Lantos Ferenc, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festő. Portréfilmsorozatunk róla szóló részében visszaemlékszik azokra a hatásokra, amelyek gyermekkorától kezdve a képzőművészet irányába terelték. Kezdetben eszébe sem jutott, hogy festő legyen, ösztönösen rajzolt le mindent, ami az útjába került, a vizualitáson keresztül tudott az őt körülölelő világgal kapcsolatot teremteni. Szülei támogatták abban, hogy alkosson. Sokat jelentettek az első szakmai instrukciók, különösképpen Martin Ferencé, aki nem arra ösztökélte, hogy egyéni legyen, hanem arra, hogy hiteles kapcsolatrendszer alakuljon ki közte és az ábrázolt világ között. Ezekből a közvetlen a mesteri útmutatásokból többet tanult, mint a képzőművészeti főiskolán. Emellett visszaemlékszik azokra is, Tüskés Tiborra, Lázár Ervinre vagy Bertha Bulcsura, akikkel sokat időzött Pécsett a Nádor kávéházban.

A filmet Tóth Péter Pál rendezte, riporter: Keserü Katalin.