Hiányoznak az operatársulatok, a színházak nem nevelik ki saját énekeseiket, mint ahogy az a rendszerváltás előtt történt. „A hiba bennünk van, mert belenyugodtunk a helyzetbe" – szögezte le Nagy Viktor, és szorgalmazta az összefogást, akár egy nagy operaelőadás utaztatását is elképzelhetőnek tartotta, négy-öt város színházának konszenzusával.
Az operajátszás fővároscentrikussága a nap folyamán többször is a nehezítő körülmények közt került szóba. Tóth Péter zeneszerző, az MMA Zeneművészeti Tagozatásnak vezetője szegedi tapasztalatairól beszélve elmondta, nagy gondot okoz, hogy a vidéki színházi élet Budapesttől várja a megoldást. A Zeneakadémiát végzett énekesek vagy az Operaházba, vagy külföldre szerződnek. Az anyagi helyzetet és a lehetőségeket tekintve ezen nem is lehet csodálkoznunk. Teljes értékű operatársulatokra lenne szükség vidéken is. Tóth Péter régi tervként említette az operastúdió(k) kialakításának külföldön már jól működő gyakorlatát, mely posztgraduális képzés keretében biztosítana praktikus technikai ismereteket és korszerű színpadi tudást a frissen végzett énekesek számára. Nagy Viktorhoz csatlakozva Tóth Péter ugyancsak jó lehetőségnek tartaná, ha egy operaelőadás több városban is szerepelne. A tagozatvezető szerint három fő cél az opera eljuttatása a vidéki közönséghez, a fiatalok megnyerése a műfajnak, valamint az előadásmód színesítése megfelelő rendezéssel, ami azonban nem ijeszti, idegeníti el a közönséget. Végezetül kitért a vidéki színházaknak ‒ a kivitelezés oldaláról tekintve alacsony, de a közönség szempontjából tovább nem növelhető ‒ jegyáraira, tehát mindenképp szükségét látta a korábbi támogatási összegek jelentős növelésének.


Gulyás Dénes operaénekes ‒ többek közt ‒ J. W. Goethe, Faludy György, Márai Sándor, Hermann Hesse, Hamvas Béla, Szepes Mária gondolataira hivatkozva az értékteremtés, értékmegőrzés morális felelősségét hangsúlyozta előadásának több pontján. A Pécsi Nemzeti Színház operaigazgatója 2011 óta tölti be pozícióját, és elkeserítő, egyben lenyűgöző példákat sorolt fel a költségcsökkentésre saját gyakorlatából. „Világbajnokok vagyunk az innováció területén" – jegyezte meg keserűen, miközben régi jelmezek átszabásáról, a díszletek animációval történő helyettesítéséről ‒ melyet természetesen egyetemi hallgatók készítenek, ugyancsak a költségcsökkentés jegyében ‒, a kórustagok szólóénekessé történő „előléptetéséről" tájékoztatta a résztvevőket. Freund Tamás és Hámory József agykutatók adataira hivatkozva ismét felhívta a figyelmet a korai zenei nevelés fontosságára az intellektuális teljesítmény növelése érdekében. Gulyás Dénes konkrét javaslatot is megfogalmazott a színháztámogatási struktúra átalakításával kapcsolatban: a direktor teljes mértékben állami kezelésbe adná a vidéki nemzeti színházak kezelését.


Mohos Nagy Éva Operaénekes voltam Debrecenben című előadásában áttekintette a város operajátszásának történetét az 1802-es első debreceni operaelőadástól kezdve.
Mint emlékeztetett, a Magyar Televízió az 1950-es, 1960-as években rendszeresen közvetítette a város operabemutatóit, melynek következtében megszűnt a főváros egyeduralma a műfajban. A korábbi évtizedekben a debreceni társulat is rendszeresen turnézott operaelőadásaival a városon kívül is. A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának professor emeritája csatlakozott a képzés hiányosságait emlegetőkhöz, valamint a magyar nyelvű előadások népszerűségét hangsúlyozta az eredeti, ám a közönség jó része számára ismeretlen idegen nyelven hangzó rendezések ellenében.

A konferencia második felében Mátyássy Szabolcs a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház adottságairól, friss tapasztalatairól és terveiről tudott beszámolni. A direktor júliusi hivatalba lépése óta felvette hivatalosan is a kapcsolatot a Debreceni Egyetemmel, és nagy nyitottságot tapasztalt az oktatási intézmény részéről a jövőre vonatkozó együttműködési terveket illetően. Az igazgató elmondta, gyakorlatilag a teljesen elhalt operajátszást kell feltámasztani, ehhez az előtte szólókhoz hasonlóan fontosnak tartotta a fiatalabb korosztály megnyerését, saját, az SzFE-n alkalmazott gyakorlatát hozta fel példának a zenés színmű rendszeres hallgattatásának és véleményezésének szükségességére. Innovatív rendezésen ‒ többek közt ‒ a nézők közelhozását, a generációs, és a műfaj iránt érzett idegenkedés miatti szakadék áthidalására tett lépéseket tartott elengedhetetlennek. Mint elmondta, a napokban mutatták be Puccini Bohémélet című operáját Szikora János rendezésében, nagy közönségsikerrel. Ez is fontos előrelépés amellett, hogy útjára indítottak egy operabérlet, amit Tréfás Györgyről, a debreceni együttes aranykorának sztárjáról neveztek el.  Mohos Nagy Évával vitatkozva ‒ a magyar nyelvű operajátszás igényével‒ a megfelelő színvonalú műfordítások alacsony számának problematikáját helyezte szembe.


Kesselyák Gergely karmester, operarendező a Magyar Állami Operaház és a vidéki operajátszás viszonyát tekintette át felszólalásának kezdetén. Véleménye szerint, ha a fővárosi intézményre, mint zászlóshajóra tekintünk, azt kell tapasztalnunk, hogy a flotta hiányzik mögüle, ami előbb-utóbb vissza fog hatni az Operaházra is. Álláspontja szerint ‒ épp ezért ‒ annak nem leuralnia kellene a vidéki zenés színjátszást, hanem megfelelő koncepcióval inkább lobbiznia érte. A figyelmeztető jelek közt említette a Bartók Plusz Operafesztivál megszűnését, valamint a tényt, hogy a legközelebbi Szegedi Szabadtéri Játékokon először nem fog szerepelni operaelőadás. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az opera eredendően "királyi műfaj", mely minden összetevőjében, a díszlettől a tánckarig a maximális teljesítmény bemutatására törekszik. A rendszerszintű koprodukciók ügyében ellenvéleményt fogalmazott meg, ugyanis személyes tapasztalatai nem voltak meggyőzőek a témában. A karmester a gyakorlat oldaláról jelezte a Verdi-repertoár kialakulásával egyidőben kialakított színházépületek elavultságát, ezzel összefüggésben a cd-minőséghez szokott fiatalok hangzásbeli elvárásait, ugyanakkor az ének-zene oktatás általános iskolától kezdődő visszaszorulásának káros következményeire figyelmeztetett, amit „Kodály országában" különösen is elszomorítónak tartott. Zárásként egy országos opera-koncepció kialakítását javasolta, és felvetette ebben a Magyar Művészeti Akadémia lehetséges vezető, összefogó szerepét.


Gulyás Dénessel vitatkozva Pataki András rendező, kulturális menedzser nem venné ki a színházakat az önkormányzati támogatás égisze alól, azonban szükségesnek látná a vidéki nemzeti színházak költségvetésének 20%-os emelését, mely észrevehető könnyebbséget jelentene az intézmények számára. Előadásában érintette az előadóművészeti törvény módosításának, a fiatalok megszólításának szükségességét. Széleskörű összefogásra bátorította hallgatóságát egy pontos, erős koncepció alapján, mely azonban csak az oly jellemző véleménykülönbségek túlhangsúlyozásának és múltbeli sérelmek félre tételével valósulhatna meg a közös cél érdekében. „Ne szokjuk meg a lemondást, a saját pozíció feladását!" – zárta előadását.


Végezetül Nagy Viktor tagozatvezető megköszönte a hallgatóság figyelmét és a résztvevők közreműködését, valamint emlékeztetett rá, hogy a tanácskozás helyszíne, mely ma a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ kiállítóhelye, egykor Walter Rózsinak, az ünnepelt operacsillagnak és családjának adott otthont.