A konferencia több szervezet együttműködésének eredményeként jött létre: a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata, a Mathias Corvinus Collegium, a Mérmű Stúdió (melyet maga Szűcs Endre alapított) és a résztvevők által a Kós Károly Egyesülés közös munkájaként. Dévényi Sándor, az MMA pécsi regionális elnöke, Kós Károly-életműdíjas építész köszöntötte a megjelenteket. Személyes hangvételű előadása kiindulópontjaként szolgált a napnak, melyen egyaránt részt vettek a szakma elismert képviselői, ifjú építészek és érdeklődő laikusok. Szűcs Endréről hangsúlyozta, hogy őt mindenki Bandinak hívta.


„Jó, hogy voltak olyan emberek, mint Szűcs Bandi. Reménység, hogy lehet még a mai zavaros, értékvesztett világban teljes életet élni, hogy az igazság, az elhivatottság egységben lehet a megértéssel, a szeretettel, szépre forduló kíváncsisággal. Fellengzősnek tűnő szavak, de aki nemcsak munkáit ismeri, hanem személyes kapcsolatba is került vele, óhatatlanul elvarázsolódott. Mert minden egyes munkájának története is van, saját meséje" – emelte ki Dévényi Sándor. Felidézte elődje, barátja gyermekkorát, csepregi nagymamája házát, mely kiindulópontjává vált alkotóművészetének.
Bemutatta, hogyan vált „életre szóló kapoccsá" a műemlékvédelem Szűcs Endre számára, akinek kezdeti építészi bizonytalanságán saját bevallása szerint is igen sokat segített ez a kapaszkodó, ahogyan találkozott a századforduló üvegablakaival, mely doktori disszertációjának témája lett. A pécsi építész kitért Szűcs Endre életművének csomópontjaira: az ország legkülönbözőbb területein vállalt műemlék-helyreállítási munkák közül a soponyai Zichy-kastélyra, a bicskei Batthyány-kastélyra, a Festetics- és az Esterházy-kastélyok megmentésére. Betekintést nyerhettek a résztvevők a soproni belváros utcahálózatának burkolatrehabilitációjába és abba a grandiózus munkába, melyet az erdélyi házak megmentéséért végzett Zakariás Attilával, az MMA rendes tagjával, s melynek eredménye a Gyimesközéplokon található skanzen lett. „Házaival iskolát teremtett a Balaton északi partján" – hangsúlyozta Dévényi Sándor. S ezt az iskolát saját példájával alapította, hiszen elsők között mentette meg a Szentbékkállán található présházat, majd segítette megannyi régi ház felújítását vagy új építését.


Legendás volt gyűjtőszenvedélye, tudhattuk meg az előadásból. S hogy egyebek mellett mit gyűjtött? „Ajtót, ablakot, köcsögöt, tányért, szőttest, rokkát, guzsalyt, bekecset, fejőszéket, vaskályhát, házat, burkolatot, városképpel díszített emlékbőrt, bögrét, dióverőt, rozsdás bicskát, sárgaréz ágymelegítőt. (…) Otthonait rendezte be ezekkel, de megbízóinak, vagy ahogy szeretettel ő nevezte őket, betegeinek, adott gyűjteményéből házuk építéséhez, berendezéséhez."
A köszöntőt Petrás Mária, az MMA rendes tagja előadása követte, aki keramikusként alkotótársa volt Szűcs Endrének, hiszen az általa tervezett, rekonstruált házak homlokzatán több esetben is helyet kaptak munkái. Ezúttal énekművészetét csodálhatták meg a résztvevők, akik moldvai és reggeli ima részletét, valamint az általa írt Magyar litánia sorait hallhatták.


Az I. szekcióban Erhardt Gábor építész, az MCC Építészet és Emlékezet Műhelyének vezetője multidiszciplináris konferenciaként hivatkozott az eseményre előadásában, melyben rávilágított, hogy Szűcs Endre „valóságos, egyszemélyes intézménye a Balaton-felvidék építészetének". Olyan szakemberként mutatta be, aki nem volt egy platformon a szakmai elittel a hetvenes években, helyette felfedezte újra a századforduló népi építészetét. Számtalan példán keresztül nyújtott betekintést Szűcs Endre felbecsülhetetlen értékű munkájába, régi és új épületeinek ismertetésével Szentbékkálla, Balatonfüred, Tihany, Csopak, Szigliget, Szentendre településein. Olyan mai példákat is ajánlott a hallgatóságnak, ahol a hely iránt elkötelezett építész a helyi adottságokból kiindulva, mégis progresszív módon dolgozott: Turi Attila, az MMA elnöke Budakalászon, U. Nagy Gábor az Őrségben vagy éppen Heil Tibor Leányfalun.
A szekcióban kapott szót Piotr Olszak lengyel építész is, aki ugyan korábban nem ismerte Szűcs Endre munkásságát, de műveiben hasonlóan fordult a lengyel tradíciókhoz. Az északkeleti lengyel területek példáin mutatta be, hogyan lett számára kiemelkedően fontos a hagyomány, melynek eredményeként ma is tervez olyan házakat, melyek száz éve is előfordulhattak volna a régióban. Munkájában azt tapasztalja, hogy a hagyományos építészek kisebbségben vannak Lengyelországban.


Esztány Győző építész, az Országépítő Kós Károly Egyesülés mestere és Radev Gergő építész, a Vándor Építőmester Alapítvány elnöke közös előadása jól szemléltette a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájában szövődő mély szakmai és emberi kapcsolatokat. A csíkszeredai Győzőnél volt vándor Gergő, aki később Szűcs Endrénél is eltöltött fél évet. Az előadásban a hallgatóság betekintést nyerhetett ebbe a mester-tanítvány kapcsolatba, amely bizonyítja, hogy a Kós Károly Vándoriskola életre és hivatásra szóló meghatározó élménye marad mindkét félnek. Esztány Győző az MMA ösztöndíjasaként a székely csűrök megmentéséért is dolgozott, ami irodájának is fontos célja azóta is – ebben a hagyományőrző munkában is kapcsolódik Szűcs Endréhez. Radev Gergő beszélt a néhai mesterrel való közös munkáról is, melynek során igazán megtanulhatta a kézzel készített rajzok fontosságát, hogy „a kék szín nyugtatja az ügyfelet", valamint, hogy mindig közel kell menni az épület leendő helyszínéhez, mert „az építész nemcsak a szemével lát, hanem a szívével is".


A II. szekcióban Füri Judit üvegművész és üvegrestaurátor és Borbás Dorka üvegművész, az MMA köztestületi tagja az üvegművészet világába kalauzolta el a résztvevőket, ami Szűcs Endre számára is nagyon fontos volt. A Rózsák terei templom felújításakor az akkor még ottani plébános Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök kérte fel a Mérmű Stúdiót a templom üvegablakainak pótlására, melyhez egy darab eredeti ablak szolgált csupán mintául. Az erőfeszítés nem volt hiábavaló, az elkészült ablakok ma is fényes bizonyítékai az értékteremtésnek. Füri Judit számára egész pályájára meghatározó volt ez a közös munka Szűcs Endrével. Hasonlóan beszélt Borbás Dorka is a közös munkáról, melynek során az általa reliefként használt üveg lett a Kárpát Haza Temploma különleges éke.
Lenka Tomášová, az INTBAU (International Network for Traditional Building, Architecture & Urbanism) cseh elnöke azokról a településfejlesztési megoldásokról beszélt, melyet irodájuk a közelmúltban végzett. A különféle tájolások és a környezet figyelembevételével olyan fejlesztéseket szeretnének megvalósítani, melyek során a közösségi terek, az úthálózat, a településkép legalább annyira fontos, mint maguk a házak. Megfigyeléseik szerint manapság kis telkeken nagy házakat építenek az emberek, amivel eltűnnek a terek, nem marad kert, s végül nem igazán élhető eredmény valósul meg. Sedlice falu bővítését hosszú távra tervezték meg, több opciót felajánlva, figyelembe véve a környezeti sajátosságokat is.


A szekció utolsó előadása Diószegi László történész-koreográfus, valamint táncosok és népzenészek élő képeskönyve volt, melyből humoros, mégis szakmai képet kaphatott a hallgatóság a (nép)tánc korszakairól, melyben a hagyomány éltetése és formálása az építészethez hasonlóan egyformán fontos.
A III. szekciót Szűcs Gábor tájépítész, vezető tervező és Szűcs Botond növényalkalmazási szakértő közös előadása nyitotta. A Szűcs Endre számára oly meghatározó Balaton-felvidék kapcsán szó esett a táj eredendő harmóniája és az építettség kapcsolatáról, melyben a Teremtő munkáját a ma élő továbbalkotók folytatják. Ez az alapvetés, mely alázattal való odafordulást jelent, azt is jelenti, hogy az építés során feláldozott harmóniát a kertészek, tájépítészek állítják vissza. Így válik fontossá a két szakterület közös munkája.
Heli Judit építész, korábbi résztvevő a The King's Foundation nyári iskolájában a képzésről, az alapítvány szerepéről, valamint Makovecz Imre és Károly király (akkor még herceg) különleges kapcsolatáról beszélt. A képzés során a fenntartható fejlődés, az örökségvédelem, a hagyományos kézművesszakmák kerülnek előtérbe, és az az építőmesteri program, mely igen fontos volt az MMA alapítója, örökös tiszteletbeli elnöke számára is.

Bár Somogyi Győző grafikus, festőművész, az MMA rendes tagja nem tudott jelen lenni a konferencián, távollétében sorait Szilágyi Szabolcs építész ismertette, melyben a Teremtés mintájára művelt, élhető építészetbe nyerhettek bepillantást a résztvevők. Somogyi Győző úgy véli, ateista módon nem lehet népi építészetet művelni. Az általa alapított társaság kétszázötven házat mentett meg a Balaton-felvidéken, bár lehetett volna többet is. Arra figyelmeztetett, hogy a tradíció nem olyan valami, amit szégyellnie kellene bárkinek is, hanem fontos alap. Szűcs Endre munkássága az alázat példája, „házai mintha a földből nőttek volna ki".
A szekciót Puszta Sándor Cinkenyom című művének előadásával Török Máté Kossuth-díjas verséneklő előadóművész zárta, majd érdekes kerekasztal-beszélgetés várta a kitartó, lelkes közönséget. Kis Kálmán és Tóth Péter DLA vezetésével Erhardt Gábor, Heli Judit, Radev Gergő, Szilágyi Szabolcs építészek az építészképzés jelenéről, Szűcs Endre egyediségéről, az építészek felismert felelősségéről és annak vállalásáról; a vidékre költözésről és az oda való lelki megérkezésről beszélgettek. Szó esett még többek között arról is, milyen kiszabadulni a számítógépes tervezés és a rajzasztal mellől, a kivitelezők fontosságáról, a hiányzó kézműves-szakemberekről, új építésziroda alapításának nehézségeiről, külföldi munkavállalásról és beilleszkedésről.

Szűcs Endre ars poeticája – részlet Hálát adok a Jóistennek, hogy a Föld ezen szép tájékára teremtett. Megajándékozott egy gyönyörű, gazdag nyelvvel, egy párját ritkító zenei kinccsel, de megajándékozott egy csodálatos formavilággal is, a nagyszentmiklósi, rakamazi leletek keleties burjánzásától középkori templomaink bájos freskótüneményein, a Felvidék virágos, reneszánsz sgrafitto díszein, Erdély erődtemplomainak mesevilágán át a nagy szikla alatt megbúvó Torockó hófehér menyasszonyi ruhába öltöztetett díszletéig, a gyimesi patakfalvak boronafal-kerítés költeményéig, a dunántúli tornácok lomha, hullámzó dallamvilágáig és a vakolatdíszek madárcsicsergéséig. Elődeink, példaképeink, mint a zenében Bartók és Kodály, az építészetben Lechner, majd Kós Károly, Toroczkai Wigand, Medgyaszay és Makovecz, rájöttek, hogy csodálatos kincs birtokosai vagyunk. Ezt a kincset meg kell ismerni, meg kell menteni és tovább kell adni. Ezt a nyelvet, melyen bennünket megszólítottak, magunkévá kell tennünk, ezen kell beszélnünk, dalolnunk, táncolnunk, szárnyalnunk, környezetet alakítanunk és hajlékot építenünk.

Wittmer-Besze Erika
Fotó: Nyirő Simon / MMA