Jubileumi eseménysorozattal ünneplik az 1930. október 2-án születetett Timár Sándor 95. születésnapját. A májusi, vigadóbeli ünnepi előadás a koreográfus, táncfolklorista és pedagógus Timár Sándor alakját hozta közel a közönséghez: gyűjtéseiből, a vele és róla készült interjúkból részleteket vetítettek, a színpadon pedig a Timár Együttes táncosai, valamint Vizeli Bálint és zenekara idézték fel egy-egy jelentős gyűjtés részletét, kamara koreográfiáját.


Az 1970-es években Timár Sándor és Martin György éjszakákon át böngészték a gyűjtéseket, néma filmfelvételekről silabizálták a lépéseket, mire rájöttek: úgy érdemes tanítani a táncot, mintha nyelvet tanítanának. Megalkották a táncanyanyelv fogalmát, amelyben a motívumok a szavak, s amelyek aztán füzérré, vagyis kifejezésekké, mondatokká fejlődjenek.


– A Timár-módszer lényege, hogy az egyszerű lépéstől indulunk, azt fejlesztjük tovább, mígnem az alapkészletből válogatva mindenki megalkotja a saját táncát – mondta el Timár Böske, akinek a Bartók Béla Táncegyüttesben kezdődött a pályafutása Timár Sándor tanítványaként. A Magyar Állami Népi Együttesben szólista, majd tánckarvezető lett, 1993-ban megalapította a Csillagszemű Gyermektáncegyüttest, 2016-ban pedig létrehozta a Timár Táncakadémiát és a Timár Táncegyüttest. Az elmúlt évtizedekben Timár Sándor Kossuth-díjas koreográfussal több ezer fiatalnak adták tovább a magyar kultúra szeretetét. A folytonosság jegyében nemrégiben a nemzedékváltás is megtörtént: a Covid idején Timár Mihály átvette az együttes vezetését, és feldolgozta édesapja életművét – ebből a munkából született a Timár Archívum című műsor.


A Timár-módszer gyerekekre is alkalmazható, hiszen komplex műveltséget hordoz: a zene, a tánc, a népviselet, a népdalok és gyermekjátékok ismeretét. Timár Böske elmondása szerint a lehető legkisebb kortól érdemes ezekkel az kincsekkel megismertetni a gyerekeket. A régiek beleszülettek a hagyományba, úgy nőttek fel, hogy nem voltak egyedül, körülöttük élt a többgenerációs család, a falu közössége, ezért nagyon hamar elsajátították a nyelvet, a táncot, a viselkedési formákat, s ez a műveltség formálta a személyiségüket.
 
– A legtöbb, ami az életben adható, a világlátás – erősíti meg Timár Böske. – A Csillagszeműek pici koruktól kezdve beutazzák a világot, megismerkedtek különféle kultúrákkal, rácsodálkoztak a természet szépségei­re, és el tudják magukat helyezni ezen a földön. Világlátottak. Óriási büszkeség, amikor hazajönnek, és azt mondják: minden szép volt, de azért itthon a legszebb. Mi nem szoktuk nekik mondogatni, hogy ők magyar gyerekek, tudják azt ők maguktól is, és büszkék rá. Amit csinálunk: a művészet erejével formáljuk a tanítványok jellemét. Ráadásul a nemzeti kultúránk erejével. Így viszik tovább a kiállást, a bátorságot, a helytállást.

Tóth I.

Fotó: Vágó Ádám