Plesz Antal Ybl Miklós-, Steindl Imre- és Széchenyi-díjas építész a Magyar Művészeti Akadémia néhai tagja. Az in memoriam film előzetesében az akadémikus először ifjúkoráról beszél. Édesapja ösztönzésére iratkozott be az építészeti karra, aki azt vallotta, hogy az építész a világ újrateremtésében a legközelebbi segédje a Jóistennek. Majd a szakma mai állására terelődik a szó. Véleménye szerint, az egyetem után az építészeket posztgraduális képzések helyett mélyvízbe kellene dobni, vállalkozók felügyelete alatt, mert ez a szakma csak élesben elsajátítható. A mai modern építészet legfőbb problémájaként az ember- és tájidegenséget tartja, szerinte, ha egy  épület nem szólítja meg az embert, semmire sem alkalmas. A másik  rossz véglet pedig a tisztán esztétikumnak alárendelt építészet, amely nem törődik a funkcionális hibákkal. Tanári munkásságát „emberépítészetként”aposztrofálja, aminek következménye az az általa létrehozott szakmai kör a miskolci egyetemen, akik ma a magyar építészet meghatározó alakjai.