Tokody Ilona
Örök elevenség, örök vidámság, örök életigenlés - Tokody Ilona köszöntése Mohorán
Hármas ünnepre invitálták a közönséget Mohorára, ahol ünnepélyes keretek között ismét megnyitotta kapuit a Tolnay Klári Emlékház. A nagyszabású esemény keretében Tokody Ilona Kossuth-és Liszt Ferenc-díjas operaénekest, érdemes és kiváló művészt köszöntötték hetvenedik születésnapja alkalmából. A jeles ünnephez kapcsolódva újra megnyílt életmű-kiállítása, majd a Pásztor Erzsi Szabadtéri Színpad és Zeneszalonban koncerttel egybekötve felavatták a Magyar Művészeti Akadémiától (MMA) ajándékba kapott pianínót.
A délután az Emlékház ünnepi megnyitójával kezdődött, melyen a közönség palóc táncot láthatott a 2015-ben alapított, helyi Széltolók Néptáncegyüttes előadásában.
A hagyományoknak megfelelően a huszonharmadik évad megnyitóján Pásztor Erzsi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész nyitotta meg a nagykulccsal az Emlékházat és invitálta be a közönséget.
Ezt követően került sor Tokody Ilona, az MMA rendes tagjának köszöntésére és életmű-kiállításának ünnepi megnyitójára. Balla Mihály országgyűlési képviselő köszöntötte a jelenlévőket, s személyes hangú beszédében többek között az opera életteli világát mutatta be, melynek kulcsszereplői a befogadók, a közönség. „Ezáltal válik az opera, a színház közösségi élménnyé" – tette hozzá.
A jeles alkalomból Andrássy Frigyes előadóművész, a Szirt Együttes frontembere meglepetés zenei köszöntője (többek között a Simon & Garfunkel duó „Sound of Silence" című művének magyar verziójával), valamint Ember Csaba Madách-díjas karnagy szavai után Dr. Solymosi-Tari Emőke Széchenyi- és Szabolcsi Bence-díjas zenetörténész, az MMA Művészetelméleti Tagozatának vezetője méltatta Tokody Ilonát. Köszöntőjében elmondta: „A hely és Tokody Ilona személye teljes összhangban van. Van abban valami szimbolikus, hogy egy világsztár, a magyar- és nemzetközi kulturális élet páratlan kincse ilyen végtelen szerény körülmények között, egy egyszerű palóc parasztházban érzi otthon magát. Mikor Tokody Ilona nevét meghallom, először mindig a szeme jut eszembe, melyben ott van az örök fiatalság, örök elevenség, örök vidámság, örök életigenlés." Beszéde fókuszában személyes példái álltak Tokody Ilona pályafutásáról, számára emlékezetes szerepeiből, mint például Aida szerepében Placido Domingo mellett. Kiemelte: „Magyarországon még mindig nem vagyunk tisztában Tokody Ilona művészetének valódi értékével."
Tokody Ilona mintegy kétezer fotót és relikviát bocsátott a Tolnay Klári Emlékház rendelkezésére az életmű-kiállításhoz, melyek egyikével kapcsolatban azt mondta az eseményt követően: „Édesapám vidéki tanító volt, néptanító, ennél szebb foglalkozás nincs. Csodálatos ember volt, tanított gyerekeket, felnőtteket – miatta lettem énekes. Azt kértem a jó Istentől, olyan pályám legyen, ahol annyira szeretnek, mint az édesapámat. Drága szüleim mindent megadtak nekem, hogy zenész legyek, már ötéves koromban felléptem. Édesapám hozott nekem egy tangóharmonikát, amely segített az egyes darabok elsajátításában. Bár csak két oktáv állt a hangszeren rendelkezésre, de még operaszerepekhez kapcsolódó dallamokat is játszottam rajta."
Az ünnepi délután harmadik fejezete a Pásztor Erzsi Szabadtéri Színpad és Zeneszalonban zajlott, ahol elsőként Juhász Judit mutatta be az MMA Makovecz Imre utcai Akadémiai Szalonjából származó pianínót, amely a köztestület ajándékaként érkezett Mohorára.
A zenei programban Dabóczi Bence, a SOTE harmadéves orvostanhallgatója, a Ludovika Kollégium tehetséggondozó programjának ösztöndíjasa szólaltatta meg először a hangszert. Bence középiskolásként a Kodály Zoltán Kórusiskolában nem csupán a közös éneklés örömét ismerte meg, de a zongoratanulást is komolyan vette. Ennek ellenére amatőr zongoristaként képzeli el a jövőjét, és az orvosi hivatásra készül. Az ifjú zongorista J. S. Bach C-dúr prelűdjét, Frederic Chopintól az Op. 26. No. 1. Polonaise-t, valamint Cloude Debussy Claire de Lune című darabját játszotta el.
A program második felében Kósa József zongoraművész és Kósa Bernadett előadóművész ünnepi játékának örülhettek a jelenlévők.
Fotó: Balla Bence Ferdinánd, Fürjes Béla, Ilovszky Árpád
Az ünneplőket Mohai Gábor Táncsics- és Kazinczy-díjas magyar rádiós és televíziós bemondó, műsorvezető köszöntötte, aki a színészóriás emlékének szánt tér rövid bemutatásán többek között elmondta: „A fényképek a művésznő nagy szerepeit és életének boldog pillanatait idézik, melyek alá maga írt is néhány sort. A kiállított színpadi ruhák között láthatóak híres jelmezei: a palóc Katyi-ruha, amelyben szülőföldje dalait énekelte, a „Vágy villamosa" -ból Blanche pongyolája, valamint Nóra és Maud kosztümjei. Az emlékházban lelt otthonra a Vígszínházban található öltözőasztala és a Tolnay család 134 éves zongorája is." A 2000-ben létrehozott Emlékház kapcsán Mohai Gábor hozzátette: Őszintén hiszünk abban, hogy egy ember emlékét a számára értékes tárgyakon keresztül méltó módon lehet ápolni, bemutatni, mely feladat rögtön küldetéssé magasztosul, ha XX. század egyik legnagyobb magyar színésznőjéről van szó. A siker ez esetben semmi más nem lehet, minthogy minél többen belépjenek a Színészkirálynő titokzatos világába."
Ezt követően Rátkai Erzsébet, Ferenczy Noémi-, Jászai Mari- és Tolnay Klári-díjas díszlet- és jelmeztervező, érdemes művész, az MMA rendes tagja köszöntötte a résztvevőket, akit Juhász Judit, a rendezvény fővédnöke, az MMA szóvivője követett. Beszédében méltatta a Balla család erőfeszítéseit, akik a Tolnay Klári Emlékház ötletét megvalósították Mohorán. Balla István egyetlen emléket kért el a művésznőtől annak nyolcvanadik születésnapjakor, ebből született később az életmű-kiállítás gondolata, mely vándorkiállításként járta az országot. A mohorai ház vásárlásától kezdve minden a Balla család munkája volt a kialakításkor, kül- és beltéren egyaránt – emelte ki az MMA szóvivője. Végül Ferenc pápának legutóbbi magyarországi látogatáskor elhangzott gondolatát idézte: „Csak a szeretet marad meg, s annak cselekedetei."
Pásztor Erzsi a mohorai Széltolókkal
A hagyományoknak megfelelően a huszonharmadik évad megnyitóján Pásztor Erzsi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész nyitotta meg a nagykulccsal az Emlékházat és invitálta be a közönséget.
Ezt követően került sor Tokody Ilona, az MMA rendes tagjának köszöntésére és életmű-kiállításának ünnepi megnyitójára. Balla Mihály országgyűlési képviselő köszöntötte a jelenlévőket, s személyes hangú beszédében többek között az opera életteli világát mutatta be, melynek kulcsszereplői a befogadók, a közönség. „Ezáltal válik az opera, a színház közösségi élménnyé" – tette hozzá.
A jeles alkalomból Andrássy Frigyes előadóművész, a Szirt Együttes frontembere meglepetés zenei köszöntője (többek között a Simon & Garfunkel duó „Sound of Silence" című művének magyar verziójával), valamint Ember Csaba Madách-díjas karnagy szavai után Dr. Solymosi-Tari Emőke Széchenyi- és Szabolcsi Bence-díjas zenetörténész, az MMA Művészetelméleti Tagozatának vezetője méltatta Tokody Ilonát. Köszöntőjében elmondta: „A hely és Tokody Ilona személye teljes összhangban van. Van abban valami szimbolikus, hogy egy világsztár, a magyar- és nemzetközi kulturális élet páratlan kincse ilyen végtelen szerény körülmények között, egy egyszerű palóc parasztházban érzi otthon magát. Mikor Tokody Ilona nevét meghallom, először mindig a szeme jut eszembe, melyben ott van az örök fiatalság, örök elevenség, örök vidámság, örök életigenlés." Beszéde fókuszában személyes példái álltak Tokody Ilona pályafutásáról, számára emlékezetes szerepeiből, mint például Aida szerepében Placido Domingo mellett. Kiemelte: „Magyarországon még mindig nem vagyunk tisztában Tokody Ilona művészetének valódi értékével."
Tokody Ilona köszöntése
Tokody Ilona mintegy kétezer fotót és relikviát bocsátott a Tolnay Klári Emlékház rendelkezésére az életmű-kiállításhoz, melyek egyikével kapcsolatban azt mondta az eseményt követően: „Édesapám vidéki tanító volt, néptanító, ennél szebb foglalkozás nincs. Csodálatos ember volt, tanított gyerekeket, felnőtteket – miatta lettem énekes. Azt kértem a jó Istentől, olyan pályám legyen, ahol annyira szeretnek, mint az édesapámat. Drága szüleim mindent megadtak nekem, hogy zenész legyek, már ötéves koromban felléptem. Édesapám hozott nekem egy tangóharmonikát, amely segített az egyes darabok elsajátításában. Bár csak két oktáv állt a hangszeren rendelkezésre, de még operaszerepekhez kapcsolódó dallamokat is játszottam rajta."
Az ünnepi délután harmadik fejezete a Pásztor Erzsi Szabadtéri Színpad és Zeneszalonban zajlott, ahol elsőként Juhász Judit mutatta be az MMA Makovecz Imre utcai Akadémiai Szalonjából származó pianínót, amely a köztestület ajándékaként érkezett Mohorára.
A zenei programban Dabóczi Bence, a SOTE harmadéves orvostanhallgatója, a Ludovika Kollégium tehetséggondozó programjának ösztöndíjasa szólaltatta meg először a hangszert. Bence középiskolásként a Kodály Zoltán Kórusiskolában nem csupán a közös éneklés örömét ismerte meg, de a zongoratanulást is komolyan vette. Ennek ellenére amatőr zongoristaként képzeli el a jövőjét, és az orvosi hivatásra készül. Az ifjú zongorista J. S. Bach C-dúr prelűdjét, Frederic Chopintól az Op. 26. No. 1. Polonaise-t, valamint Cloude Debussy Claire de Lune című darabját játszotta el.
A program második felében Kósa József zongoraművész és Kósa Bernadett előadóművész ünnepi játékának örülhettek a jelenlévők.
Pianínóavatás
Fotó: Balla Bence Ferdinánd, Fürjes Béla, Ilovszky Árpád
