Szekfü András filmtörténész a Csillagosok, katonák (magyar-szovjet koprodukció, 1967) készítési körülményeiről, filmtörténeti kontextusáról, fogadtatásáról, történelmi hátteréről és Jancsó baloldaliságáról beszél az 53 magyar film Egyén és hatalom című sorozatának vetítése előtt: „Azt látjuk ebben a filmben, hogy az egyén számára alig követhető, áttekinthetetlen történelmi forgatagban élnek az emberek. A front ide-oda hullámzik, hol az egyik fél, hol a másik fél kerekedik felül, és nagyon nagy a kísértés, hogy eközben a harcot a legembertelenebb módon vívják, akár jobb-, akár baloldalon. Jancsó arra keresi a választ, hogy hogyan lehet embernek maradni ebben a szörnyű összevisszaságban.” Mivel a rendező a film készítése közben sokat rögtönzött, a végeredmény a legkevésbé sem felelt meg a korabeli szocialista kultúrpolitika elvárásainak, ezért készítettek a filmből egy átvágott „szovjet verziót”, Jancsó változatát csak a rendszerváltás után lehetett látni a Szovjetunióban. Az 53 magyar film programjában természeten a rendező eredeti változatát vetítették. 
Melyek a huszadik század legmaradandóbb, legemlékezetesebb magyar nagyjátékfilmjei? Sára Sándor, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja erre a kérdésre kereste a választ, amikor megszavaztatta a Film- és Fotóművészeti Tagozatot a számukra legértékesebb filmekről. Az 53 filmet nyolc tematikus blokkba sorolták, amelyeket az Uránia Nemzeti Filmszínház 2012. novemberétől filmklubban vetít hétfő esténként. Bővebben...