Keserü Ilona festőművész, a nemzet művésze a jelenkori magyar festészet világszerte elismert alkotója. A közel kilencven éve rajzoló-festő művész műveiből idén ősszel a Műcsarnok három legnagyobb terében rendezett kiállításnak fő fókusza a tiszteletadás. Az hommage-képek címzettjei nagyra becsült mesterek, pályatársak, példaképek, költő barátok, mint Martyn Ferenc, Korniss Dezső, Ottlik Géza, Vidovszky László, Weöres Sándor, Bódy Gábor és Ország Lili.
 
Szegő György építész, belsőépítész iparművész, látványtervező, művészeti író, a Műcsarnok művészeti igazgatója, az MMA levelező tagja a kiállítás megnyitásán elmondta: „Keserü Ilonát a XX. század záró harmadától a nemzetközi és a magyar újavantgárd képzőművészet kimagasló alakjaként értékeljük. Több mint hetven éve friss szellemű, kutató-kísérletező festészetet művel, amit mi csak felvillantani tudunk e mégoly nagyszabású, számunkra megtisztelő tárlaton." Hozzátette: „Bár kortársai közül Keserü Ilona festészetét elsősorban Bak Imrével és Nádler Istvánnal veti össze a művészettörténet, ám a Második párizsi iskola revelációként hatott a nyitott magyar képzőművészek többségére. Felismerték, hogy interdiszciplináris tájékozódással jó festeni, illetve művelni bármely művészetet." Szegő György beszédét így zárta: „Festői mámor és tudatos kísérletek szétválaszthatatlan együttese látható ezen az ünnepi kiállításán is. Képein a szivárvány tiszta színei ragyognak, hol op-artos mértani, hol organikus lágy hullámformák közegében. Kísérletének hátterét így foglalom össze: Keserü Ilona a világot egységben látó, rendkívül innovatív, tudományos igényű, ám szenvedélyes alkotó. Ettől egyedi életműve átütő élményt sugároz, ugyanakkor nagyon sok talánnyal is meglep."

 
A kiállítás kurátora, Kondor-Szilágyi Mária a tárlatról: a három részre tagolódó kiállítás Keserű Ilona életművének keresztmetszetét tárja a látogatók elé, mivel a művésznek 1983-ban már volt kiállítása a Műcsarnokban, ezúttal elsősorban az azóta született alkotásokból válogattak. Az első teremben azok a képek láthatók, amelyek a tiszteletadás, emlékezés tematikáját járják körül.
A második teremben látható a Hang-szín-tér című installáció, amely 127 darab, egyenként 3 méter hosszú, olajjal befestett, színes PVC-csőből áll. A mű 1981-ben készült, Vidovszky László zeneszerzővel közösen, és 1982-ben a Műcsarnokban mutatták be először a közönségnek. Az alkotók akkor úgy nyilatkoztak, hogy olyan tárgyat kívántak létrehozni, amelynek a színe és a hangja azonos rendszer szerint változik, és a benne mozgó embert mindig más-más hangzás és színélmény éri. A mostani kiállításra egy teljesen új hanginstalláció készült, így ebben a formában most először látható és hallható a mű.
A harmadik teremben azokat a műtárgycsoportokat és témacsoportokat válogatták össze, amelyek egy-egy motívumot, egy-egy témát dolgoztak föl. Itt látható például az Üzenet című képsorozat, amelyen jól megfigyelhető a Keserü Ilona alkotásaira jellemző, önmagukon túlmutató jelekben való gondolkodás. Ez a képsorozat azt mutatja be, hogyan térnek vissza az életút során ezek a jelek és motívumok. Ugyancsak ebben a teremben láthatóak azok a művek, amelyeket a szuszékok, vagyis faragott és festett népi ládák ihlettek. Ezek a motívumok annyira megragadták a művészt, hogy később más témák feldolgozásakor is feltűntek a képein. A Képződő tér elnevezésű sorozat művein keresztül a művész nevéhez gyakran társított sírkő motívum is megjelenik. Egy másik nagy csoportot alkotnak az Utókép sorozathoz tartozó művek, amelyek a napba tekintés után a becsukott emberi szem előtt megjelenő látványt örökítik meg a vásznon.

---

Portréfilm Keserü Ilona festőművészről (előzetes)
Keserü Ilona az elmúlt negyven év művészettörténeti értékelései szerint a huszadik század második felének egyik legerőteljesebben megszólaló, legkövetkezetesebben felépített életművét hozta létre Magyarországon. Művészetéről már sokan leírták, hogy az asszonyi lét által vezérelt művészet. Műveinek alapvonása mégis a magyar művészetben női alakban ritkán revelálódó férfias erő. (MMA, 2020)