A Győri Nemzeti Színház próbatermében összegyűlt közönség előtt dr. Diószegi László koreográfus és Novák Ferenc „Tata", a Magyar Művészeti Akadémia tagja idézte fel a táncházmozgalom négy évtizedes történetét, amely nemcsak korunk művelődéstörténetében vívott ki magának fontos helyet, de sikerét a rangos nemzetközi elismerés is igazolja: „táncház módszer" megnevezéssel felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség „Legjobb megőrzési gyakorlatok" regiszterére.

A mára már határainkon túl is kedveltté, nemzetközivé vált táncházmozgalom váratlan népszerűsége a magyar népzene és néptánc magas fejlettségi fokának és a kiterjedt tudományos kutatásnak köszönhető elsősorban. Ugyanakkor a Sebő Ferenc, Novák Ferenc, Halmos Béla, Martin György, Tímár Sándor által megindított mozgalom – hogy csak a legismertebb szervezők és alkotók nevét említsük – azért ragadhatta magával olyan erővel az érdeklődő fiatalokat, mert a közös táncnak, a népi hagyományok újrateremtésének némiképpen „protest jellege" is volt a hetvenes évek Magyarországán – hangsúlyozta Novák Ferenc „Tata". Ám még jóformán ki sem bontakozott a mozgalom, máris a viták kereszttüzébe került, azaz szinte azonnal fellángoltak a nézeteltérések a „csak tiszta forrásból" követelménye, illetve az autentikus táncfolklórtól elmozduló gyakorlat megítélése körül. A Bartók, a Bihari, a Vadrózsák és a Vasas Együttes első táncházai nyomán a néptánc lekerült a színpadokról, s hamarosan a városi fiatalok tízezreinek szórakozási és egyben mindennapi életformájává vált.

Dr. Diószegi László is azok közé tartozott, akik – az élő népi kultúra értékei után kutatva – felismerték a paraszti világ egyik legértékesebb szellemi termékében, a táncházban rejlő lehetőségeket. Az addigi táncegyüttesek a koreografált, a versenyen alapuló produkciókra építkeztek, az eredeti népzenét és néptáncot nélkülöző hatvanas években az „élő" tánckultúrák megismerése és térnyerése a széki táncokkal indult. Neves táncosok és zenészek látogattak Székre, majd – élményeik hatására – kezdték meg gyűjtő útjukat Erdély falvaiban és folytatták a Kárpát-medence különböző tájegységeit bejárva. A gyökerek keresésének eredményét többek között 250 ezer filmfelvétel igazolja. Az erdélyi műemlékekért is sok áldozatot vállaló Dr. Diószegi László filmbejátszásokkal is kísért előadásában áttekintette a nyolcvanas és kilencvenes évek koreográfusi stílusának jellemzőit és napjaink tendenciáit. Beszélgetésük végén a közönség kérdéseire: milyen lesz vajon a folytatás? Lesz-e bartóki út? Megtörténik-e az a néptáncban, ami a népzenében történt? – Novák Ferenc és Diószegi László is a remény hangján fogalmazott.