Versből épített katedrálisok

… írta Király László Ady című versében. S a katedrálisokban éterien szól a zene. A Magyar Művészeti Akadémia zenei-irodalmi emlékműsora katedrálissá avatta a Pesti Vigadó Dísztermét január 27-én, a költő halálának 100. évfordulóján. Az Ady-rajongók okkal bízhattak abban, hogy különleges válogatással lépnek pódiumra a színészek és muzsikusok, hiszen a zseniális költő verseihez zseniális muzsikusok nyúltak biztos kézzel, alázattal engedelmeskedve a jellegzetes prozódiának.
A verseket Újhelyi Kinga és Rátóti Zoltán színművészek előlegezték meg prózában, ami elősegítette, hogy a közönség jobban érezze a zenei megvalósítások minden árnyalatát. A műsor igen erős felütéssel kezdődött, amikor Bartók Öt dal Ady Endre verseire című ciklusát (benne A három őszi könnycsepp, Az őszi lárma, Az ágyam hívogat, az Egyedül a tengerrel és a Nem mehetek hozzád című versekkel) Sass Sylvia énekelte, olyan igényességgel, olyan míves muzikalitással, amilyet ritkán hallani. S itt kell megemlíteni a műsort szerkesztő és szinte az egészet végigzongorázó Nagy Mártát, aki ezúttal sem „zongorakísérő"volt, hanem egyenrangú kamarapartner. A kevésbé ismert Hajdú Mihály Nem adom vissza–megzenésítését Kertesi Ingrid tolmácsolta, majd egy igazi sláger következett: az Őrizem a szemed a harmincas évek nagy sanzon-gyárosa, Reinitz Béla könnyedebb hangvételű, majd Horusitzky Zoltán veretes dallamaiba öltöztetve, Meláth Andrea, illetve Pataki Bence előadásában. A sort a megindítóan lágy, impresszionisztikus Párizsban járt az ősz folytatta Farkas Ferenc komponista műhelyéből, az előadó ismét Meláth Andrea volt.
A líraibb első részt a Bárdos Lajos-megzenésítette Góg és Magóg fia vagyok én és Deák-Bárdos György zeneműve, Az Úr érkezése révén egy markánsabb blokk követte (Bándi János illetve Meláth Andrea közreműködésével), egy kuriózummal az elején: a közismerten vokális komponista Bárdos Lajos egy Prelúdiumot írt zongorára három évvel a költő halála után (In memoriam Ady, 1922), amelyet Nagy Márta játszott.
A megkomponált versek különös terepét jelentik a kórusok – ki ne ismerne közülük jó néhányat. A Debreceni Kölcsey Kórus Balassa Sándor kompozícióját adta elő Tamási László vezényletével. A háromrészes Karácsony utolsó sorai már szállóigék: „Karácsonyi rege, / Ha valóra válna, / Igazi boldogság / Szállna a világra…"
Az eltévedt lovas Adyra jellemző komor képei Nógrádi Pétert ihlették meg, a dal előadója Bándi János, zongorista partnere ezúttal Cs. Nagy Ildikó volt. Sappho szerelmes énekére az akkor még zeneakadémista Szőnyi Erzsébet írt gyönyörű dalt, az énekes Meláth Andrea volt. A barna gyászban oszló lélek ugyancsak jellegzetes Ady-vízió, amely az Ádám, hol vagy? nyitó soraiban jelenik meg. A költemény Kodály zeneművei között foglal helyet, az emlékesten Pataki Bence énekelte.
Az utolsó részben az MMA jeles írói, irodalmárai emlékeztek Adyra. Tornai József, Király László, Kiss Benedek, Gál Sándor, Farkas Árpád, Serfőző Simon, Tamás Menyhért, Ágh István és Szilágyi István verseit Újhelyi Kinga és Rátóti Zoltán szavalta. A prózai blokkba illeszkedett néhány újabb vokális betét: a Föl-földobott kőre Daróci Bárdos Tamás írt szoprán- és tenorszólóra, valamint kamarakórusra hangszerelt művet, amelyet Kertesi Ingrid, Bándi János, Nagy Márta és az Erkel Ferenc Vegyeskar tagjaiból alakult nőikar adott elő Cseri Zsófia vezényletével. A teljes kórus szólaltatta meg Szőnyi Erzsébet alkotását az Új várak épültek című versre, s az ünnepi megemlékezést záró Kodály-művet Ady ikonikus költeményére, a Fölszállott a pávára.
Írta: Tóth Anna