-díjas festő- és szobrászművész lett. Ő pedig szinte egész nap festett. Amikor nem volt vászna, a háza falát is. Az sem zavarta, amikor egyszer egy felhőszakadás után, elvitte viskója konyhájának egyik falát a víz.
A Műcsarnokban kiállított több tucatnyi festmény részben történelmi témákat, részben a pécskődombi tájat dolgozza fel. Fantáziája elviszi az ókori Róma, Egyiptom vagy éppen Assisi vidékére, de leghosszabban mégis Salgótarjánban időz. Balázs János láttató erővel ábrázolja az élet nagy dolgait. Nem alakoskodik, az igazságot keresi mindenhol, még ha az kegyetlen is. Festményeiben nem „áramlanak szépen" a színek, hanem erősek, őszinték.
„Én magamnak festek, nem a világnak" – mondta egyik interjújában. Több film is készült róla. Például Moldován Domokos: Magyar naiv művészek 1972–74 vagy Kernács Gabriella filmje Balázs János címmel.
Amikor felfedezték, kiállítása is nyílt Salgótarjánban és sokan jártak nála érdeklődőként vagy szakemberként. De Balázs nem bírta elviselni a népszerűséget. Belebetegedett és nem engedett senkit sem maga mellé egy-két barátján kívül. Nem szerette, ha háborgatják. Csak azt festette, amihez kedve volt. Megjelentek ugyanis nála „megrendelők", de ezeket visszautasította. Történelmi álmodozásai mellett nagyon izgalmasak azok a képei, amelyek távoli, egzotikus világba vezetik a látogatókat. Olyan világba, amely csak az álomban létezik. Erre jó példa a Sárkányölő című alkotása. Képein néha burjánzó, néha sivatagra emlékeztető kopár tájakra kísér bennünket. A kiállítás egyik legszuggesztívebb képe egy Önarckép, amely madarakkal ábrázolja a művészt.
Balázs János festményei jelenleg a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban, valamint a kecskeméti Magyar Naiv Művészek Múzeumában láthatók. Talán legjobb barátjának, Botos Zoltánnak néhány éve jelent meg róla könyve, Beszélgetéseim Balázs Jánossal címmel. A festő ars poeticáját Jung szavaival lehet legjobban megfogni, amely szerint: „Nem attól magányos valaki, hogy nincsenek körülötte emberek, hanem attól, hogy olyasmiket lát és tapasztal, amiről a többieknek halvány fogalmuk sincs."
A Műcsarnok válogatása most erre az ösztönös zsenire emlékezik, akinek képein a cigány- és egyetemes mitológia archaikus elemei keverednek egymással, és akinek szürreális, látomásos vízióiban furcsa szörnyek, tekergő liánok és sárga testű emberek kelnek életre.
2019. január 28.  |  kiállítás műcsarnok szabó tamás balázs jános