A film vetítése előtt Szekfű András filmtörténész Ranódyról szólva elmondta: a rendező tanulmányait Budapesten végezte. Korán gyakornok lett a Hunnia Vállalatnál Szőts Istvánnal, az MMA posztumusz tiszteletbeli tagjával együtt. Életre szóló barátságot kötöttek. Amikor Szőts megrendezte az Emberek a havason című filmjét, Ranódy megpróbálkozott az „Ének a búzamezőkről" című alkotással, de az utóbbi filmet nem engedélyezték. Amikor azonban 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt Filmvállalatának igazgatója lett, „átengedte" ezt Szőts Istvánnak, aki le is forgatta a Móra Ferenc-adaptációból készült mozit.
Később Ranódy Nádasdy Kálmánnak, a kor nagy rendezőjének asszisztense lett, így született meg a Ludas Matyi (1949) és a Talpalatnyi föld. Egy anekdota szerint: 1965-ben a téeszesítés idején nehéz volt rávenni a parasztokat a belépésre. Egyszer azonban összefogtak és azt mondták: jó belépünk, de előtte nézzünk meg a Hintónjáró szerelem című filmet!
Ranódy szívesen nyúlt klasszikus magyar szerzők műveihez, például Kosztolányihoz vagy Móriczhoz. Ennek eredményeképpen született meg az Aranysárkány, a Légy jó mindhalálig, 1963-ban a Pacsirta, majd 1976-ban az Árvácska.
Elek Judit 21 évesen, utolsó éves főiskolás korában írta a Móricz-könyv adaptációját. Az Árvácska nagyon fontos volt neki, mert a második világháború befejezését követően ő és testvére is elkeveredtek szüleiktől. Ugyanaz lett a sorsuk, mint Csőrének. Igaz, szerencséjükre ők csak egy éven át éltek ugyanígy árván a debreceni tanyavilágban. Van a filmben olyan jelenet, ami velük történt meg és nincs a Móricz-elbeszélésben, de Elek fontosnak tartotta beleírni. Például azt, ahogy a gyerekeket, mint egy rabszolgapiacon árulják egy asztalon. Ahogy a fogukat, lábukat nézik. Elek Judit is ugyanolyan megalázottan élt hónapokig, és még csak nem is egy kedves tehenet, hanem egy fekete malacot őrzött, amitől nagyon félt. Nem azért írta a forgatókönyvet, hogy megszabaduljon az emlékeitől, hanem azért, hogy megmutassa azt a szörnyű világot. Elek először Nemeskürthy Istvánnak mutatta meg a szövegkönyvet, aki a főiskolán tanította őt, és akinek nagyon megtetszett a forgatókönyv. Nem is nagyon hitte, hogy Elek írta, sokkal inkább Elek Judit akkori élettársára, Bacsó Péterre gyanakodott. Az adaptációt Jancsó Miklós is elolvasta, de nem engedték meg neki, hogy megfilmesítse azt. Eltelt 15 év. Ranódy akkor már több játékfilmen túl volt, amikor az Árvácska mellett döntött. Nagyon megtetszett neki. Próbafelvételt kért, majd le is forgatta a filmet Czinkóczi Zsuzsával, Elek Judit nem vett részt a forgatáson. Nem úgy Papp Ferenc, akit Sára Sándor kért fel asszisztensének. Papp elmondta, hogy Ranódy nagy empátiával fordult, a Csörét játszó Czinkóczy Zsuzsa felé, ami nem volt épp könnyű, hiszen a kislány soha nem játszott még filmben, ennek ellenére mindent értett, érzelmileg érett volt a feladatra. A munkát nehéz kamerával végezték. Olyan típussal, amelyet a németek kezdtek el használni a második világháború során, mint haditudósító gép, és amelyet még a múlt század nyolcvanas éveiben is használtak, mert fizikai nehézsége ellenére nagyon könnyed világot tudott teremteni. Papp elmondta: Czinkóczi Zsuzsa ősi intelligenciával rendelkezett. Esti János találta őt a kecskeméti tanyavilágban, és tökéletesen volt ebben a szerepben, még a tájszólása is használt a filmnek.
Papp Ferenc után ismét Elek Juditot kérdezte Szekfű, aki hosszú idő után újra megnézte az alkotást. Elmondása szerint kirázta a hideg: most tudott igazán azonosulni a szerencsétlen sorsú kislánnyal. Minden színész nagyot alakít a filmben, nincs abban hazug gesztus. Nem is talált benne hibát. „Minden a helyén van a filmben. Mindenkinek le kell guggolni ehhez az alkotáshoz, szimbolikusan, úgy ahogy Ranódy valóban le tudott guggolni a főszerepet játszó csöpp kislányhoz. Az Árvácska örökbecsű film lett" – zárta Elek Judit a beszélgetést.

A Magyar Művészeti Akadémia 2012-ben – Sára Sándor, akkori elnökségi tag kezdeményezésére – megszavaztatta Film- és Fotóművészeti Tagozatának tagjait: melyek a huszadik század legmaradandóbb, legemlékezetesebb magyar nagyjátékfilmjei? Az 53 magyar film közé három Ranódy-alkotás is bekerült: a Ludas Matyi (1949, Nádasdy–Ranódy), a Pacsirta (1963) és az Árvácska (1976). A cikkünkbe ágyazott videók az MMA ezeket a műveket bemutató filmklubjának akkori vetítésein készültek.