Az egyetemes magyar költészetnek egyik legnagyszerűbb, és a költő életművének is egyik világképhordozó nagykompozíciója, költői szintézise a "Sörény és koponya" című kétrészes poéma. A vers első, rövid változatát Sörény és koponya címmel 1981 írta a költő, a teljes változatot azonban csak 2002-ben fejezte be (Felemás őszi versek, 2002). A létbölcseleti műben a költő 20. századi történelmi tapasztalatával magát a sorsot és a létet faggatja: hogyan lehet elviselni a rosszat, s Isten hogyan viselheti el, hogy teremtése elrontott kreatúra.

Pécsi Györgyi irodalomtörténész a vers hátteréről, keletkezéséről, montázselemeiről, a költészet aktuális feladatáról és természetéről kérdezi a költőt.
Felvétel: Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpad, 2015. október 6.