Mécs Károly Kossuth-díjas színművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A róla készült portréfilm előzetesében az akadémikus művészi hitvallásáról beszél. Számára a színészi pálya örök mozgásban van, a mesterség alapfeltétele a folyamatos önmegkérdőjelezés, ez az, ami ennyi év után is tovább vihet a pályán. Világ életében vágyott maszkok mögé bújni, ám pályája első felében saját karakterét játszotta. Ötven évesen jött el a lehetőség számára, hogy személyiségétől gyökeresen eltérő szerepet játszhatott: Tamás István Pápa és a császár című darabjában. A pápa szerepében egy hetvenéves szívbeteg aggastyánná kellett válnia és leginkább belülről. Végül a szerepformálás kulisszatitkaiba avatja a nézőt: az első stáció a színész intuíciója a szerepről. Ez a próbafolyamat során elnehezedik, elbizonytalanodik, de végül eljut a megtalált szerepig, és ez az első megérzéssel azonos. De mennyi erőfeszítés van benne! 
rendező: Sára Júlia

MMA, 2014