A fák vörös virágokat lázadnak
Megnyílt Ujvárossy László tárlata a Pesti Vigadóban
Különleges kamara-életműtárlat várja az expresszionista, egyben transz-avantgárd képzőművészet szerelmeseit az MMA székházában. A ditrói születésű Ujvárossy László Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, az MMA rendes tagja idén januárban ünnepelte 70. születésnapját, akinek négy évtizedes munkásságáról látható egyfajta reprezentatív lenyomat a Pesti Vigadó V. emeletén.
Különleges kamara-életműtárlat várja az expresszionista, egyben transz-avantgárd képzőművészet szerelmeseit az MMA székházában. A ditrói születésű Ujvárossy László Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, az MMA rendes tagja idén januárban ünnepelte 70. születésnapját, akinek négy évtizedes munkásságáról látható egyfajta reprezentatív lenyomat a Pesti Vigadó V. emeletén.
A fák vörös virágokat lázadnak című kiállítás megnyitóján köszöntőbeszédében Stefanovits Péter, az MMA Képzőművészeti Tagozatának vezetője felidézte a '80-as évek Erdélyének világát, a ceaușescu-i kommunista diktatúra a városokban jól érzékelhető sötét és nyomasztó hatását, amelynek éles kontrasztja a falun tapasztalt életforma és természeti környezet viszonylagos változatlansága, a „nyugodt élet" lehetősége. E korszakban számos „lázadó", s egyben a korszellemet híven kifejező, tükröző alkotás látott napvilágot, melynek e kamaratárlat is ékes példája.
A tagozatvezető emlékeztetett arra is, hogy a 2004-es magyarországi népszavazás eredményét követően a Makovecz Imre vezette Magyar Művészeti Akadémia Egyesület nem kevés tehetséges, határon túli, a Kárpát-medence különböző magyarlakta területein alkotó művészt hívott meg soraiba, majd az egyesület 2011-es köztestületté válását követően is csatlakoztak szép számmal e területekről alkotók a szervezethez. Stefanovits Péter kiemelte, hogy az MMA regionális jelenlétéhez és tevékenységéhez kapcsolódóan hamarosan, idén március végén hivatalosan is megalakul az MMA Erdélyi Bizottsága, amely egy újabb mérföldkő lesz a köztestület életében.
„Ujvárossy László expresszív alkat: tudatossága, dinamizmusa és belülről fakadó, mély gondolatai jelentik mindezt számomra. Szinte egész életét végigkísérte a pedagógiai tevékenység. Több helyen is tanított Nagyváradtól Kolozsvárig bezárólag, legutóbb a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Mégis a legmeghatározóbb volt számára pályája kezdeti szakasza, amikor sajátos szellemű és speciális érzelmekkel teli fiatalokkal foglalkozhatott az 1980-as években, akik olyan „jelentéstartalmakkal" ismertették meg, melyeket a mai napig őriz. A nagyváradi kisegítő iskolában vezetett rajzfoglalkozásokon találkozott e különleges gyerekek képalkotói világával, amely egy sor új vizuális kísérletre inspirálta. Többek között itt talált rá arra a problematikára és alkotói módszerre, amelyet Gyógyító székek, Giccshelyzet a kortárs művészetben (Kolozsvár, 2007) című könyvében részletesen is kifejt. Ezek a hatások, tapasztalások mind alakították világszemléletét, művészi látásmódját, amit e teremben található műalkotások is tükröznek" - zárta beszédét Stefanovits Péter.
Sturcz János, a tárlat kurátora megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy az erdélyi művészt nem úgy kell elképzelni, mint aki a világtól elszigetelve, műterme magányába zárkózva alkot. Bár a művész sokirányú, rendkívül gazdag életművéből csak egy kis töredéket láthatunk jelenleg, ennyiből is egyértelművé válik, hogy a nemzetközi kortárs művészet mélységeiben tájékozott, teljesen egyéni és a környezetében is gyökeredző látásmóddal készíti a műveit – mindezt kifinomult intellektualitással teszi.
A kurátor szerint Ujvárossy László nem törekszik öröklétű műtárgyak létrehozására, művészete elsősorban konceptuális: számára elsődleges az őt foglalkoztató személyes politikai, filozófiai kérdések felvetése. Az éppen adott grafika, fotó, installáció, talált tárgy kiválasztását a hangulat szabja meg. Bár tárgyakat alkot, melyek olykor szándékosan vázlatosak, de ebből következően egyben frissek, nyitottak, frappánsak, leginkább a dadaizmus és az expresszionizmus hagyományát viszik tovább. Mély életfilozófiákat tartalmazó bölcs gondolatokat hordoznak, és kivételesen őszinték is.
„Minden sorozatom egyfajta tárgyi dialógus, vizuális indok, hogy általa feltárjak valamit magamról, és a mindennapi valóság explicit emlékeiről. Az alkotási folyamat érzelmi fejlődést, átalakulást jelent, valamint felszabadulást abból a léttérből, melyben mindannyian élni kényszerülünk." – vallja Ujvárossy László.
Sturcz János hangsúlyozta: az egyedülálló személyesség Ujvárossy művészetének egyik legvonzóbb tulajdonsága, akinél az intimitás nem öncélú. A személyesség, a szeretet a diktatúrában való túlélést segítette. A családtörténet és a társadalomtörténet, a személyes és az általános szorosan összekapcsolódik, s a történeti kontinuitás a családon belüli élet és halál váltakozásából, az egymást váltó generációk sorából jön létre. Művészetének alapját a közvetlen pszichikai rezdüléseket érzékenyen megragadó, sokszor véletlen gesztusokat is hordozó expresszív grafika adja.
A kurátor továbbá elmondta, hogy Ujvárossy művészetének hangsúlyos szereplői a legközvetlenebb családi környezetéből származó, a romániai életformára jellemző, a személyes és kollektív emlékezetet hordozó talált tárgyak. Ehhez kapcsolódóan egyedi alkotói módszere, „védjegye" a romániai, de tágabban a kelet-közép európai populista és posztkommunista létből is fakadó sajátosság, a giccs „megtisztítása".
„Mivel a diktatúra és a jelenkori fogyasztói létünk önmagában is hazugságra alapuló giccs, a tárgyi giccs megtisztítása mágikus, öngyógyító praktika. Legelőször egy olyan relatíve kései alkotását emelném ki Ujvárossy Lászlónak, ami nem giccset, hanem egy sérült hétköznapi tárgyat állított fejre a maga magas művészeti eszközeivel Az „Emléktárgy 2" (2018), egy valamilyen okból megcsonkított alpakka tálca és az azt virtuálisan kiegészítő grafika kollázsa. A közös családi étkezéseket, együttléteket megidéző tárgy csonkasága már önmagában a családi idill elvesztését, a közösség felbomlásának veszélyét fejezi ki. A grafikusan történt virtuális helyreállítás azt jelzi, hogy a diktatúra által összedöntött élet és elrontott történelem csak illuzórikusan, képzeletben állítható helyre. Valójában az idő kereke nem visszafordítható, ami elveszett, az örökre elveszett. A nosztalgia révén a lélek becsapható, de csak részben gyógyítható." – összegzett Sturcz János.
A diktatúra megjelenik Ujvárossy több munkájában is: kiemelt szerepet kap a retusált családi kép, az emléktárgy és emlékalbumok művi boldogságot sugárzó szirupos világa. (pl. A paradicsomban, vagy az Európa az enyém (1984) című, felnagyított esküvői kép hátterét képező piros paradicsomos tapétával utal nemcsak a tömegízlésre, hanem a giccselhárító „terápiára" is.)
Ujvárossy László tárlata 2025. április 30-ig tekinthető meg a Pesti Vigadó V. emeletén.
Sz. M.
Fotó: Walter Péter
Stefanovits Péter
A tagozatvezető emlékeztetett arra is, hogy a 2004-es magyarországi népszavazás eredményét követően a Makovecz Imre vezette Magyar Művészeti Akadémia Egyesület nem kevés tehetséges, határon túli, a Kárpát-medence különböző magyarlakta területein alkotó művészt hívott meg soraiba, majd az egyesület 2011-es köztestületté válását követően is csatlakoztak szép számmal e területekről alkotók a szervezethez. Stefanovits Péter kiemelte, hogy az MMA regionális jelenlétéhez és tevékenységéhez kapcsolódóan hamarosan, idén március végén hivatalosan is megalakul az MMA Erdélyi Bizottsága, amely egy újabb mérföldkő lesz a köztestület életében.
„Ujvárossy László expresszív alkat: tudatossága, dinamizmusa és belülről fakadó, mély gondolatai jelentik mindezt számomra. Szinte egész életét végigkísérte a pedagógiai tevékenység. Több helyen is tanított Nagyváradtól Kolozsvárig bezárólag, legutóbb a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Mégis a legmeghatározóbb volt számára pályája kezdeti szakasza, amikor sajátos szellemű és speciális érzelmekkel teli fiatalokkal foglalkozhatott az 1980-as években, akik olyan „jelentéstartalmakkal" ismertették meg, melyeket a mai napig őriz. A nagyváradi kisegítő iskolában vezetett rajzfoglalkozásokon találkozott e különleges gyerekek képalkotói világával, amely egy sor új vizuális kísérletre inspirálta. Többek között itt talált rá arra a problematikára és alkotói módszerre, amelyet Gyógyító székek, Giccshelyzet a kortárs művészetben (Kolozsvár, 2007) című könyvében részletesen is kifejt. Ezek a hatások, tapasztalások mind alakították világszemléletét, művészi látásmódját, amit e teremben található műalkotások is tükröznek" - zárta beszédét Stefanovits Péter.
Sturcz János, a tárlat kurátora megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy az erdélyi művészt nem úgy kell elképzelni, mint aki a világtól elszigetelve, műterme magányába zárkózva alkot. Bár a művész sokirányú, rendkívül gazdag életművéből csak egy kis töredéket láthatunk jelenleg, ennyiből is egyértelművé válik, hogy a nemzetközi kortárs művészet mélységeiben tájékozott, teljesen egyéni és a környezetében is gyökeredző látásmóddal készíti a műveit – mindezt kifinomult intellektualitással teszi.
Sturcz János
A kurátor szerint Ujvárossy László nem törekszik öröklétű műtárgyak létrehozására, művészete elsősorban konceptuális: számára elsődleges az őt foglalkoztató személyes politikai, filozófiai kérdések felvetése. Az éppen adott grafika, fotó, installáció, talált tárgy kiválasztását a hangulat szabja meg. Bár tárgyakat alkot, melyek olykor szándékosan vázlatosak, de ebből következően egyben frissek, nyitottak, frappánsak, leginkább a dadaizmus és az expresszionizmus hagyományát viszik tovább. Mély életfilozófiákat tartalmazó bölcs gondolatokat hordoznak, és kivételesen őszinték is.
„Minden sorozatom egyfajta tárgyi dialógus, vizuális indok, hogy általa feltárjak valamit magamról, és a mindennapi valóság explicit emlékeiről. Az alkotási folyamat érzelmi fejlődést, átalakulást jelent, valamint felszabadulást abból a léttérből, melyben mindannyian élni kényszerülünk." – vallja Ujvárossy László.
Sturcz János hangsúlyozta: az egyedülálló személyesség Ujvárossy művészetének egyik legvonzóbb tulajdonsága, akinél az intimitás nem öncélú. A személyesség, a szeretet a diktatúrában való túlélést segítette. A családtörténet és a társadalomtörténet, a személyes és az általános szorosan összekapcsolódik, s a történeti kontinuitás a családon belüli élet és halál váltakozásából, az egymást váltó generációk sorából jön létre. Művészetének alapját a közvetlen pszichikai rezdüléseket érzékenyen megragadó, sokszor véletlen gesztusokat is hordozó expresszív grafika adja.
A kurátor továbbá elmondta, hogy Ujvárossy művészetének hangsúlyos szereplői a legközvetlenebb családi környezetéből származó, a romániai életformára jellemző, a személyes és kollektív emlékezetet hordozó talált tárgyak. Ehhez kapcsolódóan egyedi alkotói módszere, „védjegye" a romániai, de tágabban a kelet-közép európai populista és posztkommunista létből is fakadó sajátosság, a giccs „megtisztítása".
„Mivel a diktatúra és a jelenkori fogyasztói létünk önmagában is hazugságra alapuló giccs, a tárgyi giccs megtisztítása mágikus, öngyógyító praktika. Legelőször egy olyan relatíve kései alkotását emelném ki Ujvárossy Lászlónak, ami nem giccset, hanem egy sérült hétköznapi tárgyat állított fejre a maga magas művészeti eszközeivel Az „Emléktárgy 2" (2018), egy valamilyen okból megcsonkított alpakka tálca és az azt virtuálisan kiegészítő grafika kollázsa. A közös családi étkezéseket, együttléteket megidéző tárgy csonkasága már önmagában a családi idill elvesztését, a közösség felbomlásának veszélyét fejezi ki. A grafikusan történt virtuális helyreállítás azt jelzi, hogy a diktatúra által összedöntött élet és elrontott történelem csak illuzórikusan, képzeletben állítható helyre. Valójában az idő kereke nem visszafordítható, ami elveszett, az örökre elveszett. A nosztalgia révén a lélek becsapható, de csak részben gyógyítható." – összegzett Sturcz János.
A diktatúra megjelenik Ujvárossy több munkájában is: kiemelt szerepet kap a retusált családi kép, az emléktárgy és emlékalbumok művi boldogságot sugárzó szirupos világa. (pl. A paradicsomban, vagy az Európa az enyém (1984) című, felnagyított esküvői kép hátterét képező piros paradicsomos tapétával utal nemcsak a tömegízlésre, hanem a giccselhárító „terápiára" is.)
Ujvárossy László tárlata 2025. április 30-ig tekinthető meg a Pesti Vigadó V. emeletén.
Sz. M.
Fotó: Walter Péter