Gorkák – a három nemzedék
Gorka Géza, a lánya, Gorka Lívia és az unoka, Gorka-Focht Géza keramikusművész munkáiból kiállítás nyílik május 17-én, szombaton a Hódmezővásárhelyi Nemzetközi Kerámia Központban, ahol augusztus végéig lesz látható.
A tárlat létrejöttét a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) is támogatta.
A tárlat létrejöttét a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) is támogatta.
Pannonhalmi Zsuzsa, a Nemzetközi Kerámia Központ vezetője az MMA kérdésére elmondta, hogy a verőcei Gorka Múzeumtól kölcsönzik a három művész tárgyait, nagy anyagot állítanak ki és a tárlatot Gorka-dokumentumokkal is gazdagítják. A magyar professzionális kerámiaművészet bemutatását célzó sorozatban láthatók a Gorkák, előtte Gádor István, leánya, Magda és annak férje, Nagy Sándor munkásságát mutatták be, jön majd a Kovács Margit-tárlat és a sorozatot Borsos Miklós – akinek Győrből érkeznek a munkái – és tanítványai, köztük Schrammel Imre és P. Benkő Ilona közös kiállításával zárják.
A Gorka keramikus dinasztia tagjai különböző életszakaszokban németországi műhelyekben és a bécsi kézi iparművesség, a Wiener Werkstatte központjában tanultak. A dinasztia alapítója, Gorka Géza (1895–1971) Kossuth-díjas alkotó tevékenységének köszönhetően a magyar művészetnek ez az ága is világszínvonalra emelkedett. Gorka a fazekasság megismerésével kezdte pályáját, mégpedig Mezőtúron Badár Balázs népi fazekas mesternél. Később németországi szakmai gyakorlata idején megismerkedett a XX. századi kerámia legfrissebb áramlataival. Németországból hazatérve ismét Mezőtúrra ment Badár Balázs fazekas műhelyébe. Verőcén megalapította és vezette a Keramos társaságot mint műszaki vezető, sok technikai újítást vezetett be és a habán kerámiát fejlesztette. Egy idő után önállósult, megnősült és Nógrádverőcén telepedett le, családjával ott élt és dolgozott egészen haláláig.
Nemzetközi hírnévre tett szert, világkiállításokon szerepelt, így 1934-ben Brüsszelben, 1937-ben Párizsban és 1939-ben New Yorkban, ahol Aranyérmet nyert repesztett mázas kerámiáival.
Gorka életműve a magyar művészettörténet számára is bebizonyította, hogy a kerámiát önálló művészeti ágnak kell tekinteni. A paraszti tradíciókra épülő, majd mezopotámiai, egyiptomi, perzsa és reneszánsz elemekkel bővülő motívumkincse a XX. század technikájával ötvözve sajátosan egyedi és páratlan életművet hozott létre. Gorka Géza a XX. század első felében a magyar kerámia egyik legjelentősebb alakja volt Gádor István és Kovács Margit mellett.
Apja tradícióját lánya, a magyar modern kerámia egyik legnagyobb úttörője, Gorka Lívia (1925–2011) folytatta. Képes volt azonban kilépni apja árnyékából, egyedi szín és formavilágot hozott létre. Európa több országában járt tanulmányúton, a németországi Gmundenben megismerkedett Kyllikki Salmenhaara finn keramikussal és Finnország életre szóló inspirációs élménye lett. Magyarországon az elsők között kezdett dolgozni magastűzű samottokkal, több köztéri alkotást is készített, például a Madarak című kerámiaszobrot, amely a washingtoni magyar nagykövetség kertjébe került.
A harmadik generáció szintén képviselteti magát a kiállításon, Lívia fia, Gorka-Focht Géza, aki 1952-ben született. Nagyapja, Gorka Géza hagyományához tért vissza, fontosnak tartja, hogy használati tárgyakat készítsen. Korongolt tányérok, vázák, letisztult formavilág jellemzi munkáit. A természet, a nyugalom szerelmese. Tapolcán él, birkákat, lovakat tart – jegyezte meg Pannonhalmi Zsuzsa.
A Gorka keramikus dinasztia tagjai különböző életszakaszokban németországi műhelyekben és a bécsi kézi iparművesség, a Wiener Werkstatte központjában tanultak. A dinasztia alapítója, Gorka Géza (1895–1971) Kossuth-díjas alkotó tevékenységének köszönhetően a magyar művészetnek ez az ága is világszínvonalra emelkedett. Gorka a fazekasság megismerésével kezdte pályáját, mégpedig Mezőtúron Badár Balázs népi fazekas mesternél. Később németországi szakmai gyakorlata idején megismerkedett a XX. századi kerámia legfrissebb áramlataival. Németországból hazatérve ismét Mezőtúrra ment Badár Balázs fazekas műhelyébe. Verőcén megalapította és vezette a Keramos társaságot mint műszaki vezető, sok technikai újítást vezetett be és a habán kerámiát fejlesztette. Egy idő után önállósult, megnősült és Nógrádverőcén telepedett le, családjával ott élt és dolgozott egészen haláláig.
Nemzetközi hírnévre tett szert, világkiállításokon szerepelt, így 1934-ben Brüsszelben, 1937-ben Párizsban és 1939-ben New Yorkban, ahol Aranyérmet nyert repesztett mázas kerámiáival.
Gorka életműve a magyar művészettörténet számára is bebizonyította, hogy a kerámiát önálló művészeti ágnak kell tekinteni. A paraszti tradíciókra épülő, majd mezopotámiai, egyiptomi, perzsa és reneszánsz elemekkel bővülő motívumkincse a XX. század technikájával ötvözve sajátosan egyedi és páratlan életművet hozott létre. Gorka Géza a XX. század első felében a magyar kerámia egyik legjelentősebb alakja volt Gádor István és Kovács Margit mellett.
Apja tradícióját lánya, a magyar modern kerámia egyik legnagyobb úttörője, Gorka Lívia (1925–2011) folytatta. Képes volt azonban kilépni apja árnyékából, egyedi szín és formavilágot hozott létre. Európa több országában járt tanulmányúton, a németországi Gmundenben megismerkedett Kyllikki Salmenhaara finn keramikussal és Finnország életre szóló inspirációs élménye lett. Magyarországon az elsők között kezdett dolgozni magastűzű samottokkal, több köztéri alkotást is készített, például a Madarak című kerámiaszobrot, amely a washingtoni magyar nagykövetség kertjébe került.
A harmadik generáció szintén képviselteti magát a kiállításon, Lívia fia, Gorka-Focht Géza, aki 1952-ben született. Nagyapja, Gorka Géza hagyományához tért vissza, fontosnak tartja, hogy használati tárgyakat készítsen. Korongolt tányérok, vázák, letisztult formavilág jellemzi munkáit. A természet, a nyugalom szerelmese. Tapolcán él, birkákat, lovakat tart – jegyezte meg Pannonhalmi Zsuzsa.
