A Keddi Kaleidoszkóp 59. estjén Solymosi-Tari Emőke zenetörténész, az MMA Művészetelméleti Tagozatának vezetője köszöntötte a részvevőket, és felelevenítette: Kulin Ferenc Széchenyi- és József Attila-díjas kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő, a reformkori magyar irodalom kutatója, az MMA elnökségi tagja már a 2021-es akadémiai székfoglaló előadásában is a művelődéstörténet és a politika kapcsolódási pontjait vizsgálta Nemzeti hagyományaink geopolitikai szerepéről címmel. A sokoldalú szerző, volt parlamenti képviselő akkor így fogalmazott: „Az a szerep, amelyet a magyar kormány Közép-Európa egységének megerősítése érdekében vállalt, nemcsak az ország geopolitikai súlyát és mozgásterét növelheti, hanem a nyugati civilizáción belül kirobbant kultúrharc történetében is minőségi fordulatot eredményezhet." A beszélgetőtárs, Kucsera Tamás Gergely filozófus, eszmetörténész, Bánffy Miklós-díjas művészeti szakíró, egyetemi tanár, az MMA rendes tagja bevezetőjében ugyancsak a három évvel ezelőtti székfoglaló előadásból idézett: „…kulturális örökségünk és szellemi erőnlétünk képes lehet áttörni geopolitikai mozgásterünk korlátján". A hogyanokról – az ország aktuális szellemi erőnlétéről – Kulin Ferencet kérdezte.

„A politikai és a politikusi észjárás soha nem volt független a történelem megértésére törekvő gondolkodástól. A magyar reformkor napjainkig gyűrűző problémáival segíthet megbirkózni Kölcsey Ferenc gondolkodásmódjának megismerése is. Mi a nemzet? Mi is a haza? Mi az ország? Mi az állam? Mélyen összefonódtak ezek a fogalmak a reformkorban" – állapította meg Kulin Ferenc, szétválasztásukhoz pedig felvázolta S. Varga Pál tipológiáját. Az eredetközösség eszméjét, amelynek alapján a honfoglalók leszármazottai, a nemesség tagjai természetes módon jogot formáltak arra, hogy szót emeljenek a nagyobb közösség érdekében. (A Kölcseyek még a 19. században is úgynevezett szállásbirtokon, tehát – jogilag is igazolhatóan – a honfoglaló őseiktől örökölt területen éltek. Kölcsey Ferenc érett politikusként vallotta, hogy a magyar alkotmány nem feudális jellegű, hanem a szabad honfoglalók egyezségéből vezethető le.) Az államközösségi szemlélet a Kárpát-medencében élő, nem magyar anyanyelvű, hungarus-tudattal rendelkező népességet jellemzi. A hagyományközösségi szemlélet egyértelműen a nyelvi hagyományainkra utal: magyar az, aki a magyar nyelvet beszéli. Maga Kölcsey is utal a haza-nemzet-nyelv elválaszthatatlan közösségére, majd finomít az álláspontján: „Krisztus így szólott: ahol ketten-hárman öszvegyűltök (tiszta imádással tudniillik), ott leszek én veletek. Ilyenformán szól a haza is: ahol ketten-hárman öszvegyűltök (tiszta nemzeti lélekkel tudniillik), ott leszek én bennetek! Mert a hazának szent neve nem csatolja magát a föld porához. Ezen tartomány, melynek kiterjedését most magyar hazának nevezzük, századok előtt más néptől mondatott hazának; őseink a Don mellett is, a Kaspium partjain is magokkal hordozták a magyar hazát, s magokkal együtt hozták azt ide. Emberek teszik a valóságos hazát…" A spirituális hazafogalom ad lehetőséget arra, hogy a nemzetiségek is a magyarsághoz tartozónak érezzék magukat – erősítette meg Kulin Ferenc. Példaként Kéri Kálmán vezérezredes családi anekdotáját hozta fel: az MDF egykori korelnöke mesélte, hogy mint felvidéki cipszerek, otthon németül beszélgettek. Ha társaság gyűlt össze náluk, és a vendégek szidalmazni vagy bírálni kezdték a magyar politikát, az apja az asztalra csapott: „Wir sind Ungarn!" – mondta határozottan. De említhetnénk Liszt Ferencet is, aki élete utolsó szakaszában kezdett el magyarul tanulni, ám attól még egész életében lelkes hazafi volt.

A beszélgetés ezen pontján Kucsera Tamás Gergely A magyar jellemről című Babits-esszéből idézett: „Mi a magyar? […] Antropológiai kutatásokból nem remélek sokat megtudni arról, amit én keresek. Petőfi, ki nem is volt tiszta magyar faj, többet mond nekem errenézve, mint az antropológusok minden koponyái. A magyarság, amelynek lényegét kérdezem, történelmi jelenség. S ahogy történelmileg kifejlődött, nem testi, hanem szellemi jelenség." Az eszmetörténész továbbá felvetette azt is, hogy egyes kritikák szerint a nacionalizmus nem más, mint valláspótlék. Kulin ellenpéldaként említette, hogy Kazinczy Ferenc isteni szándékot vélt felfedezni szabadulásában, ezért fogsága után megfogadta, hogy minden erejét és tehetségét nyelvünk gyarapodására fogja fordítani. Kazinczy heves tiltakozását a Tudós Társaság – azaz egy országos hatáskörű, politikai megfontolásokból is támogatott Akadémia – terve ellen az magyarázza, hogy féltette a magyar nyelvet a hivatalos felfogást képviselő grammatikusoktól. Féltette azoktól, akik – szerinte – csak szabályokban gondolkodnak, de nem ismerik, nem tisztelik a nyelv géniuszát. „Öklendezi fülünket, aki magyar szóval beszél, de nem magyarul" – fejtette ki érzékletesen. A magyar beszéd lélekre ható mozgósító erejét hangsúlyozta azzal a meggyőződéssel, hogy a szóbeli érintkezést is feltételező beszélőviszony ápolása révén őrizhetjük csak meg önazonosságunkat és közösségeinket.

Az identitás körüli kérdések mentén szóba kerültek a napjainkban zajló folyamatok is. Kulin Ferenc a válságjelenségekre reflektálva elmondta, sokan úgy gondolják: identitásuk elegendő arra, hogy a saját sorsukat, életüket, politikájukat és a hatalomhoz való viszonyukat is meghatározzák. Egyre nagyobb tömegek ismerik azonban fel, hogy Európa kezdi elveszíteni autonómiáját, szuverenitását. A magyar szuverenitás indulatos védelmezése európai jelenség – hangsúlyozta az irodalomtörténész. – Föl kell ismernünk, hogy földrajzi helyzetünknél fogva szervező szerepünk van, ezért az együttműködés lehetőségeit kell keresnünk Közép-Európában, különösen a magyar–román együttélés tekintetében.

Tóth Ida
Fotó: Walter Péter