Terényi Ede mintegy háromszáz szerzeményt felölelő munkásságát hat szimfónia, zongoraverseny, mise, Te Deum, Stabat Mater, 12 neobarokk concerto, 4 vonósnégyes, 3 ütőskvartett, különböző hangszeres szólódarabok, szonáták, hat monodráma, dalsorozatok és kétkötetnyi kórusmű körvonalazza. Első alkotóperiódusát a népdal- és Bartók-hatások jellemzik, később mind erőteljesebben a szerializmus felé fordul, majd a neobarokk felé tájékozódik és ezzel párhuzamosan a dzsessz-muzsika irányába fordul. Újabb alkotásai a régi magyar erdélyi dallamok mai hangvételű újraélesztését, modern keretbe való foglalását szolgálják.