Vadásztársaság
Egy építésziroda, amely valódi közösség
Az Akadémiai Szalon soron következő alkalmán Mester és tanítványa címmel egy korábban már létező programsorozatot elevenítettek fel. Az este folyamán a Vadász és Társai Építésziroda, azaz Vadász Bence Ybl- és Pro Architectura díjas építész, akadémikus és munkatársai legérdekesebb munkáit láthatta a közönség.
Az Akadémiai Szalon soron következő alkalmán Mester és tanítványa címmel egy korábban már létező programsorozatot elevenítettek fel. Az este folyamán a Vadász és Társai Építésziroda, azaz Vadász Bence Ybl- és Pro Architectura díjas építész, akadémikus és munkatársai legérdekesebb munkáit láthatta a közönség.
Az est háznagya, Szepesi Judit köszöntötte a megjelenteket, s elmondta, hogy a rendezvénysorozat felújításával újra lehetőséget szeretnének adni arra, hogy egy-egy akadémikus bemutassa szélesebb közönségnek tehetséges tanítványait, akikre joggal büszke. Az első alkalommal Vadász György , az MMA néhai tagja által alapított iroda munkatársai Vadász Bence vezényletével vetítették le baráti hangulatban azokat a számukra fontos és kedves épületeket, melyek meghatározták eddigi pályájukat. Az este folyamán a közönség Vadász Bence munkáin túl megismerhette Miklós Zoltán, Vadász Balázs és Meszlényi Ambrus alkotásait is.
Vadász Bence kezdésként arra emlékeztetett, hogy „nálunk az irodában nincs mester. Mi nem tanítgatjuk egymást, vagy legalábbis nem a szó akadémikus értelmében. Inkább együtt gondolkodunk, együtt dolgozunk és közben tanulunk egymástól. Abszolút speciális a mi irodánk és a mi építészetünk, talán azért, mert százéves a mi személyes építészettörténetünk. Ezért is szeretném, ha nem csak rólam szólna ez az este, hanem három kedves kollégámról, barátaimról, akiknek legalább annyira vagyok én a tanítványa, mint ők nekem-, és apámnak- és nagyapámnak" – emelte ki az akadémikus.
Elsőként természetesen a „különös, szelíd Bauhaus-építész" Vadász Mihály (1900–1967) néhány épülete jelent meg a vetítővásznon: kezdve a Simplon mozi Bartók Béla úti épületével a Móricz Zsigmond körtér és a Kosztolányi Dezső tér között, amelynek átadásán még Alvar Aalto is ott volt. Azután az úgynevezett „Bauxit Palota" amely egykor az állami kőszénbányák vezetőségének volt az épülete a Kossuth tér északi oldalán, majd a Marx-villa, amelyben ma is élnek… Nagypapánál minden épület kicsit más, mint a megszokott Bauhaus-formálás – ez a különös „saját út" ami összeköti a nagyapát az unokájával, mondta el Vadász Bence.
Vadász György Városmajorban épült postaépületét pedig nemsokára Miklós Zoltán tervei alapján fogják átalakítani, s lesz az ipari épületből A kategóriás irodaház megtartva az eredeti épület valaha-volt arculatának szépségét is. Egy újabb példa a Zalaegerszegi Csipkeház, amivel Vadász György megmutatta, hogy a panelépítészetet meg lehet úgy újítani, hogy már a szecesszióba hajló érzelmes és mozgalmas épületek jöhessenek létre. Édesapjával kapcsolatban Vadász Bence úgy fogalmazott: „Őt nagyon izgatta az organikus építészet is, de talán az „érzelmes építészet" fogalom a rá jellemzőbb. Én úgy neveztem, – de ez mindhármunkra és talán az irodánkra és kedves »tanítványaim« munkáira is jellemző – hogy a „szeretet építészete". Ezek a különböző hangon megszólaló épületek talán abban közösek, hogy az alkotás folyamatában is-, a tervekben is- és a megvalósulásában is érezhető az érzelmi töltet."
„Mindegyik más, különleges és érdekes, - például a saját „lábas háza" Szentendrén, (ahol másfél évtizedig lakott anyámmal), ez a munkája talán már főhajtás a népi építészet és az organikus építészet felé is. Az Ő organikus formálási kedvének talán a legszebb példája a Hannoveri Világkiállítás Magyar Pavilonja, amelyet ahány ember próbál megfejteni, annyiféleképpen értelmezi, de talán pont ez a nagyszerű benne, hogy nagyon sok megfejtése van."
Miklós Zoltán huszonhárom éve dolgozik az építészirodában, így jó néhány munka fűződik már a nevéhez. Az Akadémiai Szalon közönségének egy Medve utcai társasház terveit mutatta meg elsőként, amely végül nem valósult meg, de számára fontos volt. Az Egressy úti lakóparkot már Vadász Bencével közösen tervezték, figyelve arra, hogy a lakók számára intimebb tér maradjon, noha az épület mellett rendszeresen araszol a forgalom csúcsidőben. A lakópark olyannyira sikeres, hogy ma sem lehet lakást kapni itt, hiszen az első lakók nem szeretnének innen elköltözni.
Miklós Zoltán azt mondta: „amikor én érkeztem az irodába, a hőskor legvége volt, olyan volt bejárni, mintha egy osztálykirándulásba csöppent volna az ember. Szóval ez egy unortodox munkahely volt." Az építész, aki a Meininger Szállót közösen tervezte a házigazdával, érdekes részleteket mesélt a hallgatóságnak a gondolkodási folyamatról, felvillantva, mennyi kreativitás és ötlet kell egy-egy későbbi jó megoldáshoz, különösen egy ennyire bonyolult épületnél, egy olyan komplex helyszínen, amilyen a Vásárcsarnok környéke. A tapasztalt építész több olyan vicces történetet is megosztott, melyeket a közönség laikus része is kiválóan értett. Meg nem valósult épületei közül a Költő utcai terveit emelte ki a közelmúltból, valamint bemutatott olyan Normafa utcai társasházterveket is, amelyek remélhetőleg a meghívásos pályázat győztesei lesznek a közeljövőben.
Miklós Zoltán előadásának képanyaga megtekinthető itt, Vadász Balázsé itt, Meszlényi Ambrusé pedig ide kattintva.
Wittmer-Besze Erika
Fotó: Nyirő Simon / MMA, valamint Vadász és Társai Építésziroda
Vadász Bence kezdésként arra emlékeztetett, hogy „nálunk az irodában nincs mester. Mi nem tanítgatjuk egymást, vagy legalábbis nem a szó akadémikus értelmében. Inkább együtt gondolkodunk, együtt dolgozunk és közben tanulunk egymástól. Abszolút speciális a mi irodánk és a mi építészetünk, talán azért, mert százéves a mi személyes építészettörténetünk. Ezért is szeretném, ha nem csak rólam szólna ez az este, hanem három kedves kollégámról, barátaimról, akiknek legalább annyira vagyok én a tanítványa, mint ők nekem-, és apámnak- és nagyapámnak" – emelte ki az akadémikus.
A házigazda mutatta be „tanítványait"
Elsőként természetesen a „különös, szelíd Bauhaus-építész" Vadász Mihály (1900–1967) néhány épülete jelent meg a vetítővásznon: kezdve a Simplon mozi Bartók Béla úti épületével a Móricz Zsigmond körtér és a Kosztolányi Dezső tér között, amelynek átadásán még Alvar Aalto is ott volt. Azután az úgynevezett „Bauxit Palota" amely egykor az állami kőszénbányák vezetőségének volt az épülete a Kossuth tér északi oldalán, majd a Marx-villa, amelyben ma is élnek… Nagypapánál minden épület kicsit más, mint a megszokott Bauhaus-formálás – ez a különös „saját út" ami összeköti a nagyapát az unokájával, mondta el Vadász Bence.
A Simplon mozi épülete a Bartók Béla úton
Édesapja, Vadász György (1933–2024) munkáit egy ország ismeri és szereti, mégis Vadász Bence szerette volna kiemelni azokat az egyedi alkotásokat, melyek épp ellentettjei voltak az Vadász Mihály épületeinek. „Apám minden egyes munkája az adott szituációnak megfelelően újrakezdődött, új formákkal, új inspirációkkal."
A Gellért-hegyi víztározó
Ilyen a Gellért-hegyi víztározó vagy az ikonikus Mohácsi Emlékhely, - melyet épp fia, Vadász Bence és az unoka, Balázs tervei alapján fejeznek majd be 2026-ra. „Drága apám még élt, amikor elindult a tervezés, boldog volt, hogy befejeződhet, és mi fejezzük be az általa elkezdett művet – apa-fiú és unoka boldog erőfeszítéséből végre egy és oszthatatlan egész lesz ez a képzőművészeti, építészeti kompozíció. (…) Befejeződik egy ötszáz éves nemzeti történet és egy ötvenéves családi történet is" – hangsúlyozta az Ybl-díjas építész.
Miklós Zoltán mutatta bel elsőként terveit, épületeit
Vadász György Városmajorban épült postaépületét pedig nemsokára Miklós Zoltán tervei alapján fogják átalakítani, s lesz az ipari épületből A kategóriás irodaház megtartva az eredeti épület valaha-volt arculatának szépségét is. Egy újabb példa a Zalaegerszegi Csipkeház, amivel Vadász György megmutatta, hogy a panelépítészetet meg lehet úgy újítani, hogy már a szecesszióba hajló érzelmes és mozgalmas épületek jöhessenek létre. Édesapjával kapcsolatban Vadász Bence úgy fogalmazott: „Őt nagyon izgatta az organikus építészet is, de talán az „érzelmes építészet" fogalom a rá jellemzőbb. Én úgy neveztem, – de ez mindhármunkra és talán az irodánkra és kedves »tanítványaim« munkáira is jellemző – hogy a „szeretet építészete". Ezek a különböző hangon megszólaló épületek talán abban közösek, hogy az alkotás folyamatában is-, a tervekben is- és a megvalósulásában is érezhető az érzelmi töltet."
Szentendre
„Mindegyik más, különleges és érdekes, - például a saját „lábas háza" Szentendrén, (ahol másfél évtizedig lakott anyámmal), ez a munkája talán már főhajtás a népi építészet és az organikus építészet felé is. Az Ő organikus formálási kedvének talán a legszebb példája a Hannoveri Világkiállítás Magyar Pavilonja, amelyet ahány ember próbál megfejteni, annyiféleképpen értelmezi, de talán pont ez a nagyszerű benne, hogy nagyon sok megfejtése van."
A Meininger Szálló különleges homlokzata
Vadász Bence saját munkái közül a jelenlévőknek a második kerületi Margit Házat emelte ki, amely első, megépült nagy középülete volt, és Pro Architectura díjjal jutalmazták érte. Magát „útkereső" építésznek nevezte, aki a járatlan ösvények felfedezésében talán hasonlít édesapjához a gondolkodásmód és a problémafelvetés terén is, noha talán fegyelmezettebb módon formálva. Előkerült még az este folyamán az általa tervezett Fecskeház épülete, - a Balettintézet mögötti érdekes tetőtéri beépítés, a „manólakások", - majd egy különleges víztorony pályázata (amely nem gömb alakú), - valamint egy másik kedvenc épülete, a Vásárcsarnok mögötti Meininger Szálló „hullámzó épületszobra". Az egyik legfrissebb elkészült fejlesztés a Kossuth téren található országgyűlési irodaház, a Szabad György Irodaház, amelynek klasszikus homlokzata megújult funkciókkal és XXI. századi megoldásokkal elkészült belső tereket rejt.
Régi-új épület a Kossuth téren, a Szabad György irodaház
Miklós Zoltán huszonhárom éve dolgozik az építészirodában, így jó néhány munka fűződik már a nevéhez. Az Akadémiai Szalon közönségének egy Medve utcai társasház terveit mutatta meg elsőként, amely végül nem valósult meg, de számára fontos volt. Az Egressy úti lakóparkot már Vadász Bencével közösen tervezték, figyelve arra, hogy a lakók számára intimebb tér maradjon, noha az épület mellett rendszeresen araszol a forgalom csúcsidőben. A lakópark olyannyira sikeres, hogy ma sem lehet lakást kapni itt, hiszen az első lakók nem szeretnének innen elköltözni.
Miklós Zoltán azt mondta: „amikor én érkeztem az irodába, a hőskor legvége volt, olyan volt bejárni, mintha egy osztálykirándulásba csöppent volna az ember. Szóval ez egy unortodox munkahely volt." Az építész, aki a Meininger Szállót közösen tervezte a házigazdával, érdekes részleteket mesélt a hallgatóságnak a gondolkodási folyamatról, felvillantva, mennyi kreativitás és ötlet kell egy-egy későbbi jó megoldáshoz, különösen egy ennyire bonyolult épületnél, egy olyan komplex helyszínen, amilyen a Vásárcsarnok környéke. A tapasztalt építész több olyan vicces történetet is megosztott, melyeket a közönség laikus része is kiválóan értett. Meg nem valósult épületei közül a Költő utcai terveit emelte ki a közelmúltból, valamint bemutatott olyan Normafa utcai társasházterveket is, amelyek remélhetőleg a meghívásos pályázat győztesei lesznek a közeljövőben.
Vadász Balázs többször dolgozott együtt nagyapjával, Vadász Györggyel
Vadász Balázs a család negyedik generációs építésze, közel húsz éve az iroda tagja. Nemcsak neve miatt lett munkatárs, hanem a különleges tehetsége miatt saját jogán is, hiszen már a Mesteriskolában minden olyan pályázatot megnyert, amelyen elindult – emelte ki nagybátyja. Balázs Solymáron megépült első családi házát vetítette ki, melyben bátyja lakik, s nagy kihívás volt a telek lejtése és elhelyezkedése is a tervezés során. Érdekes Czér Péterrel közös munkája, mely az első világháború hőseinek központi emlékhelye pályázat volt, a Hűvösvölgyben torzóként ott álló Molnár Farkas tervezte Szentföld templom épületében. „Örültünk, hogy ezt a méltatlanul alulhasznált épületet új életre kelthetjük, és a rárakódott, fölösleges építészeti dolgoktól megtisztítva akár a szakrális jellegét is erősíteni tudjuk" – fogalmazott Vadász Balázs. Hasonló feladatot vállalt társaival Budakalászon, ahol a közelmúltban a Kálvária-dombon megtalálták egy Árpád-kori templom romjait. A jelenlévők láthattak még terveket egy hajdúszoboszlói meglévő 20 lakásos lakóépület bővítéséről, és egy különleges feladatot: egy családi ház bővítését a Biblia utcában, ahol az eredeti épületet Vadász György tervezte Király Noémivel, és a tulajdonos szeretné bővíteni ezt a házat. „Így hát együtt tudtam dolgozni ezen is nagyapámmal, bár egy kis időeltolódással" – fogalmazott Vadász Balázs.
Meszlényi Ambrus az iroda legfiatalabb munkatársa
Az este végén Meszlényi Ambrus kapott szót, aki még csak két éve az iroda tagja, de „mintha mindig ott lett volna. Elképesztő statikai érzéke is van az építészeten túlmenően" – mutatta be Vadász Bence. A művészcsaládból származó ifjú építész ugyan mechatronikai mérnök szeretett volna lenni előbb, de aztán a családi örökség folytatását mégis az építészetben találta meg. „Én még a Vadásztársaságnak kezdő tagja vagyok, még csak vaktöltényekkel lövöldözöm. Nincsen még megvalósult munkám, kizárólag elméleti síkon alkottam még" – kezdte gondolatait a fiatal szakember. A Szalonban megjelentek azonban ezúttal sem maradtak érdekes és különleges tervek nélkül, legyen szó szociális lakóházról Tatabányán vagy a Gyömrői út közelében tervezett műszéngyártelep rekonstrukciójáról, ahová lakásokat képzelt el Ambrus, diplomamunkájaként. Láthattak még a jelenlévők mostanában divatosnak számító tetőtér-beépítésről és egy titkos tengerparti villáról is terveket.
És, hogy milyen a Vadásztársaság? Az este folyamán világos képet kaphattak a résztvevők egy olyan közösségről, amely laza, hiszen akár osztálykiránduláson is lehetnének. Egy csapatról, akik egymást inspirálva terveznek sokszor díjnyertes munkákat, és együtt oldanak meg nehéz helyzeteket, majd ülnek le egy asztal mellé ünnepelni vagy esetleg levonni a tanulságokat. Egy olyan hely, ahol – ahogyan Meszlényi Ambrus kiemelte – rendre megjelenik a pozitív visszacsatolás, amely a bizalom és a fejlődés alapja tud lenni. A Vadásztársaság különleges kiindulópontjává vált a Mesterek és tanítványok sorozat újraindításának, amely várhatóan 2025-ben folytatódik, az este építészeinek munkájával pedig a december 10-én a Pesti Vigadóban nyíló kiállításon lehet még közelebbről megismerkedni.
És, hogy milyen a Vadásztársaság? Az este folyamán világos képet kaphattak a résztvevők egy olyan közösségről, amely laza, hiszen akár osztálykiránduláson is lehetnének. Egy csapatról, akik egymást inspirálva terveznek sokszor díjnyertes munkákat, és együtt oldanak meg nehéz helyzeteket, majd ülnek le egy asztal mellé ünnepelni vagy esetleg levonni a tanulságokat. Egy olyan hely, ahol – ahogyan Meszlényi Ambrus kiemelte – rendre megjelenik a pozitív visszacsatolás, amely a bizalom és a fejlődés alapja tud lenni. A Vadásztársaság különleges kiindulópontjává vált a Mesterek és tanítványok sorozat újraindításának, amely várhatóan 2025-ben folytatódik, az este építészeinek munkájával pedig a december 10-én a Pesti Vigadóban nyíló kiállításon lehet még közelebbről megismerkedni.
Miklós Zoltán előadásának képanyaga megtekinthető itt, Vadász Balázsé itt, Meszlényi Ambrusé pedig ide kattintva.
Wittmer-Besze Erika
Fotó: Nyirő Simon / MMA, valamint Vadász és Társai Építésziroda
