Benczúr Ház
1068 Budapest, Benczúr utca 27.


Nagyobb térképre váltás

Tornai József: A kiűzetés modern formái

Akadémiai székfoglaló előadás – 2014. január 10.
"A mítoszoknak – ilyen a bibliai kiűzetésmítosz is – sokféle magyarázatuk lehetséges. Az egyik kiűzetés-értelmezés szerint az Úr parancsokat ad az emberpárnak, és amikor megszegik, akkor megfosztja őket az otthonuktól. Ez a hívők értelmezése. De egy másfajta értelmezés szerint egyszerűen annyi történik, hogy az emberek megindulnak az önismeret útján. Ahogy Nietzsche mondja: ahol a tudás fája, ott a Paradicsom. Innen nézve ez nem bűnbeesés. Az én felfogásom szerint a következő a helyzet: ha valaki a tulajdonossal úgy viselkedik, hogy az kirúgja őt a bérleményből, akkor ezek után az ember viselkedhet úgy, hogy a tulajdonos visszafogadja. Az én előadásom arról szólt, hogy a Paradicsomba vissza lehet menni, és hogy az Istennel ki lehet békülni."

Tornai József A kiűzetés modern formái című székfoglaló előadásában kifejtette, hogy a Bibliában Ádám és Éva sorsában ábrázolt bűnbeesés következtében történt kiűzetés nem egy lezárult prehisztorikus esemény.
Az emberiség egyetlen folyamatnak a részese, Hamvas Béla felfogásával egyetértve vallja, hogy szüntelenül ítélet alatt vagyunk, az apokaliptikus időket éljük meg, de ennek letelte után majd valamiképpen visszajutunk az Istennel való megbékélés állapotába. Sóvárgásunk bizonyítja, hogy valamiképpen oda vagyunk kötve az eredethez, az élet ősi fájához.

„Ha ilyenformán misztériumnak tartjuk az életet, a létet, akkor annak értelme nem a mi kezünkben van. Az értelemadás egy metafizikai erő dolga. Ez annyit is jelent, hogy vissza lehet állítani a vele való összhangot, az ősi állapotot. Ennek az ősi állapotnak a visszaidézése csak úgy lehetséges, hogy az ember tökéletesen kinyitódik. Mert a kiűzetés egyik formája az – amit Leibniz fedezett föl –, hogy az ember teljesen zárt lény lett. Minden zártság, minden befalazottság, minden magányosság ebben az értelemben, minden elkülönülés istenellenes. A visszajutás egyik módja a kinyitódás. A kinyitódásnak, a visszatalálásnak a titka az abszolút odaadó szeretetben van. Ezt a kereszténység is gyönyörű szavakkal tudta megfogalmazni. A brahmanizmus és a buddhizmus ezt önzetlen, univerzális szeretetnek, áhítatnak, bhaktinak nevezi. A teljes kinyitódás helyzete a bhakti, a tökéletes odaadás. Nem ennyire vagy annyira. Tökéletesen. A tökéletesen kinyitódó ember visszatalál a paradicsomba. Ennek a kinyitódásnak nemcsak az embertársak iránti szeretet vagy első helyen az isten iránti kinyitódás a módja, hanem az is, ami a két nemet, férfit és nőt nyitottá teszi a szerelemben."
 

Tornai József (Dunaharaszti, 1927. október 9.) költő, író Díjak: József Attila-díj (1975), Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1997), Arany János-díj (1998), Babérkoszorú-díj (2001), MAOE-nagydíj (2007), Balassi Bálint-emlékkard (2012), Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2012), Prima-díj (2012), Kossuth-díj (2013) Írói alapelve, hogy a XX. században is a modern és az ősi egységet kell felmutatni. Lírájára az avantgárd látásmód, a szürreális képalkotás, a gondolatritmus jellemzők. Első verses kötete, a Paradicsommadár 1959-ben jelent meg. Az ezt követő második verseskönyv, az 1962-ben megjelenő Égig érő föld a költő szavai szerint már magán viselte a teljes művészi életműre jellemző legfontosabb téma- és stílusjegyeket. A harmonikus világkép hiánya határozta meg a Kiszakadva (1972) című kötet verseit. A Naptánc-ban (1975) a filozofikus epikus költeménnyel kísérletezett. A Veres Péter-énekek-ben (1981) a siratókra emlékeztető hang szólal meg. A többszemélyes én (1982) írásakor arra döbbent rá, hogy az emberről leváló szerepek önálló életet élnek. 
 
January 24, 2014