Molnár Imre jubileumi kiállítása
„MOLNÁR IMRE számára az anyagnak a materiális valóságon túl áttételes értelme van: megtestesül benne ember és természet egykori ősi egysége, benne rejtőzik az egykori élőlény életereje. Molnár bőrmunkáiban az isteni teremtőerő, a természet ereje és a tevékeny alkotó ember munkája egyesül. Művészete alapvetően organikus, természetközeli – ez abban is kifejeződik, hogy a bőrön kívül is csak természetes anyagokat használ. A sokféle bőr mellett (marha-, borjú-, kecske-, juhbőr, sőt strucc, rája és hüllők bőrét is feldolgozta már) dolgozik papírral, papirusszal, fémmel, fával, csonttal, szőrrel, alkalmasint kővel, kagylóval is. Igen fontos számára a pergamen. Sokféle tárgyat, tárgytípust alkot: nemcsak használati tárgyakat, hanem önálló plasztikákat, képzőművészeti jellegű, falra tehető alkotásokat, dísztárgyakat is. A használati tárgyakat illetően széles a repertoár, amely a hagyományos könyvkötéstől a viselet-kiegészítőkig terjed. Alkotásai a nemes veretű, igényes népművészet és az iparművészet szinte minden területét átfogják. Egyszerre korszerű és archaikus: áthágja a tradíciót és mégis mindenestül a hagyományokban gyökerezik. Harmónia, anyag és szellem egysége észrevétlenül, magától értetődően, természetesen jelenik meg Molnár Imre alkotásaiban: nyugalmat és végtelen békességet sugallnak, bármilyen műfajban alkosson is. Művei időtállóak és egyediek: saját útját járja, keze nyomát rögtön felismerjük. Molnár Imre felfogásának gyökereit, szellemiségét és világgal való kapcsolatát, anyagszerű gondolkodását, egyúttal bőrközpontúságát mélyen kifejezi vallomása, amely tömör megfogalmazása művészi hitvallásának: »Bőr / állat bőre, íj, nyíl, / áldozat. / Kavics, csont, / feldarabolás. / Dob, bőrtárgy, homok, / ajmak, kajak, bocskor, / szertartás. / Szent tárgyak, bőr, ikon, karcolt bőr, nyereg, öreg bőr, / aranyozott bőr, bőrszíj, / kutyaszíj, életre szóló szíj, / ostor, titok, kincs, kazetta, / ereklyetartó, / pergamen, mások bőre, / saját bőre, bőrláda, / láda egy életre.«"
Életrajz
Molnár Imre (Budapest, 1942), Ferenczy Noémi-díjas bőrműves iparművész. 1960-ban a Bőripari Szakiskolában szakmunkás bizonyítványt szerzett, és egyik anyai nagybátyjánál lett ipari tanuló. 1964-ben Szolnokon a Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1967-ben Csepelen, a Képzőművészeti Szabadiskolában kezdett festeni, de hamarosan a képzőművészet helyett eredeti szakmájához, a bőrművességhez tért vissza, és 1968-ban mestervizsgát is tett. Ettől kezdve törekedett arra, hogy a bőrművesség minden területén magas szinten elsajátítsa az alapokat; számos mestert felkeresett, és több helyen dolgozott, ahol a bőr különféle felhasználásával foglalkozott.
Alkotói életútjára nagy hatással volt az 1970-es években induló táncházmozgalom, valamint a Fiatalok Népművészeti Stúdiója, melynek maga is tagja, aktív résztvevője volt.
1973-ban elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere díjat, 1974-ben pedig a Népi Iparművész cím birtokosa lett. 1976-tól Csepelen, saját műhelyében dolgozik. 1979-ben a Művészeti Alap, 1992-ben a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége tagja lett. 1995-ben csatlakozott a Modern Etnika (későbbi nevén Tradíció) öltözéktervező művészcsoporthoz – textilművészek öltözékeihez készített bőrtárgyakat: táskákat, öveket, mellényeket, fejfedőket és egyéb kiegészítőket.
2013-tól a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja.
Az 1970-es évek elejétől mind a mai napig aktív kiállító művész. Szívesen vesz részt csoportos tárlatokon mindazokkal, akikkel közös szellemi síkon mozog. Mindig is fontosnak tartotta, hogy tudását átadja az ifjabb nemzedéknek. Alkotásai megtalálhatók Budapesten (Iparművészeti Múzeum, Országos Széchényi Könyvtár, Országház), Pannonhalmán, továbbá Angliában, Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Horvátországban, Németországban, Svájcban, Svédországban, a Vatikánban és az Amerikai Egyesült Államokban.
A kiállítás, amelyet Vashegyi György köszöntője után dr. Horváth Hilda művészettörténész nyitott meg szeptember 6-án, 2022. november 13-ig tekinthető meg a Pesti Vigadó 6. szinti kiállítótermében. A kiállítás a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával, a Magyar Belsőépítész Közhasznú Egyesület szervezésében és lebonyolításával valósul meg.
