Benedek György (1934–2022) • fotó: Lugosi Lugo László
Elhunyt Benedek György festő- és szobrászművész
2022. január 29-én, életének 88. évében, hosszan tartó, súlyos betegségben elhunyt Benedek György, Munkácsy Mihály-díjas festő- és szobrászművész, Magyarország Érdemes Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Benedek György festőként és szobrászként is jeles, kitűnő portretista volt. Nevezetesek grafikái, freskói is, de a nyolcvanas években a festészetről a szobrászatra váltott. Köztéri művei – portré- és monumentális szobrai, szakrális domborművei – Budapest mellett az országos számos településén (Kalocsán, Fonyódon, Derecskén, Balatonfüreden stb.) fellelhetők. Az elhunytat a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Benedek György (Budapest, 1934. november 6.) művészeti tanulmányait 1950-től a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban kezdte, majd 1960-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Bernáth Aurél és Kmetty János voltak. Alkotásaival azóta folyamatosan jelen volt a magyar művészetben, első önálló kiállítását 1973-ban rendezte, majd ezután számos önálló kollekciót mutatott be, s rendszeresen jelentkezett műveivel – képeivel és szobraival – az országos kiállításokon is. Egyéni kiállításai voltak a fővárosban (Műcsarnok) és vidéken, valamint kollektív tárlatokon is szerepelt (Műcsarnok, Pécs, Prága, Párizs, Moszkva).
Aktív művészeti tevékenységet fejtett ki a különböző művészeti szervezetekben: 1968 és 1971 között a Fiatal Képzőművészek Stúdió elnöke volt. Hosszú évtizedeken át jelentős művészetpedagógusi munkásságot folytatott: 1975-től a budafoki Mészáros László Képzőművész Kör alapítója és festő tanára, 1970 és 1994 között a budapesti Vasutas Képzőművész Kör festő és szobrász tanára volt.
Kezdetben festőként jelentkezett, majd a szobrászat vált munkásságában központi jelentőségűvé: 1976-ban a budapesti Műcsarnokban rendezett kiállításon táblaképek és szoborművek, elsősorban portrék szerepeltek, de 1976 után már kizárólag szobrászattal foglalkozott. Monumentális, megbízásra készült munkái sorában kezdetben falképek, faintarziák készültek, majd díszkutakat, portréemlékműveket, emlékműveket, síremlékeket, szakrális kompozíciókat készített különböző anyagokat felhasználva és technikákat alkalmazva: kőbe faragott és bronzba öntött plasztikái, domborművei is ismertek.
Munkáira a részletgazdagság, a lendületes formák és az erős színek jellemzőek. Festőként először a realista irányvonalat képviselte, amelyet később az érzelem és színgazdag, expresszív alkotói út váltott fel. Szobrászként a fehérmárvány és bazalt volt a kedvelt anyaga. Az első köztéri munkáját, Szántó Kovács János szobrát 1978-ban állították fel Budapesten. Ezt még számos alkotás követte, például az Ifjúság-díszkút Békésen, Bartók Béla bronzportréja New Yorkban, Liszt Ferenc képmása Mexikóvárosban, a Batthyány-kormány bronz szoborcsoportja Kalocsán, az Aranybulla emlékszobra Ópusztaszeren. Irodalmi élményeinek hatására kezdte el Luther Márton alakját megmintázni. A háromméteres szobor a művész saját örömére készült, nem a nagyközönség számára, ezért a Nagytétényben berendezett műtermében áll, ahol évtizedeken át dolgozott.
Munkásságát a kiállítási díjakon túlmenően számos díjjal ismerték el: így 1964 és 1967 között a fiatal művészek pályakezdését segítő Derkovits-ösztöndíjban részesült, majd 1979-ben Munkácsy-díjat, 1987-ben érdemes művész elismerést, 2006-ban Magyar Művészetért díjat kapott. Közgyűjtemények őrzik műveit, köztük a Magyar Nemzeti Galéria, a debreceni Déri Múzeum.
Benedek György végső búcsúztatása 2022. február 21-én (hétfőn) 14:30-kor lesz a Farkasréti temetőben (1124 Bp., Németvölgyi u. 99.), az Evangélikus Egyház szertartása szerint. A gyászjelentés itt olvasható.
Aktív művészeti tevékenységet fejtett ki a különböző művészeti szervezetekben: 1968 és 1971 között a Fiatal Képzőművészek Stúdió elnöke volt. Hosszú évtizedeken át jelentős művészetpedagógusi munkásságot folytatott: 1975-től a budafoki Mészáros László Képzőművész Kör alapítója és festő tanára, 1970 és 1994 között a budapesti Vasutas Képzőművész Kör festő és szobrász tanára volt.
Kezdetben festőként jelentkezett, majd a szobrászat vált munkásságában központi jelentőségűvé: 1976-ban a budapesti Műcsarnokban rendezett kiállításon táblaképek és szoborművek, elsősorban portrék szerepeltek, de 1976 után már kizárólag szobrászattal foglalkozott. Monumentális, megbízásra készült munkái sorában kezdetben falképek, faintarziák készültek, majd díszkutakat, portréemlékműveket, emlékműveket, síremlékeket, szakrális kompozíciókat készített különböző anyagokat felhasználva és technikákat alkalmazva: kőbe faragott és bronzba öntött plasztikái, domborművei is ismertek.
Munkáira a részletgazdagság, a lendületes formák és az erős színek jellemzőek. Festőként először a realista irányvonalat képviselte, amelyet később az érzelem és színgazdag, expresszív alkotói út váltott fel. Szobrászként a fehérmárvány és bazalt volt a kedvelt anyaga. Az első köztéri munkáját, Szántó Kovács János szobrát 1978-ban állították fel Budapesten. Ezt még számos alkotás követte, például az Ifjúság-díszkút Békésen, Bartók Béla bronzportréja New Yorkban, Liszt Ferenc képmása Mexikóvárosban, a Batthyány-kormány bronz szoborcsoportja Kalocsán, az Aranybulla emlékszobra Ópusztaszeren. Irodalmi élményeinek hatására kezdte el Luther Márton alakját megmintázni. A háromméteres szobor a művész saját örömére készült, nem a nagyközönség számára, ezért a Nagytétényben berendezett műtermében áll, ahol évtizedeken át dolgozott.
Munkásságát a kiállítási díjakon túlmenően számos díjjal ismerték el: így 1964 és 1967 között a fiatal művészek pályakezdését segítő Derkovits-ösztöndíjban részesült, majd 1979-ben Munkácsy-díjat, 1987-ben érdemes művész elismerést, 2006-ban Magyar Művészetért díjat kapott. Közgyűjtemények őrzik műveit, köztük a Magyar Nemzeti Galéria, a debreceni Déri Múzeum.
Benedek György végső búcsúztatása 2022. február 21-én (hétfőn) 14:30-kor lesz a Farkasréti temetőben (1124 Bp., Németvölgyi u. 99.), az Evangélikus Egyház szertartása szerint. A gyászjelentés itt olvasható.
