„A figyelem útjai" – Kondor Attila-tárlat nyílt Rómában
„Il cammino della riflessione – A figyelem útjai" címmel nyílt meg szeptember 8-án Kondor Attila festőművész, az MMA korábbi ösztöndíjasának kiállítása az Accademia d'Ungheria in Roma/Collegium Hungaricum Róma kiállítótermeiben. A 2022. szeptember 30-ig látogatható tárlat a Magyar Művészeti Akadémia és a Római Magyar Akadémia együttműködésében jött létre az MNB Arts and Culture patronálásával.
A római Collegium Hungaricum szeptemberi évadnyitója hagyományosan az Intézet „születésnapjának" ünnepe is egyben; emléknap, amely megidézi Klebelsberg Kuno alakját, aki 1927-ben megalapította az Örök Város központjában Magyarország harmadik külföldi kulturális intézetét. Ezen a kiemelt napon nyílt meg az intézmény és az MMA volt ösztöndíjasának, Kondor Attilának A figyelem útjai című kiállítása. A rendezvényen köszöntőt mondott Kudar Gábor, a Római Magyar Akadémia igazgatója. A tárlatot Sulyok Miklós művészettörténész, az MMA levelező tagja, a kiállítás kurátora nyitotta meg, aki kiemelte, hogy Kondor Attila munkássága mindig is az időről szólt azzal a folyamattal, amiben a néző a festmény és festés idejét érzékeli. „Kondor valósága túl van a fizika és az anyag idején. Festészete a nagy európai festészet figuratív szellemi áramlatához kapcsolódik, miközben tökéletesen modern marad" – hangsúlyozta Sulyok Miklós.
A tárlaton az 1974-ben Budapesten született és azóta is elsősorban a fővárosban aktív művész képalkotó folyamatait kísérhetjük végig, leginkább az utóbbi tíz évből. A három teremben kiállított munkák, alkotások – részben festmények és rajzok, részben a belőlük készült animációs filmek – a képi gondolkodás időbeliségébe, olykor meglepő fordulataiba és lehetséges irányaiba vezetnek be.
„E festészeti és animációs filmes projekt azoknak az alkotói és gondolkodói folyamatoknak a tudatosítása, amely során a látványvilág jelenségei festői és filozófiai tapasztalattá válhatnak. Az alkotás maga válhat így a lét és a tudat közötti kapcsolat megértését segítő modellé; ez a modellezési folyamat egyúttal szellemi és lelki gyakorlatok lehetőségeit kínálja az alkotónak és a befogadónak. E koncepció kialakításában kiemelkedő szerepet játszott a Római Magyar Akadémián töltött egy-egy hónapos ösztöndíjas időszakom 2007-ben és 2008-ban" – vallja Kondor Attila.
A római tárlat egyes termeiben a festészeti anyaggal párhuzamosan három videóinstalláció látható: az első teremben a „Műteremváros", a középsőben a „Jelenlétkert", a harmadikban pedig a „Belső könyvtár" című animáció. A három vetítés a festményekkel együtt közös gondolati ívet alkot.
Műteremváros
Az első teremben vetített animáció keretét egy műterem közege adja, ahová különféle nagyvárosi terek bejárása után visszatérünk. A városi szcénák későmodern terei Budapest építészetéből indultak ki, de a modernista utópisztikus várostervek és teóriák megvalósulására is reflektálnak. A modernitás aktivizmusa látszólag távol áll a kiállításra jellemző kontemplatív szemlélettől. A művész ezzel felteszi nekünk a kérdést, hogy a modern utópiák vajon nem azért 
siklottak-e félre mert rossz irányban, az anyagban keresték a „tökéletes város", „Héliopolisz" megvalósítását? Az animációk alaptémája talán éppen ez: miként lehet a figyelem meditatív vezetésével megfordítani ezt az irányt?
Jelenlét-kert
A középső teremben látható animációban Kondor Attila főként grafikai eszközöket használ, azzal a szándékkal, hogy a filmben egymásból alakuló, születő mitikus-archetipikus terek egy imaginációs-meditációs folyamat leképezéseként jelenjenek meg. A falakon pedig olyan képeket láthatunk, amelyek az ember időtlen, a jelenben is örök érvényű tapasztalatok utáni keresésére reflektálnak.
Belső könyvtár
A filmben egy itáliai óváros utcáin járva egy régi kertbe lépünk be. Amikor a kert ösvényeit felfelé vezető lépcsőkön bejárva rálátásunk nyílik a városra, a szemlélődés egyfajta belső látomáshoz vezet el. Egy ajtónyílásból kiszűrődő ragyogás húzza befelé a figyelmet, a feltáruló terek sora először egy hullámzó víz felett lebegő kristályos oszloptérbe vezet. Itt pillanatokig tökéletes csönd uralkodik. Utunk egy polcok nélkül lebegő könyvekből álló hatalmas könyvtárba vezet. A kamera lassan nyit, egyre többet mutat meg egy hatalmas, lebegő könyvfalból, amelyen sorra felfénylik, felragyog egy-egy újabb könyv. Ahogy a kamera tovább nyit és távolodik, a többi könyv elsötétedik, végül csak a világló könyvgerincek láthatók. Ezután a
néző felfelé irányuló, emelkedő mozgás részesévé válik: hatalmas, kúthoz hasonló térben a római Pantheon kupoláján bevilágító nyílást, az oculust idéző körszerű fényforrás felé közeledik. Pillanatokig az egész képet kitölti a fény. Majd a néző figyelmét a film ismét visszavezeti a medencében tükröződő kupolához. Az ide komponált loop lehetőséget ad arra, hogy a meditatív tapasztalat az ismétlődés által tovább mélyülhessen.
„Festményeim témája tulajdonképpen az elbeszélhetőn túl van: a megtalált meditációs objektumban való elmélyülés tapasztalata. Ezért az animáció műfaja lehetőséget adott elbeszélni a képek előtörténetét" – összegez a művész. Mindez lehetőséget nyújthat a nézőnek, hogy az alkotófolyamathoz közelebb kerüljön. A filmek nem szokásos történetek, a művész ember nélküli tereket használt, hogy a műveket létrehozó folyamatokat, „a figyelem útjait" láthatóvá tehesse. A szereplők hiánya által maga a néző válhat a mű szereplőjévé; a dinamikus befogadás során keletkező „belső történések" így intellektuális és spirituális történetté állhatnak össze, amelyek nem csak lineárisan vannak megkomponálva, hanem a video-loop technikai adottságát médiumként használva, a visszatérő képsorok a meditatív szemlélődés lehetőségét nyújtják.
A kiállítás megnyitóján, annak szellemét erősítve Tóth Szabolcs szitárművész koncertjét hallgathatta meg a közönség – a zene a művekben való elmélyülést, a meditatív hangulat megteremtését segítette elő.
► A közmédia tudósítása az eseményről
Az új festőgeneráció egyik legfigyelemreméltóbb alakjaként számon tartott Kondor Attila 1974-ben született Budapesten. 2000-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán, ahol mestere Baranyay András volt. 1998-ban elnyerte a „200 éves a litográfia" első díját, 2000-ben Kondor Béla-díjban, 2007-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjában, 2009-ben Újbuda Mecénás ösztöndíjban részesült. Ezt követte 2013-ban az Endre Béla-díj, majd három évvel később a Tornyai Plakett átvétele. A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjprogramjában 2018–2021 között vett részt.
A tárlaton az 1974-ben Budapesten született és azóta is elsősorban a fővárosban aktív művész képalkotó folyamatait kísérhetjük végig, leginkább az utóbbi tíz évből. A három teremben kiállított munkák, alkotások – részben festmények és rajzok, részben a belőlük készült animációs filmek – a képi gondolkodás időbeliségébe, olykor meglepő fordulataiba és lehetséges irányaiba vezetnek be.
„E festészeti és animációs filmes projekt azoknak az alkotói és gondolkodói folyamatoknak a tudatosítása, amely során a látványvilág jelenségei festői és filozófiai tapasztalattá válhatnak. Az alkotás maga válhat így a lét és a tudat közötti kapcsolat megértését segítő modellé; ez a modellezési folyamat egyúttal szellemi és lelki gyakorlatok lehetőségeit kínálja az alkotónak és a befogadónak. E koncepció kialakításában kiemelkedő szerepet játszott a Római Magyar Akadémián töltött egy-egy hónapos ösztöndíjas időszakom 2007-ben és 2008-ban" – vallja Kondor Attila.
A római tárlat egyes termeiben a festészeti anyaggal párhuzamosan három videóinstalláció látható: az első teremben a „Műteremváros", a középsőben a „Jelenlétkert", a harmadikban pedig a „Belső könyvtár" című animáció. A három vetítés a festményekkel együtt közös gondolati ívet alkot.
Műteremváros
Az első teremben vetített animáció keretét egy műterem közege adja, ahová különféle nagyvárosi terek bejárása után visszatérünk. A városi szcénák későmodern terei Budapest építészetéből indultak ki, de a modernista utópisztikus várostervek és teóriák megvalósulására is reflektálnak. A modernitás aktivizmusa látszólag távol áll a kiállításra jellemző kontemplatív szemlélettől. A művész ezzel felteszi nekünk a kérdést, hogy a modern utópiák vajon nem azért siklottak-e félre mert rossz irányban, az anyagban keresték a „tökéletes város", „Héliopolisz" megvalósítását? Az animációk alaptémája talán éppen ez: miként lehet a figyelem meditatív vezetésével megfordítani ezt az irányt?Jelenlét-kert
A középső teremben látható animációban Kondor Attila főként grafikai eszközöket használ, azzal a szándékkal, hogy a filmben egymásból alakuló, születő mitikus-archetipikus terek egy imaginációs-meditációs folyamat leképezéseként jelenjenek meg. A falakon pedig olyan képeket láthatunk, amelyek az ember időtlen, a jelenben is örök érvényű tapasztalatok utáni keresésére reflektálnak.Belső könyvtárA filmben egy itáliai óváros utcáin járva egy régi kertbe lépünk be. Amikor a kert ösvényeit felfelé vezető lépcsőkön bejárva rálátásunk nyílik a városra, a szemlélődés egyfajta belső látomáshoz vezet el. Egy ajtónyílásból kiszűrődő ragyogás húzza befelé a figyelmet, a feltáruló terek sora először egy hullámzó víz felett lebegő kristályos oszloptérbe vezet. Itt pillanatokig tökéletes csönd uralkodik. Utunk egy polcok nélkül lebegő könyvekből álló hatalmas könyvtárba vezet. A kamera lassan nyit, egyre többet mutat meg egy hatalmas, lebegő könyvfalból, amelyen sorra felfénylik, felragyog egy-egy újabb könyv. Ahogy a kamera tovább nyit és távolodik, a többi könyv elsötétedik, végül csak a világló könyvgerincek láthatók. Ezután a
néző felfelé irányuló, emelkedő mozgás részesévé válik: hatalmas, kúthoz hasonló térben a római Pantheon kupoláján bevilágító nyílást, az oculust idéző körszerű fényforrás felé közeledik. Pillanatokig az egész képet kitölti a fény. Majd a néző figyelmét a film ismét visszavezeti a medencében tükröződő kupolához. Az ide komponált loop lehetőséget ad arra, hogy a meditatív tapasztalat az ismétlődés által tovább mélyülhessen.„Festményeim témája tulajdonképpen az elbeszélhetőn túl van: a megtalált meditációs objektumban való elmélyülés tapasztalata. Ezért az animáció műfaja lehetőséget adott elbeszélni a képek előtörténetét" – összegez a művész. Mindez lehetőséget nyújthat a nézőnek, hogy az alkotófolyamathoz közelebb kerüljön. A filmek nem szokásos történetek, a művész ember nélküli tereket használt, hogy a műveket létrehozó folyamatokat, „a figyelem útjait" láthatóvá tehesse. A szereplők hiánya által maga a néző válhat a mű szereplőjévé; a dinamikus befogadás során keletkező „belső történések" így intellektuális és spirituális történetté állhatnak össze, amelyek nem csak lineárisan vannak megkomponálva, hanem a video-loop technikai adottságát médiumként használva, a visszatérő képsorok a meditatív szemlélődés lehetőségét nyújtják.
Keserü Katalin művészettörténész azt írja a kiállítás katalógusának bevezetőjében: „Kondor Attila pictor doctus lett, nemcsak a festés mesterségét illetően, de a művészetelmélet és művészetfilozófia értelmében is. Ebben önmagában semmi különös nem lenne: a kortárs művészet területére szinte lehetetlen belépni alapos elméleti felkészültség nélkül, amely azonban elsősorban a művészetkritika által felkarolt társadalmi nézőpontok körül bontakozott ki és terjedt el napjaink nyugati civilizációjában. Kondor azonban a képalkotásnak kötelezte el magát, legyen az grafikai vagy festői, filmes, és a kép fogalmát keresi újra, kipróbálva az eddig használtakat is. Beleérti a valóság és a kép szoros kapcsolatának igényét kielégítő alkotómódszereket is. Arra törekszik, hogy korunk, a »képkorszak« látványos képözöne közepette – a kép és a látás mint a látható és nem látható világ kutatása révén – visszaállítsa a művészi megismerésnek és magának a művészetnek a jelentőségét és hitelét."
► A közmédia tudósítása az eseményről
Az új festőgeneráció egyik legfigyelemreméltóbb alakjaként számon tartott Kondor Attila 1974-ben született Budapesten. 2000-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán, ahol mestere Baranyay András volt. 1998-ban elnyerte a „200 éves a litográfia" első díját, 2000-ben Kondor Béla-díjban, 2007-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjában, 2009-ben Újbuda Mecénás ösztöndíjban részesült. Ezt követte 2013-ban az Endre Béla-díj, majd három évvel később a Tornyai Plakett átvétele. A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjprogramjában 2018–2021 között vett részt.
