Bereményi Géza versei
Jánossy Lajos, a Litera.hu szerkesztője a kötet kapcsán kiemelte: „Bereményi Gézának olyan tónusa van, amely egyszerre használja a 60-as, 70-es évek helyi lakosságának nyelvjárásait, s ez a szövegben fantasztikusan van jelen. A költeményekben is lehet látni, hogy nincs benn öntetszelgés, olyan érdekes képződmény jön létre, amely a népköltészet gyökereihez vezethető vissza."
„Költőnek lenni pedig nagyon jó. A legjobb. Megkérdezte egy ember egyszer, hogy »maga költő«? Igennel feleltem. Végigmért, de úgy, ahogy egy elmebeteget szokás végigmérni. Ohhhó! Ez igen! Akkor nagyon büszke lettem erre a foglalkozásra" – mondta el többek között a szerző egy interjúban.
Bereményi Géza 1946. január 25-én született Budapesten, 1970-ben az ELTE BTK magyar–olasz szakán szerzett diplomát. 1971-től dramaturg a Pannónia Filmstúdióban, 1978-tól szabadfoglalkozású író, filmrendező. Főbb művei között tartják számon A svéd király (novellák, 1970), Legendárium (regény, 1978), Trilógia (drámák, 1983) és Vadnai Bébi (regény, 2013) című alkotásait, forgatókönyvíró-rendezőként fontosabb munkái az Eldorádó (1988) és A hídember (2002) című filmek. Novelláival, regényeivel, színpadi műveivel egyenértékűek Másik János, majd Cseh Tamás zenéjére írt dalszövegei. 1984-ben József Attila-díjat, 1989-ben Balázs Béla-díjat kapott, 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 2014-ben Artisjus könnyűzenei szövegírói életműdíjat kapott. A Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetettje (2014). Az MMA rendes tagja (2012–).
Az alábbi beszélgetés a Thália Színházban bemutatott Kincsem című darabjáról 2014-ben készült:
Helga
Mellettem Helga álmodik,
haja a párnán szétfolyik,
és hozzá horkol egy kicsit,
remélem, álma jólesik.
Mellettem Helga álmodik,
jó lenne tudni azt, hogy mit,
jó lenne álmába benyitni most,
hogy itt vagyok, Helga, itt vagyok.
Mellettem Helga álmodik,
a lelke éppen nincsen itt,
találgatom, hogy merre jár,
tán kitárt karral égre száll.
Talán a Földnek vak szívében,
vagy egy képtárban van most Bécsben,
folyosók zagyva tengerében
bolyongva épp sietve jár.
Bőr alatt vibrál szemgolyó,
Helgával menni lenne jó,
könyöklök, nézem, hallgatok,
forognak néma hajnalok.
Most visszahívni nem szabad,
álmában tán most épp szalad,
meztelen testét bámulom,
rándul a lába a paplanon.
Játszom, hogy Helgát álmodok,
ha már álmában nem vagyok,
álmomban Helga meztelen,
könyöklök s nézem egy reggelen.
Most Helga mellett álmodok,
azt, hogy álmában ott vagyok,
azt, hogy két álomból egy legyen,
játszom egy néma reggelen.
Együtt a Földnek vak szívében,
majd egy képtárban együtt Bécsben,
folyosók zagyva tengerében
keresünk épp kijáratot.
Most Helga mellett álmodok,
azt, hogy álmában ott vagyok,
azt, hogy két álomból egy legyen,
játszom egy néma reggelen.
(Bereményi Géza: Versek. Budapest, 2016, Magvető Kiadó, 264 oldal)
