Az estet megnyitó Juhász Judit mindenkit emlékeztetett az ünnepelt által 2014. április 11-én tartott William Shakespeare „a teremtés fele" című akadémiai székfoglaló előadásra, melynek során Huszti Péter megidézte Shakespeare-országot, ahogyan ma is nevezik Stratfordot, ahol áll egy színház, egy templom, vannak girbegurba utcák, s van egy fekete-fehér favázas ház, amelyben a világhírű drámaíró született.
A színművészt köszöntő Fekete György Kossuth-díjas belsőépítész, az MMA elnöke azokra az évekre pillantott vissza, amikor mindössze két színművész tagja volt az egyesületnek: Tolnay Klári és Sinkovits Imre: – Kritikus történelmi pillanatban vállalta Huszti Péter az akadémiát és vállalta az akadémia Huszti Pétert – hangsúlyozta Fekete György. – Büszkék vagyunk rá, és legyen ő is büszke, hogy közénk tartozik. Szerepeljen úgy, ahogy azt tehetsége engedi, megkívánja, kiköveteli, mert aki tehetséget kapott az Úristentől, annak egyetlen dolga van, hogy ezt a tehetséget megtermékenyítse, ürítse ki magát és olyan üresen menjen el, amilyen üresen megszületett, mert tehetséget tartalékolni, eltékozolni nem szabad.
Huszti Péter megköszönte, hogy ilyen szép számban gyűltek össze a tiszteletére. Mesélt érzésekről, és megélt igazságokról, amelyekkel a színművészet tette gazdagabbá: – Mikor elkezdtem ezt a pályát valahogy olyan nehezen szembesültem vele, hogy itt minden a természetesnek és a természetnek az ellentéte – mondta el Huszti Péter. – Itt tulajdonképpen semmi sem az ami. Festett a nap, festett a hold is, a jéghideg tűznél melegszünk, a fagyos teremben izzadunk és hőgutát kapunk. Itt tombolhatnak az indulatok, lehet vádak nélkül vádolni, és érvek nélkül védeni. A szeretet, a szerelem mind egy különleges, furcsa luciferi bűbáj, amit ha elhiszünk, hát elhiszünk, ha nem hiszünk, hát nem hiszünk. A hivatásunk pedig éppen az, hogy ezt elhitessük.
A színművész akárhogy hadakozott és vitatkozott, végül is életévé vált ez az álomvilág és olyan csodálatos sorsokkal, életekkel ajándékozta meg, amelyekben tombolhatott, gyűlölhetett és szerethetett. Szerepeiben sokszor úgy tudta megoldani a dolgokat, ahogyan személyes életében soha, mert nem volt elég ereje és bátorsága hozzá. Gyakran megtörtént, hogy az élet apró hazugságai, vacakságai elől bemenekült az öltözőbe és különféle szerepeinek hacukáját felöltve hitte a hitüket, élte az életüket, és ezáltal erősödött. Mostanában sokat foglakoztatja a gondolat, hogy mi az, amit megvalósított a tudásból, amihez színész mesterség hozzásegítette: – Még főiskolás koromban történt, hogy összefutottam a Vas utcában Nádasdy Kálmánnal, aki rektorunk és professzorunk volt és valami problémám volt, hogy elvállaljak-e egy szerepet, amivel nem értettem egyet, mire azt mondta: „Gondold végig, hogy akarod-e, amit akarsz!" Esztendőkkel később jöttem rá, hogy mennyire igaza volt és nagyon sok mindent megoldottam ezáltal. A hatalmas szerepekből, amelyeket eljátszottam érdekes módon nem Hamlet vagy Cyrano monológját viszem magammal, hanem pici dolgokat. Például amikor Horatio odamegy a Hamlethez a vívójelent előtt és arra kéri, hogy hátráljon meg. Ekkor mondja Hamlet: „Tapot se; dacolunk e baljóslattal: hisz egy verébfi sem eshetik le a gondviselés akaratja nélkül. Ha most történik: nem ezután; ha nem ezután, úgy most történik; s ha most meg nem történik, eljő máskor: készen kell rá lenni; addig van. Miután senkinek sincs olyanja, mit itt ne hagyjon: mit árt elébb hagyni el? – Ám legyen!" Hadd meséljem el a másik meghatározó élményemet, ami réges-rég Gorkij Éjjeli menedékhely című színműve közben esett meg velem. Pécsi Sándorral játszottam együtt, ő alakította a vándor Lukát, én pedig a tolvaj Vaszka Pepelt, aki jó útra akar térni, de segítség nélkül nem megy. A szerepem szerint odakúsztam az öreghez és a tanácsát kértem. Mai napig pontosan látom Pécsi Sándor arcát, hallom a hangját, ahogy válaszol: „Azt kérdezed tőlem, hogy van-e isten. Ha hiszel benne, van, ha nem hiszel, nincs. Amiben hiszel, az van."
Ezt követően Marton Éva idézett fel néhány Hamlethez kapcsolódó anekdotát pályafutása kezdetéről, majd két tanítványa, a tenor Zuo You és a szoprán Lusine Sahakjan a Zeneakadémia hallgatói énekeltek Huszti Péter tiszteletére. Zongorán közreműködött Gyökér Gabriella.