Elhunyt Plesz Antal építész
2014. január 12-én elhunyt Plesz Antal Széchenyi- és Ybl Miklós-díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Plesz Antal Sásdon született 1930-ban. Tanulmányait a BME Építészmérnöki Karán 1956-ban, a MÉSZ mesteriskolájában 1960-ban végezte. 1948–49-ben Sásdon, majd Komlón segédmunkás. 1949–50 között a Közületi Ingatlanközpont építésztechnikusa, 1951-től a Középterv, az Iparterv, a Lakóterv, a Típustervező Iroda, a Zalaterv, az Északterv, a MÁVTI tervezője, vezető építésze, a MÁV mérnök főtanácsosa. 1990 óta magántervező. 1970–84 között a MÉSZ mesteriskoláján tanít. 2000-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának is. 1975-ben Ybl Miklós-, 2001-ben Steindl Imre-díjjal jutalmazták, 1997-ben Kotsis Iván-éremmel tüntették ki. 1998-tól Sásd díszpolgára. 1997-ben DLA, hc. fokozatot szerzett.
Főbb művei: 1956–57 komlói, zirci, farkaslyuki földszintes bányászlakóházak, 1961–62, a zalaegerszegi Közgazdasági Technikum bővítése, nagylengyeli Olajos Irodaház, 1963–64, gyermekintézmények, rendezési tervek, Veszprémben 16 termes gimnázium, 8 termes általános iskola, 1964–76, miskolctapolcai Juno Szálló, miskolci művésztelep, kazincbarcikai Vegyipari Főiskola, mályi borkombinát, Miskolc déli városrésze, összekötő városrészének beépítési terve, BVM miskolci gyára, bodrogkeresztúri rekonstrukció, 1978–80, Budapest, Nyugati Pályaudvar és környékének rendezési és beépítési terve, 1991–92, Budapest II. kerületi Önkormányzat székházbővítési tervei, 1996–97, óbudai római katolikus amfiteátrum fejlesztési tanulmányterve, 2000, aquincumi római polgári amfiteátrum megújítási terve, 2001, zsámbéki premontrei romteplom megújítási terve.
Könyvek: A vidéki sajátházépítés vizsgálata; Gépgyárak tervezése. Ipari építészeti kézikönyv (Kiss Ferenc mesterével, 1951–1956); Vallomások (2004)
Plesz Antalt a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Plesz Antaltól január 23-án, csütörtökön délután búcsúznak a Magyar Építészek Szövetségének Kós Károly termében. Temetése szűk családi körben történik.
Főbb művei: 1956–57 komlói, zirci, farkaslyuki földszintes bányászlakóházak, 1961–62, a zalaegerszegi Közgazdasági Technikum bővítése, nagylengyeli Olajos Irodaház, 1963–64, gyermekintézmények, rendezési tervek, Veszprémben 16 termes gimnázium, 8 termes általános iskola, 1964–76, miskolctapolcai Juno Szálló, miskolci művésztelep, kazincbarcikai Vegyipari Főiskola, mályi borkombinát, Miskolc déli városrésze, összekötő városrészének beépítési terve, BVM miskolci gyára, bodrogkeresztúri rekonstrukció, 1978–80, Budapest, Nyugati Pályaudvar és környékének rendezési és beépítési terve, 1991–92, Budapest II. kerületi Önkormányzat székházbővítési tervei, 1996–97, óbudai római katolikus amfiteátrum fejlesztési tanulmányterve, 2000, aquincumi római polgári amfiteátrum megújítási terve, 2001, zsámbéki premontrei romteplom megújítási terve.
Könyvek: A vidéki sajátházépítés vizsgálata; Gépgyárak tervezése. Ipari építészeti kézikönyv (Kiss Ferenc mesterével, 1951–1956); Vallomások (2004)
Plesz Antalt a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Plesz Antaltól január 23-án, csütörtökön délután búcsúznak a Magyar Építészek Szövetségének Kós Károly termében. Temetése szűk családi körben történik.
„PLESZTÓNI" örökre eltávozott...
Elhunyt Plesz Antal DLA H.C., az építész szakma egyik legnagyobb hatású MESTERE, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Középterv, Iparterv, Lakóterv, Tipustervező Intézet volt építész tervezője, a Zalaterv volt főmérnöke, a miskolci Északterv volt főépítésze, a Miskolci Építész Műhely elindítója, a MÁVTI mérnök főtanácsosa, Széchenyi-, Ybl-, Steindl Imre-, Kotsis Iván-díjak, és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetés birtokosa, Sásd díszpolgára, Miskolc város Pro Urbe díjasa, s a Miskolci Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
Plesz Antal következetesen vallotta, hogy „az építészet az emberépítéssel kezdődik". Egész életében követte hitvallását, s így vált több generációt nevelő, nagyhatású mesterré, önálló, független, egyszemélyes intézménnyé. Átfogó, mély, filozofikus gondolkodása, szárnyaló fantáziája, bölcs humora, az emberek iránti mély empátiája és szeretete, rendkívüli érzékenysége szuggesztív erővel párosult. Megalkuvásmentes, szuverén életet élt. Igazi ember és értelmiségi volt. Sokunknak második apja, másoknak visszatérő szellemi forrás, a tájékozódás és feltöltődés pontja volt élete utolsó napjaiban is.
Fiatal és idős értelmiségiek - hivatásuktól függetlenül tisztelték és szerették szellemét és jellemét. Sokan tartozunk Neki, s osztozunk családja, felesége, lányai, unokái fájdalmában. Január 12-én hunyt el Budapesten a Margit kórházban, 84. évében. Utolsó, ismételgetett mondata: „Nyissátok ki a kaput!". Most, hatalmas űrt hagyva maga után, átlépett a Kapun…
Isten vele, nyugodjon örök békében!Bodonyi Csaba
Részlet 2004-ben megjelent önéletrajzi könyvéből (Vallomások):
- Az építés ember-építéssel kezdődik, az autonóm emberé;
- A mestertől emberi tartás és szakma egyaránt tanulható;
- A mestert tanítványai választják és becsülik;
- A mester nem a tömeget menti, de az egyént nemesíti;
- Mesterré az önjelölés és közönségsiker nem emel;
- Az a tanítvány válik mesterré, aki többet ad tovább;
- A műhely szelleme bizalomra és kölcsönös felelősségre épül;
- A műhelyben a meggyőzés eszköze a beláttató értelem;
- A műhelyben a feladat ürügy, a tudás eszköz csupán;
- A műhelyben nincs „munkafegyelem", de munka van és fegyelem;
- A műhelyben nincs „korkülönbség", csak kor és különbség;
- A műhely a munka, a játék, az alkotás és hangulatteremtés ünnepi helye.
