A híres emberek emlékét kéz- és lábnyomattal szokták megőrizni. A színész emlékét a szerepei őrzik. De hol van maga az ember a szerepek mögött? Tekintsük olyannak ezeket az öt-hat perces megszólalásokat, mintha az utókornak őriznénk meg hírességeink kéz- vagy lábnyomát. De mennyivel többet idéz fel ennél a színész valódi hangja, arca, a gesztusai, egy-egy személyes története a saját otthonában, a maga választotta környezetben – szerepjátszás nélkül!

Pregitzer Fruzsina különös erővel kötődik a zuglói Domonkos templomhoz, itt beszél gyermekkoráról, szüleiről, emberi, művészi elhivatottságáról.

MMA, 2016