Kiállítással, bábelőadással és ünnepi üléssel emlékeznek meg Kemény Henrikről, a vásári bábjátszás Kossuth-díjjal kitüntetett művészéről, a Magyar Művészeti Akadémia néhai tagjáról, aki idén lenne 90 éves. A Kemény Henrikre emlékező tárlat 2015. január 13. és február 1. között tekinthető meg a Vigadó Galériában.  

 Összefoglaló Kemény Henrik életművéről
 
Kemény Henrik megcáfolhatatlanul a magyar bábművészet történetének eddigi legnagyobb, legeredetibb és legzseniálisabb vásári bábjátékosa. A hagyományozódás módját tekintve is ő a legutolsó Vitéz László-játékos, aki a családi tradíciókat követte. A háromgenerációs vásári mutatványos család férfi tagjai közösen építették fel Budapesten, a Népligetben a Kemény Bábszínházat. Korngut Salamon (1853–1930), a nagypapa, Korngut-Kemény Henrik (1888–1944), az apa meg a két fivér, Kemény Henrik (1925–2011) és Kemény Mátyás (1926–2001) egymás mellett, egymást erősítve, a játék örömét élve és éltetve álltak színpadra. Bábszínházukban mindent maguk alkottak. A tervezéstől a művészi kivitelezésig, a szövegírástól a színpadi játékig, a közönségszervezéstől a beengedésig minden a családtagok összjátéka volt.
Ez volt Kemény Henrik életének egyik legmeghatározóbb esszenciája: a család által felépített bábos „világközép". Ez adta aktivizáló képességét, mágikus erejét, kacagásra ingerlő életszeretetét. A belőle áradó játéktudatból, a játéka során létrejött lelkes és határtalan örömből mindenki kapott, aki épp akkor és ott volt, ahol ő játszott. Mélységes tisztelettel és alázatos szeretettel játszott közönségének. Zsenialitásának egyik pillére éppen az, ahogyan bánt az egy adott térben és időben jelenlévőkkel. Igazi varázslatot tudott elérni hangjával, hatásszüneteivel, a közönség felől érkező reagálásokra adott válaszaival, éles figyelmével, energikus, virtuóz kesztyűsbáb játékával, szóvicceivel.
Nyolc évtizeden keresztül fáradhatatlanul játszott. S játszott mindenütt, ahová hívták. Világot járt, nemzetközileg is elismert vásári bábjátékos volt, aki igazán hitt játékának életben tartó erejében, a nézőt résztvevővé tevő képességében. A humor, a nevettetés, a játékos és közönsége közötti valódi párbeszéd - hitvallásának alapkövei voltak életútján.
A Népligetben 2011 októberében leégett Kemény Bábszínház híre sokkolta az idős művészt. A nagyon nehéz történelmi időket is megélt mester teljesen legyengült, életereje megfáradt, s a rákövetkező hónapban, november 30-án elhunyt.