„A nyitottság jegyében" – Bartusz György kiállítása
„Bartusz György életműve nem lehet ismeretlen a magyar közönség előtt, hiszen önálló magyarországi bemutatkozásai mellett szinte valamennyi magyar-szlovák közös tárlaton, valamint a felvidéki magyar és a kortárs szlovák művészetet felvonultató kiállításokon szerepelt. Jelen tárlat Bartusz György munkásságának néhány jellemző vonulatát emeli ki – időrendi sorrendben. Bartusz György, akárcsak kortársai, Josef Jankovic és Juraj Meliš a hatvanas évek közepén induló avantgarde generációnak a képviselői, akik ugyanazt a szerepet töltötték be a szlovák, a magyar művészetben, mint magyarországi alkotótársaik, akik közül többen is kapcsolatban voltak a szlovák avantgárddal" – emelte ki megnyitójában Lóska Lajos művészettörténész, a kiállítás kurátora.
Az 1933-ban Kéménden született Bartusz György 1961-ben Prágában végzett a Képzőművészeti Akadémián. Az 1962-től kisebb-nagyobb megszakításokkal Kassán élő, magyar nemzetiségű alkotó a konstruktivizmus merevségét oldani akaró csehszlovákiai „konkretista" mozgalom képviselőjeként indult, de pályára kerülés óta műveli a koncept- és az akcióművészetet is. Az 1970-es évek második felében megalkotta a mozgás, az interaktivitás jelenségeit taglaló első Idő-tér plasztikáit. Az 1980-as évektől szobrainak formavilága erősen expresszívvé vált (Jakoby Gyula, 1980). Ekkortájt született rajzain és festményein egyre gyakrabban foglalkozott az idő képzőművészeti megjelenítésével, létrejöttek első gesztuskompozíciói is. Ugyancsak ebben az időszakban mutatta be az idő nyomát rögzítő, gipszbe dobott téglaakcióit (Csúsztatott tégla, 1980).
Az 1980-as évek második felétől az újfestészet, a new wave inspirációjára több nagyméretű expresszív formavilágú festményt festett (Őselemek, 1985–86, Terra nova, 1991), majd érdeklődése a társadalmi és morális kérdéseket feszegető installáció felé fordult (Marschieren Marsch!, 1993, Úton (Németh Ilonával), 1997, Kvázi terek, 2001).
Bartusz György pályaképe nem lenne teljes több évtizedes pedagógiai munkássága nélkül, amely szerves részét képezi művészetének. A rendszerváltást követően a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Szabad Kreativitás Műtermének (1990–99), majd 1999-től a kassai Műszaki Egyetem Szabadművészeti Tanszékének vezető tanára, 2011-től pedig a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
A gazdag, sokoldalú életművét találóan jellemzik egyik méltatójának, Hushegyi Gábornak a sorai: „Életművében három nemzet művészetének – a magyarnak, a szlováknak és a csehnek – mély ismerete ötvöződik egységes (és egyetemes) művészet- és világszemléletté, melynek legbensőbb lényege a nyitottság. Ez a nyitottság – és ami ebből következik: a megújulás folyamatosan felfrissülő képessége – egyben művészetének és a művészképzésben is betöltött pozitív szerepének is meghatározó eleme.
