Szőcs Miklós TUI: Jaguár | faszobor posztamenssel, 20×40×110 cm, 1998–1999

Lélek-Jelen-Lét

A Magyar Művészeti Akadémia gyűjteményei Pekingben

Pekingben, a Today Art Museumban mutatkozik be nagyszabású kiállítással a Magyar Művészeti Akadémia. A képzőművészeti, ipar- és tervezőművészeti, valamint népművészeti alkotásokat is felvonultató tárlat 2018. május 14-től június 10-éig tart. Egy évvel ezelőtt Budapesten, a Pesti Vigadóban fogadtuk testvérintézményünk, a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia (CNAA) festmény- és kalligráfiakiállítását. Most – eleget téve a kínai fél meghívásának – viszonzásul a főváros ismert kortárs kiállítóhelyén mutatkozhat be a magyar alkotóművészet, az MMA kiállítása az elmúlt évek jelentős munkáiból válogat.
A kiállítás kurátorai Barabás Márton – képzőművészet, és Sára Ernő – ipar- és tervezőművészet, akikkel egy magyar delegáció is elutazik Kínába. A kiállítást Mr. Lian Ji, a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia elnöke és az MMA elnökségének képviseletében Farkas Ádám – aki maga is a kiállítók között szerepel – nyitja meg május 14-én. Mellettük Mr. Gao Peng, a pekingi Today Art Museum kurátora mond köszöntőt. A megnyitó ünnepség után egy közös workshopot tartanak, amelyen a CNAA tagjai, valamint az MMA tagjai közül Benkő Imre, Orosz István és Sipos János tartanak előadást.

Előszó az MMA képzőművészeti tagozatának kiállításához
A Kínai Művészeti Akadémia budapesti kiállításának a címe Keletről… volt. A kiállítás a Magyar Művészeti Akadémia székházában, a nagy történelmi múltú Vigadóban valósult meg 2017-ben. A mi kiállításunk a pekingi Today Art Museumban kerül megrendezésre, mely már a nevében is jelzi, hogy kortárs kiállítások helyszíne. Amikor a Budapesten kiállított kínai műveket néztük, jól látható volt a hagyományos és a modern szemléletmód szerves összekapcsolódása. Nálunk is felbukkan időről időre a tradíció újraértelmezése a magyar művészetben. A zenében a legismertebb példa erre Bartók Béla és Kodály Zoltán gyűjtései és az ezekből komponált műveik. A közelmúlt építészetében pedig látható volt a keleti gyökerekhez történő visszafordulás akadémiánk alapítójának, Makovecz Imrének és társainak művészetében.
Az 19. század végén találkozott a nagy világkiállításokon az európai közönség a távol-keleti művészettel, zenével. A szecesszió elképzelhetetlen lett volna keleti hatások nélkül. Ma, a 21. században a folyamatos változás jellemzi a művészetet. Ezen belül az új médiumok megjelenése kihívások elé állította a tradicionális műfajok művelőit. A most kiállított anyagban azonban – néhány kivételtől eltekintve – nincsenek közvetlenül jelen ezek az új képalkotó eszközök.  Legfőképpen a képalkotás eredetiségére, a helyi és egyéni akcentusokra figyeltünk a művek kiválasztásánál. A magyar művészet közép- és idősebb nemzedékének, akadémikus társainknak a műveit szeretnénk bemutatni. Az egyéni hangok sokféleségét akarjuk felmutatni. Ebből a sokféleségből kiolvasható, amit az egyes művész a saját érzékenysége, tapasztalata, tehetsége révén hozzá tud tenni közös világunkhoz.
Magyarországot „Európa szívének" is nevezik, mely ezeréves történelemmel, gazdag hagyományokkal és óriási kulturális örökséggel rendelkezik. Magyarország egy kulcsfontosságú csomópont, ahol különböző európai és ázsiai kultúrák kapcsolódnak össze. A mai magyar kultúra megnyilvánulásaiban a keleti bölcsesség és nyugati gondolkodás kettős hatása tükröződik. Nemcsak saját tradicionális művészetének megőrzésére és fejlesztésére fektet nagy hangsúlyt, hanem képes szembenézni a nagyvilág kihívásaival és a multikulturális integrációval is. Ennek eredményeképpen művészeti életét kreativitás és aktív részvétel jellemzi. Kína és Magyarország történelmi, illetve kulturális örökségében vannak közös vonások. Az elmúlt években pedig különböző területeken számos példa tanúskodik a kölcsönös együttműködésről, valamint arról, milyen mély barátságot ápolnak egymással.
A Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia „Keletről…" című festmény- és kalligráfiakiállítását követően – melynek a Magyar Művészeti Akadémia adott otthont – a két ország művészete és alkotói ismét találkoznak Pekingben.
A Magyar Művészeti Akadémia „Lélek-Jelen-Lét" című kiállításának jelentésgazdag műalkotásai a modern magyar művészet fejlődését mutatják fel sokoldalúan, több szemszögből a közönségnek, rávilágítva az alkotók innovatív eredményeire. A magyar művészek rangos alkotásokat hoznak Kínába, Pekingbe, annak érdekében, hogy a különböző kortárs magyar kulturális irányzatokat, illetve azok sajátos művészeti koncepcióját és egyéni stílusjegyeit, valamint egyedülálló esztétikai értékeit reprezentálják. Elmélyült párbeszédet folytatnak a hagyományos kínai kultúrával és művészettel.
Bízom benne, hogy a különböző kultúrák dialógusa elősegíti a globalizáció fényében a nemzeti művészet és a világ multikulturalizmusa közti kapcsolatok kutatását, illetve azt, hogy közös erővel hozzunk létre olyan művészetet, amely megfelel a jövő elvárásainak. Ebben rejlik a kiállítás legfőbb jelentősége.
 
Lian Ji, a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia (CNAA) elnöke
   Sokak számára megidézhetik az ötvenes évek miliőjét azok az iskolai szemléltető ábrák, melyeket Szemadám György átalakítva, továbbfestve jelenít meg képein. A fekete festék két gyerek sziluettjét adja ki, miközben az eredeti lapok még felismerhetőek maradtak. Érezni, látni lehet dokumentum-jellegüket. A befestett felület fekete táblává alakult. Mi ilyen fekete fali táblákon tanultunk meg folyóírással írni. Az írás-kép nekünk is fontos maradt a digitális világban. Katona Szabó Erzsébet Shakespeare-idézeteket ír rizspapírra. Egyik réteg elfedi a másikat, közelítve a felismerhetetlenséghez. Ott érezzük ezeken a töredékes lapokon a képben megjelenő líraiságot, a női érzékenységet. Az elmúlás szorítását. Filep Sándor egy idős, nálunk közismert magyar színésznő, Tolnay Klári portréját rajzolta meg többszörös nagyításban. A kép egyik felén a híres francia költő, Baudelaire verse olvasható magyarul. Sikerült a vers kínai fordítását is megtalálni. Ezzel együtt talán közelebb jut a pekingi néző a művész eredeti üzenetéhez. A nagyméretű rajzolt kép is az elmúlásról, az idős korban átalakult, megráncosodott szép arcról, asszonyról szól. Tud hasonló hatást kiváltani egy-egy nonfiguratív szobor is. Farkas Ádám két gránit-tömböt bont meg vésőjével. A sima felület megráncosodik, új formát vesz fel. Az egyik oszlop meghajlik, ahogy a tiszteletet adó fiatal, vagy az idős korában már hajlottan járó ember is teszi.
A világot nemcsak statisztikákkal lehet leírni, sőt. El lehet mesélni madarakkal, mesealakokkal, tájjal és tárgyakkal. A mese, a példázat különös tükre a mindennapi életnek, a felnőttek és a gyerekek világának. Mesét, balladát fest, jelenít meg Földi Péter nagyméretű festményén, illetve két szobrával. Különös, hogy a madáralak több művésznél is vezérmotívum – így Szemadám Györgynél és Csíkszentmihályi Róbertnél is.
Véssey Gábor és Veress Sándor László stilizálja a képein szereplő alakokat. Különös, színpadszerű, keskeny mélységű terekben zajlik a képi történés. Veress Sándor többünk tanára volt. Mégis az ő képén jelenik meg a festékszóró, a falról letépett plakát, tehát a street art hatása.
Lajta Gábor alkotásainak fontos hatáseleme a festés dinamikája, lendülete, ahogy a kalligráfiának is. Kő Pál szobrász a zeneszerző Bartók Bélát gólyára ülteti. Aki tudja, hogy a magyar falunak milyen tiszteletben tartott madara a gólya, és aki ismeri Bartók zenei gyökereit, az örömét fogja lelni ebben a szürreális, meseszerű találkozásban. Kunkovács László néprajzi ihletésű dokumentum-fotóin galambdúcot, archaikus kaput, rohanó maskarásokat láthatunk. Ezek a fotók, illetve a fotókon szereplő jelenségek inspirálhatták az organikus építészet művelőit, amikor a tradícióhoz kötődő megújulás útjait keresték. Majd pedig a szobrászok is tanultak az ágakból faragott épületek egyszerűségéből, természetközeliségéből. Vinczeffy László Korall című szobra hasonló ihletettségű. Mivel azonban ő festő is, a szobrait kifesti, így műveit a még fából készített bábok, gyerekjátékok színessége jellemzi.
A rohamosan változó vidéki élet jelenik meg Bukta Imre műveiben. A kortárs média és a régi tárgyak, archaikus anyagok kreatív egybekomponálása jellemzi művészetét. Tárgyegyüttesekkel mesél a világról M. Novák András, Prutkay Péter. Prutkay Szent László királyunk legendáját jeleníti meg, többnyire talált tárgyakból.
Elekes Károly talált képeket fejleszt tovább. „Tuningolásnak" hívja ezt a műveletet. (Ahogy egy régi- vagy típus-autót feltunningolnak, nagyobb teljesítményre tesznek képessé, úgy alakítja, erősíti fel saját eszközeivel az önálló művészeti jelentőséggel nem bíró másolatokat, portrékat.)
A pusztulás képeit („a romlás virágait") látjuk Jovián György nagyméretű festményein. A környezetszennyezés, a romokká váló épületek drámája és a töredékes látvány egyidejű szépsége, színessége jellemzi képeit.
Új eszközökkel, lézerrel és saját fejlesztésű képalkotó eszközökkel készíti Csáji Attila elektrográfiáit. A belső szimmetriák, a statikus, de folyamatos változást sugalló képek a tudomány és a művészet közelségére utalnak. Régi, évszázadokon keresztül alkalmazott képalkotó eszköz volt a tükröződés. Orosz István anamorfózissal készült műveiben az európai (görög-római gyökerű) művészet elemeit – oszlopokat, oszlopcsarnokokat, az araboktól tanult sakk királynő figuráját, vagy távol-keleti hullám-ábrázolásokat – jeleníti meg régi-új optikai eszközeivel. Bár grafikai eszközei tradicionálisak, a krómozott fémhenger palástján megjelenő kép nagyon is mai látvány.
Százéves épületekről, falusi ház belsejéről készített fotókat Haris László sajátos optikájú gépével. Ezek a valóságot átalakító, például a fotográfust egy képen többször is bemutató fotók egyszerre maiak, ugyanakkor tudósítanak a korábbi korok városi, falusi épületeiről, otthonairól.
Különös jelentősége van Kovács Péter képein a vonalnak. Emberalakjainak nincs határozott felszíne. A képen lendülő, egymásnak ütköző figurák röntgenképekhez hasonlóan a test mélyrétegeiből, erekből, szövetekből állnak össze. Aki a kalligráfia rejtett szépségét, mélységeit felismeri, látja, az rá fog érezni ezeknek a képeknek az emberi tartalmakból, vonalakból, képi dinamikából összeálló artikuláltságára.
Összefoglalva: az MMA képzőművész tagjainak munkáiból kirajzolódó összkép a sokszínűséget reprezentálja. A hagyomány ugyan jelen van a művek egy részében, de ez a tradíció is sokféle. A népi, illetve görög-római hatások egymás mellett érvényesülnek. A távol-keleti gondolkodás, valamint kép- és tárgykultúra inspiráló ereje például Pataki Tibor könyvszobrain, Szőcs Miklós TUI szobrainak eszmeiségében is érződik.
Az akadémikusok még nem az Y generáció tagjai, de a mi világlátásunkra, hétköznapjainkra, reakcióinkra is hat a megváltozott, digitális világ. Sokan közülünk főiskolán, művészeti egyetemen tanítanak. A tanárok nemzedékét a nyitottság kell, hogy jellemezze, ugyanakkor az elmélyülésre, összegzésre való törekvés. Örömmel állítunk ki Kínában, Pekingben, a Today Art Museumban.
 
Barabás Márton
kurátor, képzőművész
 

A mindennapok művészete, a kikerülhetetlen design
A cím olyan művészeti alkotásokról szól, melyekkel együtt élünk, mindennapi életünk velejárói, használjuk őket, környezetünk komfortosságát képezik. Mondhatjuk, hogy szinte észrevétlenek, természetesnek vesszük, hozzászoktunk a jelenlétükhöz.
Talán a legtipikusabb tárgyművészeti gyűjtőfogalom az iparművészet, hozzá csak – részben elődje – a népművészet hasonlítható. Az iparművészet egyidős az emberiséggel. Természeti lényének kiszolgáltatottsága okán az ember – előbb a védekezés szükséglete, majd céljainak megvalósítása, életfeltételeinek biztosítása érdekében – eszközöket eszelt ki, melyek megnövelték testi, fizikai képességeit. A bőrrel, textillel, csonttal, kövekkel, fémekkel, a természeti elemek alakításával ősidők óta folyamatosan és tudatosan foglalkozunk. Innováció volt a testnek védelmet nyújtó állatbőr öltözékké alakítása, a kő pattintással, majd csiszolással késsé, lándzsaheggyé formálása. Innováció volt a képlékeny anyag megformálása és égetéssel való szilárdítása. Létküzdelme tapasztalatait „tanította" a kőkor embere a barlangok falára rajzolt állat- és vadászjelenetekkel. Félte és egyben tisztelte is a természeti erőket, jeleket alkotott, melyeknek hitt mágikus erejében. Ezek a mai szimbólumok és emblémák elődei. A létfenntartás kényszerének szüneteiben díszíteni kezdte nélkülözhetetlen, kedvenc tárgyait. Az ember találékonyságával megteremtette annak lehetőségét, hogy életben maradjon. Az évezredek során a folyamatos innováció felismerése és kényszere juttatta el a máig. A korszellem tükröződik a technológia fejlettségi állapotában, a szükségletek alakulásában és fordítva. Döntő jelentőséget hordoz a funkció és a hozzáadott érték: a használhatóság és a kiérlelt forma együttese civilizációnk látható meghatározója, kultúránk fokmérője.
A kiállításon látható munkák az iparművészet és tervezőművészet különböző műfajaiból kerültek kiválogatásra. Ezek a textilművészeti területek, a kerámia és porcelánművészet ágai, az ötvösség mai irányzatai, a grafika, könyv, plakát, egyedi művészkönyvek produkciói, az üvegművészeti alkotások, a formatervezés és a belsőépítészet világa. Valójában ezek a szakterületek önmagukban is szerteágaznak, sokszorozódnak, mint a fa, melynek egy törzse van, de ágainak száma váltakozó mennyiségű és az idő múltával gyarapodik. Közös gyökerük az oktatás, törzse a tervezés. A sok ezer éves technikák a jelen és jövőtervekkel, illetve a technológiával ölelkeznek össze, hiszen ezek is, azok is életünk részei, s egybeolvadnak majd a nem is túl távoli jövőben – a Craft és Design terméketlen vitája helyett egymás mellett élésüket, egymásra hatásukat tudomásul véve.
A kiállításon az iparművészet és tervezőművészet sokszínűségét igyekszünk bemutatni, az alkotók kreativitását és érzékenységét, mellyel a kor kihívásait érzékelve állandó megújulásra képesek.

Sára Ernő

Kiállító művészek:
Aknay János, Antal Pál, Ardai Ildikó, Auth Attila, Árendás József, Bakos István, Baksai József, Balla Dóra, Barabás Márton, Baráth Ferenc, Bartha István, Bárd Johanna, Benedek Imre, Beszprémy Józsefné, Borkovics Péter, Bornemisza Rozi, Borza Teréz, Bujtor Tibor, Bukta Imre, Bulla Márta, Csáji Attila, Csepregi Sándor, Csíkszentmihályi Róbert, Domé Eszter, Dororgi Annamária, Elekes Károly, Faragó István, Farkas Anna, Farkas Ádám, Fekete György, Felsmann Tamás, Filep Sándor, Földi Péter, Gaál József, Gosztonyi Zoltán, Gyulai Líviusz, Halmai Edina, Haris László, Hauser Lilián Beáta, Hefkó Mihály, Hefter László, Hunyadi László, Isa Mariann, Jankovics Marcell, Jovián György, Kasza Miklós, Katona Anikó, Katona Szabó Erzsébet, Kálmán László, Kárpáti Tamás, Kelecsényi Csilla, Keresztes Dóra, Kerényiné Turjánszky Katalin, Kiss Ilona, Kiss István, Kovács Péter, Kókay Krisztina, Koós Pál, Kő Pál, Kulinyi István, Kunkovács László, Laczák Géza, Lajta Gábor, Lencsés Ida, Lukácsi László, M. Novák András, Makovecz Imre, Marosi Kriszta, Molnár Imre, Nagy Judit, Nagy Márta, Nádas Gergely, Néma Júlia, Németh Gábor, Orosz István, Pataki Tibor, Pauli Anna, Pázmándi Antal, Penkala Éva, Prutkay Péter, Rényi Krisztina, Rófusz Ferenc, Sára Ernő, Sárváry Katalin, Scherer József, Schrammel Imre, Smetana Ágnes, Stefanovits Péter, Szabó Marianne, Szabó Tamás, Szemadám György, Szenes István, Szőcs Miklós TUI, Szunyoghy András, Szurcsik József, Ujvárossy László, Üveges Péter, Vagyóczky Károly, Varga Mária, Varga Péter, Vereczkey Szilvia, Veress Sándor László, Véssey Gábor, Vinczeffy László