Hogyan oktassunk a klasszikus építészeti elvek szerint?
Építészeti konferencia Berlinben
A közelmúlt történeti rekonstrukciói és az emberekben lakozó otthonosság iránti igény mind népszerűbbé teszi az úgynevezett új hagyományos építészetet, nemzetközi nevén a neotrad építészetet. Május 11-14. között tizenhét ország képviselői gyűltek össze Berlinben, hogy a hagyományos építészet oktatásának jövőjéről tárgyaljanak. Magyarországot dr. habil. Katona Vilmos PhD az MMA MMKI megbízott kutatója és Erhardt Gábor a Mathias Corvinus Collegium Építészet és emlékezet műhelyének vezetője képviselte, mindketten részesei voltak az MMA hároméves alkotói ösztöndíjának.
A közelmúlt történeti rekonstrukciói és az emberekben lakozó otthonosság iránti igény mind népszerűbbé teszi az úgynevezett új hagyományos építészetet, nemzetközi nevén a neotrad építészetet. Május 11-14. között tizenhét ország képviselői gyűltek össze Berlinben, hogy a hagyományos építészet oktatásának jövőjéről tárgyaljanak. Magyarországot dr. habil. Katona Vilmos PhD az MMA MMKI megbízott kutatója és Erhardt Gábor a Mathias Corvinus Collegium Építészet és emlékezet műhelyének vezetője képviselte, mindketten részesei voltak az MMA hároméves alkotói ösztöndíjának.
Berlinben, a Parochialkirche történelmi falai között gyűltek össze a klasszikus építészet hívei a világ tizenhét országából. Egyrészt, hogy összegezzék a klasszikus vagy tradicionális építészet oktatásának jelenlegi gyakorlatát, másrészt pedig, hogy megtegyék az első lépéseket egy új európai építészeti iskola megalapítása felé, amely ennek az örökségnek adhatna szilárd intézményi keretet.
Az amerikai Indiana állambeli Notre Dame-i Egyetem szervezte konferencia nem titkolt célja egy új, európai iskola alapításának előkészítése volt. Olyan építészeti oktatás megteremtése, amely a szépséget, az emberléptéket és a közösségi felelősséget helyezi fókuszába.
A konferencia nyitónapján a Notre Dame-i Egyetem oktatási programjának részletes bemutatása zajlott. Ez a katolikus egyetem volt az első a világon, amely építész képzésének középpontjába a történeti stílusok szerinti tervezést helyezte már 1989-től. Stefanos Polyzoides dékán szerint az oktatás három területe – az építészet, a tájépítészet és a városépítés – felbonthatatlan egységet alkot, amit az oktatás során is figyelembe vesznek.
Samir Younés, a kar elméleti képzésének vezetője szerint a történelem és a tervezés nem választható szét, ahogy a stílus és az eszmei irányvonal sem csupán formai kérdés, hanem kortárs értelmezési keret a kortárs problémákra adott válaszhoz.
Richard Economakis tervezésoktatásért felelős tanár előadásában hangsúlyozta, hogy a klasszikus építészet nem stílus, hanem szerkezeti és tektonikus elv, amely a hely szelleméből táplálkozik. A tervezés nem absztrakció, hanem a konkrét közösségek és tájak karakterére reflektáló gyakorlat.
Marianne Cusato előadása emlékezetes példákkal mutatta be, hogy a klasszikus formálás hatékony eszköz az urbanisztikai problémák – például elhagyott városrészek újraélesztésének – megoldására is. Állítása szerint a hagyományos építészet nem zárványként tekintendő, hanem a modern építészet egyik ágaként. Erre illusztrációként élő városrehabilitációs munkáikat mutatott be, amelyeken negyed- és ötödéves hallgatóik bevonásával dolgoztak iskolájuk száz mérföldes sugarú körzetében.
A délutáni szekciókban spanyol, német, norvég és brit példákon keresztül ismertették az előadók, hogy hol tart ma a tradicionális építészet oktatása Európában. Kiderült, hogy az elméleti érdeklődés sok helyütt megvan, de a formális, akkreditált képzések rendszere még töredezett.
A konferencia második és harmadik napján a résztvevők három nagy kérdéskör mentén kiscsoportokban és plenáris vitákban dolgoztak a jelen kihívásaira adandó válaszokon. Az új, európai építészeti iskolát több ország részvételével működő, decentralizált hálózatként képzeljük el? Klasszikus hatéves képzésként, vagy posztgraduális programként? Hogyan lehet akkreditálni egy ilyen iskolát a különböző európai országokban? Milyen politikai és adminisztratív lépések szükségesek ehhez? A létrehozás után hogyan biztosítható hosszútávon a finanszírozás?
A konferencia végén Stefanos Polyzoides dékán összegzésében rámutatott: egy új európai iskola nem egyetlen ország projektje, hanem kulturális összefogás eredménye lehet, amely helyi hagyományokat ötvöz egy közös, európai gondolkodásmóddal.
Az utolsó nap Thomas Albrecht a Notre Dame- Egyetem római intézetében tanító építész, a berlini Palota újjáépítésének vezető tervezője mutatta be a Schlosst, illetve Potsdam újjáépülő központját. Érdekes volt élőben látni, hogy a rekonstrukciók tervezése során megszerzett tudás, hogy konvertálódott kortárs „neotrad" építészeti tudássá.
A Notre Dame-i Egyetem berlini konferenciája mérföldkő lehet a tradicionális építészet európai reneszánszában. Most először vetődött fel valódi eséllyel egy közös, nemzetközi iskola gondolata, amely a hagyományt nem ellenpontként, hanem kiindulásként kezeli – egy jobb, emberibb épített környezet reményében.
Szöveg: Katona Vilmos, Erhardt Gábor
Fotó: Jonathan Weatherill
Az amerikai Indiana állambeli Notre Dame-i Egyetem szervezte konferencia nem titkolt célja egy új, európai iskola alapításának előkészítése volt. Olyan építészeti oktatás megteremtése, amely a szépséget, az emberléptéket és a közösségi felelősséget helyezi fókuszába.
A konferencia nyitónapján a Notre Dame-i Egyetem oktatási programjának részletes bemutatása zajlott. Ez a katolikus egyetem volt az első a világon, amely építész képzésének középpontjába a történeti stílusok szerinti tervezést helyezte már 1989-től. Stefanos Polyzoides dékán szerint az oktatás három területe – az építészet, a tájépítészet és a városépítés – felbonthatatlan egységet alkot, amit az oktatás során is figyelembe vesznek.
Samir Younés, a kar elméleti képzésének vezetője szerint a történelem és a tervezés nem választható szét, ahogy a stílus és az eszmei irányvonal sem csupán formai kérdés, hanem kortárs értelmezési keret a kortárs problémákra adott válaszhoz.
Richard Economakis tervezésoktatásért felelős tanár előadásában hangsúlyozta, hogy a klasszikus építészet nem stílus, hanem szerkezeti és tektonikus elv, amely a hely szelleméből táplálkozik. A tervezés nem absztrakció, hanem a konkrét közösségek és tájak karakterére reflektáló gyakorlat.
Marianne Cusato előadása emlékezetes példákkal mutatta be, hogy a klasszikus formálás hatékony eszköz az urbanisztikai problémák – például elhagyott városrészek újraélesztésének – megoldására is. Állítása szerint a hagyományos építészet nem zárványként tekintendő, hanem a modern építészet egyik ágaként. Erre illusztrációként élő városrehabilitációs munkáikat mutatott be, amelyeken negyed- és ötödéves hallgatóik bevonásával dolgoztak iskolájuk száz mérföldes sugarú körzetében.
A délutáni szekciókban spanyol, német, norvég és brit példákon keresztül ismertették az előadók, hogy hol tart ma a tradicionális építészet oktatása Európában. Kiderült, hogy az elméleti érdeklődés sok helyütt megvan, de a formális, akkreditált képzések rendszere még töredezett.
A konferencia második és harmadik napján a résztvevők három nagy kérdéskör mentén kiscsoportokban és plenáris vitákban dolgoztak a jelen kihívásaira adandó válaszokon. Az új, európai építészeti iskolát több ország részvételével működő, decentralizált hálózatként képzeljük el? Klasszikus hatéves képzésként, vagy posztgraduális programként? Hogyan lehet akkreditálni egy ilyen iskolát a különböző európai országokban? Milyen politikai és adminisztratív lépések szükségesek ehhez? A létrehozás után hogyan biztosítható hosszútávon a finanszírozás?
A konferencia végén Stefanos Polyzoides dékán összegzésében rámutatott: egy új európai iskola nem egyetlen ország projektje, hanem kulturális összefogás eredménye lehet, amely helyi hagyományokat ötvöz egy közös, európai gondolkodásmóddal.
Az utolsó nap Thomas Albrecht a Notre Dame- Egyetem római intézetében tanító építész, a berlini Palota újjáépítésének vezető tervezője mutatta be a Schlosst, illetve Potsdam újjáépülő központját. Érdekes volt élőben látni, hogy a rekonstrukciók tervezése során megszerzett tudás, hogy konvertálódott kortárs „neotrad" építészeti tudássá.
A Notre Dame-i Egyetem berlini konferenciája mérföldkő lehet a tradicionális építészet európai reneszánszában. Most először vetődött fel valódi eséllyel egy közös, nemzetközi iskola gondolata, amely a hagyományt nem ellenpontként, hanem kiindulásként kezeli – egy jobb, emberibb épített környezet reményében.
Szöveg: Katona Vilmos, Erhardt Gábor
Fotó: Jonathan Weatherill
