Gelencsér Gábor filmtörténész bevezetőjében az ötvenes évek sematizmusáról (1948–53) és az olvadás korszakáról, az 1955-ös fordulatról és arról a filmtörténeti kontextusról beszél, melyben Fábri korszakos műve elhelyezkedik. Elemzésében szól arról, a filmben hogyan válik mellékessé a mezőgazdasági kollektivizálás témája, az egyszerű propagandafilm termelési történetét és az ideológiai tartalmat mivel írja felül, s mitől válik hitelessé politikai elkötelezettsége.
A Körhintában megjelenik a magyar film hagyományának számító, aktuális társadalmi-politikai-ideológiai téma, de ezt mély, egyetemes emberi drámához társítja. Fábri munkásságát az irodalmi adaptációk határozták meg, hősei a hatalommal szembekerülő, egyszerű kisemberek. Ez volt a harmadik rendezése, melyhez a kiinduló anyagot Sarkadi Imre Leányvásár című irodalmi forgatókönyve szolgáltatta. Fábri pályáját valójában ez a film indította el, melynek köszönhetően a hazai közönség és a szakma szemében is elismertté vált. Cannes-ban Arany Pálmára jelölték, s a francia film későbbi nagymestere, az akkor még kritikusként tevékenykedő Truffaut is méltatta. A Körhintában már tetten érhető az az expresszív, drámai megjelenítő erő, mely később Fábri rendezői stílusának alapvonásává válik. Barabás Klára bevezetője a rendezőről…