Szabó Tamás kiállítása
Szabó Tamás Munkácsy-díjas festőművész legújabb kiállítása november 13-tól látható. A tárlatnak a Ráday utca 49-ben található Erlin Galéria ad otthont.
A meghívót ide kattintva érhetik el.
|
Szabó Tamás 1952-ben született Budapesten. Gyermekkorát Salgótarjánban töltötte, iskoláit is itt végezte, és itt ébredt fel érdeklődése a művészet iránt. Művésszé válásában meghatározó élmény volt számára a Balázs János cigány autodidakta festőművésszel való találkozás. Felkészülését Iványi Ödön salgótarjáni szabadiskolájában kezdte meg, majd Szlávik Lajos budapesti festőművész irányításával dolgozott, és ezután kezdhette meg felsőfokú művészeti tanulmányait a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán, ahol 1974 és 1979 között – alapvetően szobrászi érdeklődése ellenére – az üveg szakon végezte tanulmányait. Mestere Horváth Márton volt. A főiskolai tanulmányainak lezárulása óta Budapesten él, 1987 óta a Százados úti művésztelep tagjaként önálló művészként tevékenykedik, 1999 óta időszakonként szentendrei műtermében is dolgozik. A 2005-ben megalakult MORPH szobrászcsoport tagja. 2007 óta a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar rajz-művészettörténet tanszék docense. Kezdetben kizárólag kisplasztikákat és rajzokat alkotott, majd 1983-tól több monumentális, köztéri szoborra, emlékmű megalkotására kapott megbízást, vagy pályázaton nyerte el a mű megvalósítási lehetőségét. Az első kiérlelt, nagyszabású köztéri műve a bibliai ihletésű kisvárdai Érintés című munka volt (1987), majd ezt követően többek között elkészíthette a budapesti Carl Lutz-emlékművet (1990), a salgótarjáni 56-os emlékművet (1993) és a salgótarjáni Balász János-szobrot (2006). A monumentumok és a kiállítótermi környezetbe illeszthető szobrok mellett Szabó Tamás, amiként a korábbi alkotóperiódusokban, az ezredfordulót követően is rendszeresen vissza-visszatért az olajképekhez, a vegyes technikával kivitelezett, vászonra rögzített kompozíciókhoz, a különböző grafikai eljárásokat alkalmazó lapokhoz, amelyek mindazon túl, hogy autonóm, késszé érlelt, befejezett műalkotások, egyszersmind szobor-előtanulmányok, szobor-fázisrögzítések, szobor-utóképek is. Ezek a munkák is azt tanúsítják, hogy művészi érdeklődését sohasem ejtette rabul a természet vagy a tárgyi világ, s nem kalandozott el az absztrakció, az elvonatkoztatás szférájába se. Szabó Tamás makacs megszállottsággal mindig az emberalakot, a testet kutatta és kutatja alkotásaival: az emberi alak, a figuratöredék, az alakrészlet, az emberi fej, az arc az a központi motívum, amely mindig robbanó feszültségű, súlyos érzelmi terhekkel áthatott médiummá szintetizálódik művészetében. Egyedülálló vagy megkettőzött, meggörnyedő, vonagló, összekuporodó, megfeszülő testek jelentek és jelennek meg a képfelületeken a semleges, megfoghatatlan, már-már színtelenséggé fosztott szín-terekben, és márványba, alabástromba és a puha zsírkőbe faragott, bronzba és alumíniumba öntött, torzított, hasított fejek, geometrikus jellegű fejdíszekkel ékesített, mintegy klasszicizált egyiptomias portrék öltöttek testet az ezredforduló éveinek, és a közelmúlt egy évtizedének legfontosabb munkáiban. |
