Pontosvessző
Hőna Gusztáv harsonaművész estje
Miért értékelődött fel a harsona szerepe a 20. század második felében? Hogyan jelent meg a hangszer új funkciókban? – ezt a változást szemléltette Hőna Gusztáv szerkesztésében a Pesti Vigadó Harsonaestje tavaly nyáron. Immár a folyamat szereplőit is megismerhettük november 12-én a Pontosvessző című Hőna-esten a Makovecz utcai Akadémiai Szalonban.
Miért értékelődött fel a harsona szerepe a 20. század második felében? Hogyan jelent meg a hangszer új funkciókban? – ezt a változást szemléltette Hőna Gusztáv szerkesztésében a Pesti Vigadó Harsonaestje tavaly nyáron. Immár a folyamat szereplőit is megismerhettük november 12-én a Pontosvessző című Hőna-esten a Makovecz utcai Akadémiai Szalonban.
A 20. század második felében új funkcióban szólalt meg a harsona, szóló- és kamarahangszerként segítve a komponistákat egy új zenei nyelv megalkotásában. A hangszer robbanásszerű fejlődésének nem csupán szemlélője volt Hőna Gusztáv harsonaművész, hanem sok esetben élére állt a változásoknak, számos művet kifejezetten neki dedikáltak neves magyar zeneszerzők. „Ne merüljön feledésbe az elmúlt évtizedek harsonatermése!" – fejezte ki szándékát, „Best of…" válogatást átnyújtva tavaly nyáron a Pesti Vigadó zeneszerető közönségének. „És ezzel a koncerttel pontot teszek az életművemre" – jegyezte meg Hőna Gusztáv, mire Ruff Béla, az MMA Zeneművészeti Tagozat titkára csak csöndesen annyit mondott: „Legyen inkább pontosvessző…"
Valóban lett folytatás: a november 12-i Pontosvessző című Hőna Gusztáv-esten Tóth Péter zeneszerző, az MMA Zeneművészeti Tagozatának vezetője beszélgetett a Liszt Ferenc-díjas harsonaművésszel, a Zeneakadémia professor emeritusával. Az életmű egyes állomásait 13 mű és egy ráadás illusztrálta – az elhangzott felvételek mint valami kaláris tündöklő szemei jelezték a megtett utat.
1. Albrechtsberger: Harsonaverseny III. tétel
A történet Sashalmon kezdődik, az öreg ház padlásán, ahol a gyermek Hőna Gusztáv talál egy harsonát, és elkezdi fújdogálni… „Tanulmányaimat a kőbányai Zeneiskolában, Zilcz Györgynél kezdtem. Tanáromat a hatvanas években felkérték arra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum által megtalált, korabeli hangszeren játssza lemezre a választott művet. Az Editio Musica adta ki. Már akkor elhatároztam: ha egyszer harsonás lesz belőlem, szeretném eljátszani ezt a művet. És megtörtént, lehetőség adódott rá a 1977-ben a Rádiózenekarban" – elevenítette fel az indulását Hőna Gusztáv. – „1974-ben négy napot töltött Budapesten a Los Angelesi Szimfonikus Zenekar. Persze fürtökben csüngtünk az amerikai kollégákon. Az Erkel Színházban adott hangversenyen az is feltűnt, hogy valahogy lazábban, könnyedebben szólaltatják meg a rézfúvós hangszereket. Éreztem, különleges dolog történik a színpadon, csak azt nem értettem: miért, hogyan? Gondoltam, utánajárok. Két évvel később részt vettem a Montreux-ben rendezett Nemzetközi Rézfúvós Kongresszuson, és megismerkedtem William F. Cramert, aki évtizedek óta tanított a Florida State Universityn. Segítségével 1978-ban sikerült ösztöndíjat szereznem és kijutnom Floridába, hogy három, majd a következő évben további három hónap alatt eltanuljam a professzortól az »amerikai titkot«: a »Blow freely!«, a »Fújj szabadon!« elv alapján működő sajátos légzés- és játéktechnikát."
2. Hidas: Harsonaverseny I. tétel
„Az első általam inspirált harsonaverseny – mondta a választásáról Hőna Gusztáv. – Végzős főiskolás voltam, amikor 1972. február 1-jén tagja lettem a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának. A különleges ebben az volt, hogy rendszeresen bejártak hozzánk zeneszerzők a darabjaikkal, mi pedig dokumentáltunk, archiváltunk, bár természetesen nemcsak kortárs műveket rögzítettünk a legkorszerűbb technikai eszközökkel, hanem a klasszikus repertoárból is számos felvétel készült a legendás 6-os stúdióba. Ezek az úgynevezett Z-felvételek, amelyeken csakis zene szerepel. Ilyenformán számos kiváló kollégával – karmesterrel, zeneszerzővel, énekes és hangszeres szólistával, zenei rendezővel, lektorral és hangmérnökkel – megismerkedtem, közülük Hidas Frigyes zeneszerző volt az első, akit »letámadtam« azzal az ötlettel, hogy szólóhangszerként is kipróbálnám a harsonát. A művet Floridában William F. Cramer tanárommal tanultam meg, 1979 őszén készült a felvétel szintén a Rádiózenekarral, Lehel György vezényletével, és Balassa Sándor volt a zenei rendező."
3. E. Bloch: Symphony for Trombone and Orchestra II. tétel
A harmadik választott felvétel története a következő: 1986-ban a Rádiózenekar fellépett Lamberto Gardelli vezényletével, Mahler III. szimfóniájának első tételében van egy jelentős harsonaszóló, amit Hőna Gusztáv játszott, ám a koncert végi ünnepléskor valahogy elfelejtette felállítani a mester. „Svájcba hazaérve rögtön telefonált, elnézést kért, és megüzente: ha tudom Ernst Bloch harsonaversenyét, legközelebb szívesen eljátszaná velem. Így indult a szólókarrierem – mesélte Hőna Gusztáv. Bloch versenyműve 1987. május 20-án hangzott el a Zeneakadémia nagytermében, az eseményt a rádió is közvetítette és több alkalommal megismételte.
4. P. Creston: Fantasy for Trombone and Orchestra I–II. tétel
A Creston-mű a külföldi utakhoz kapcsolódik: Hőna ebben az időben évente járt Amerikába, ahol kurzusokat, workshopokat vezetett, barátságokat alakított ki, például a New York-i Filharmonikusok muzsikusától kapta a Fantasy for Trombone and Orchestra felvételét, ami itthon a Rádiózenekar koncertjén hangzott el 1993-ban Zeneakadémián, Kovács László vezényletével.
5. Beethoven: Drei Equale III. tétel
A Beethoven-mű a Magyar Televízió Van öt perce? című műsorban hangzott el a Hőna Harsonakvártett elődásában. A harsonaművész 1974-ben kamaraegyüttest alapított négy rádiózenekari és három operaházi muzsikus barátjával Modern Rézfúvós Együttes néven – 27 évig zenéltek együtt. 1983-ban létrejött a Hőna Harsonakvártett, amit – Hőna Együttesként – kibővítettek ritmusszekcióval. Könnyűzenei feldolgozásokat, úgynevezett örökzöldeket játszottak, és vettek föl a Magyar Rádió 8-as stúdiójában. A zenekar felállása a fellépésektől és a projektektől függően változott, de a kulcsfontosságú zenészek között ott volt Hőna Gusztáv zenekarvezető mellett ifj. Rátonyi Róbert (zongora), Sipos Endre (rézfúvós), Lattmann Béla (nagybőgő), Friedrich Károly (rézfúvós), Lakatos "Pecek" Géza (dob), Bontovics Kati (ének). Ahogy azt Pontosvessző című esten megtapasztalhattuk, az összetartó társaság még élő tagjai a mai napig számontartják egymást.
6. Hidas: Four in Hand II. tétel
Az emlékek megidézése a Four in Hand második tételével folytatódott. A művet a Hőna Harsonakvártett felkérésére írta Hidas Frigyes. Megszületett továbbá a Hét bagatell 12 harsonára Hidastól, az International Trombone Workshop kérésére 1981-ben Nashville-ben, ahol 76 harsonás – Hőnával együtt – adta elő a darabot, William F. Cramer prof. vezényletével.
7. Rose Bergmann: Holiday from Trombone című művének felcsendülése jelezte a szimfonikus zenészek „kirándulását" egy másik kedvenc területre, a jazz-jazzy világába, ahol a harsonák igazán szólóhangszerekké válhatnak.
8. Show: Flippery No. 9. című műve az első jazzy felvétel a Rádió 8-as stúdiójában, Selényi Dezső – Dudi bá – korrepetálásával.
9. Majd elhangzott D. Ellington – DeLange – Mills örökzöld dallama, az In My Solitude.
10. Gershwin – Armitage: A Portrait egyveleg népszerű Gershwin-melódiákból. Hőna Gusztáv elmondta: tudomása szerint eredetileg a Slokar Quartet kérésére született a mű.
11. Következett a kakukktojás, felidézve a Pro Brass osztrák-magyar együttes történetét. „A Van, aki forrón szereti című film híres Merlyn Monroe-száma a Rádiózenekar harsona-tudba-ütő szekciójának 1995-ös előadásában hangzik el, emlékül Szabó Vilmosnak, a zenekar tubásának, aki már nincs közöttünk" – idézte fel pályatársát Hőna Gusztáv.
12. Elhangzott továbbá Van Heusen – Burke: Here Is That Rainy Day Again… egy Urbie Green-lemezről a Balogh Sándorral való különleges együttműködést is felidézve.
13 Az eset egy igazi amerikai swing korszakból való szám zárta Razaf –Schafer – Johnson: Louisiana Kai Winding Swinging States című lemezéről. „A dobnál az aranyos Lakatos 'Pecek' Géza, aki szintén nincs már közöttünk" – búcsúzott Hőna Gusztáv, és a ünneplő zenésztársak gyűrűjében hozzátette: „Amit egy harsonás kívánhat magának, az nekem megadatott."
Tóth Ida
Fotó: Lovas Hajni
Valóban lett folytatás: a november 12-i Pontosvessző című Hőna Gusztáv-esten Tóth Péter zeneszerző, az MMA Zeneművészeti Tagozatának vezetője beszélgetett a Liszt Ferenc-díjas harsonaművésszel, a Zeneakadémia professor emeritusával. Az életmű egyes állomásait 13 mű és egy ráadás illusztrálta – az elhangzott felvételek mint valami kaláris tündöklő szemei jelezték a megtett utat.
1. Albrechtsberger: Harsonaverseny III. tétel
A történet Sashalmon kezdődik, az öreg ház padlásán, ahol a gyermek Hőna Gusztáv talál egy harsonát, és elkezdi fújdogálni… „Tanulmányaimat a kőbányai Zeneiskolában, Zilcz Györgynél kezdtem. Tanáromat a hatvanas években felkérték arra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum által megtalált, korabeli hangszeren játssza lemezre a választott művet. Az Editio Musica adta ki. Már akkor elhatároztam: ha egyszer harsonás lesz belőlem, szeretném eljátszani ezt a művet. És megtörtént, lehetőség adódott rá a 1977-ben a Rádiózenekarban" – elevenítette fel az indulását Hőna Gusztáv. – „1974-ben négy napot töltött Budapesten a Los Angelesi Szimfonikus Zenekar. Persze fürtökben csüngtünk az amerikai kollégákon. Az Erkel Színházban adott hangversenyen az is feltűnt, hogy valahogy lazábban, könnyedebben szólaltatják meg a rézfúvós hangszereket. Éreztem, különleges dolog történik a színpadon, csak azt nem értettem: miért, hogyan? Gondoltam, utánajárok. Két évvel később részt vettem a Montreux-ben rendezett Nemzetközi Rézfúvós Kongresszuson, és megismerkedtem William F. Cramert, aki évtizedek óta tanított a Florida State Universityn. Segítségével 1978-ban sikerült ösztöndíjat szereznem és kijutnom Floridába, hogy három, majd a következő évben további három hónap alatt eltanuljam a professzortól az »amerikai titkot«: a »Blow freely!«, a »Fújj szabadon!« elv alapján működő sajátos légzés- és játéktechnikát."
2. Hidas: Harsonaverseny I. tétel
„Az első általam inspirált harsonaverseny – mondta a választásáról Hőna Gusztáv. – Végzős főiskolás voltam, amikor 1972. február 1-jén tagja lettem a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának. A különleges ebben az volt, hogy rendszeresen bejártak hozzánk zeneszerzők a darabjaikkal, mi pedig dokumentáltunk, archiváltunk, bár természetesen nemcsak kortárs műveket rögzítettünk a legkorszerűbb technikai eszközökkel, hanem a klasszikus repertoárból is számos felvétel készült a legendás 6-os stúdióba. Ezek az úgynevezett Z-felvételek, amelyeken csakis zene szerepel. Ilyenformán számos kiváló kollégával – karmesterrel, zeneszerzővel, énekes és hangszeres szólistával, zenei rendezővel, lektorral és hangmérnökkel – megismerkedtem, közülük Hidas Frigyes zeneszerző volt az első, akit »letámadtam« azzal az ötlettel, hogy szólóhangszerként is kipróbálnám a harsonát. A művet Floridában William F. Cramer tanárommal tanultam meg, 1979 őszén készült a felvétel szintén a Rádiózenekarral, Lehel György vezényletével, és Balassa Sándor volt a zenei rendező."
3. E. Bloch: Symphony for Trombone and Orchestra II. tétel
A harmadik választott felvétel története a következő: 1986-ban a Rádiózenekar fellépett Lamberto Gardelli vezényletével, Mahler III. szimfóniájának első tételében van egy jelentős harsonaszóló, amit Hőna Gusztáv játszott, ám a koncert végi ünnepléskor valahogy elfelejtette felállítani a mester. „Svájcba hazaérve rögtön telefonált, elnézést kért, és megüzente: ha tudom Ernst Bloch harsonaversenyét, legközelebb szívesen eljátszaná velem. Így indult a szólókarrierem – mesélte Hőna Gusztáv. Bloch versenyműve 1987. május 20-án hangzott el a Zeneakadémia nagytermében, az eseményt a rádió is közvetítette és több alkalommal megismételte.
4. P. Creston: Fantasy for Trombone and Orchestra I–II. tétel
A Creston-mű a külföldi utakhoz kapcsolódik: Hőna ebben az időben évente járt Amerikába, ahol kurzusokat, workshopokat vezetett, barátságokat alakított ki, például a New York-i Filharmonikusok muzsikusától kapta a Fantasy for Trombone and Orchestra felvételét, ami itthon a Rádiózenekar koncertjén hangzott el 1993-ban Zeneakadémián, Kovács László vezényletével.
5. Beethoven: Drei Equale III. tétel
A Beethoven-mű a Magyar Televízió Van öt perce? című műsorban hangzott el a Hőna Harsonakvártett elődásában. A harsonaművész 1974-ben kamaraegyüttest alapított négy rádiózenekari és három operaházi muzsikus barátjával Modern Rézfúvós Együttes néven – 27 évig zenéltek együtt. 1983-ban létrejött a Hőna Harsonakvártett, amit – Hőna Együttesként – kibővítettek ritmusszekcióval. Könnyűzenei feldolgozásokat, úgynevezett örökzöldeket játszottak, és vettek föl a Magyar Rádió 8-as stúdiójában. A zenekar felállása a fellépésektől és a projektektől függően változott, de a kulcsfontosságú zenészek között ott volt Hőna Gusztáv zenekarvezető mellett ifj. Rátonyi Róbert (zongora), Sipos Endre (rézfúvós), Lattmann Béla (nagybőgő), Friedrich Károly (rézfúvós), Lakatos "Pecek" Géza (dob), Bontovics Kati (ének). Ahogy azt Pontosvessző című esten megtapasztalhattuk, az összetartó társaság még élő tagjai a mai napig számontartják egymást.
6. Hidas: Four in Hand II. tétel
Az emlékek megidézése a Four in Hand második tételével folytatódott. A művet a Hőna Harsonakvártett felkérésére írta Hidas Frigyes. Megszületett továbbá a Hét bagatell 12 harsonára Hidastól, az International Trombone Workshop kérésére 1981-ben Nashville-ben, ahol 76 harsonás – Hőnával együtt – adta elő a darabot, William F. Cramer prof. vezényletével.
7. Rose Bergmann: Holiday from Trombone című művének felcsendülése jelezte a szimfonikus zenészek „kirándulását" egy másik kedvenc területre, a jazz-jazzy világába, ahol a harsonák igazán szólóhangszerekké válhatnak.
8. Show: Flippery No. 9. című műve az első jazzy felvétel a Rádió 8-as stúdiójában, Selényi Dezső – Dudi bá – korrepetálásával.
9. Majd elhangzott D. Ellington – DeLange – Mills örökzöld dallama, az In My Solitude.
10. Gershwin – Armitage: A Portrait egyveleg népszerű Gershwin-melódiákból. Hőna Gusztáv elmondta: tudomása szerint eredetileg a Slokar Quartet kérésére született a mű.
11. Következett a kakukktojás, felidézve a Pro Brass osztrák-magyar együttes történetét. „A Van, aki forrón szereti című film híres Merlyn Monroe-száma a Rádiózenekar harsona-tudba-ütő szekciójának 1995-ös előadásában hangzik el, emlékül Szabó Vilmosnak, a zenekar tubásának, aki már nincs közöttünk" – idézte fel pályatársát Hőna Gusztáv.
12. Elhangzott továbbá Van Heusen – Burke: Here Is That Rainy Day Again… egy Urbie Green-lemezről a Balogh Sándorral való különleges együttműködést is felidézve.
13 Az eset egy igazi amerikai swing korszakból való szám zárta Razaf –Schafer – Johnson: Louisiana Kai Winding Swinging States című lemezéről. „A dobnál az aranyos Lakatos 'Pecek' Géza, aki szintén nincs már közöttünk" – búcsúzott Hőna Gusztáv, és a ünneplő zenésztársak gyűrűjében hozzátette: „Amit egy harsonás kívánhat magának, az nekem megadatott."
Tóth Ida
Fotó: Lovas Hajni
