A művész, a muzsikus több síkon, több területen fejti ki tevékenységét. Ezek az összetevők aztán egységes, olykor nagyon sikeres életpályát alkotnak – hangzott el az MMA Zeneművészeti Tagozat díjátadó ünnepségén október 16-án, szerdán a Makovecz utcai akadémiai szalonban. Tóth Péter zeneszerző, a Zeneművészeti Tagozat vezetője köszöntőjében elmondta: az akadémikusok legjobb feladatai közé tartozik felkutatni azokat az elhivatott pedagógusokat, művészeket, akik kimagasló eredménnyel – életteljesítményükkel – szolgálják a közösségeiket.

„Az igazi nagyság jele az alázat mélysége – idézte Kodály Zoltán hitvallását Bazsinka József tubaművész, az MMA levelező tagja – Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud. Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik leghatalmasabb eszköze, s aki azt minél több embernek hozzáférhetővé teszi, az az emberiség jótevője." Bauer Vendel ilyen ember – méltatta a díjazottat Bazsinka József. Barcson 1973-ban vált önálló intézménnyé a zeneiskola, amelynek 1991-ig, nyugdíjba vonulásáig igazgatója volt a kitüntetett. Elévülhetetlen érdemeket szerzett pedagógusként, kóruskarnagyként, társadalmi munkásként és szervezőként egyaránt. Nyugdíjba vonulásakor mit sem változott az élete. Kóruskarnagyként, fúvószenekar-vezetőként továbbra is számos találkozót, koncertet szevezett Barcs és terstvérvárosai között.

„A '80-as években én még diákként azt láttam az életéből, hogy a táborok ideje alatt nekünk hittel, szeretettel és barátságokkal teli jövőt adott. Bauer Vendel munkabírásával, szakmai elhivatottságával, vendégszeretetével példaként áll előttünk. Köszönöm Vendi bácsi! – zárta a beszédét Bazsinka József.
 A laudáció elolvasható: itt
 
Az MMA Zeneművészeti Tagozatának ünnepségén Életút-díjat kapott Kerényi Mária újságíró, zenekritikus, szerkesztő, fordító, énekkari művész, műsorvezető, író… „Kerényi Mária személyében rendkívül sokoldalú, gazdag életmű birtokosát köszönthetjük" – erősítette meg Várbíró Judit Erkel-díjas zenei szerkesztő, az MMA levelező tagja. – A gyakorlatban egységbe forrtak, sőt egymást építették a látszólag eltérő szakmai területek: a zenei felkészültség, a nyelvtudás, a „szép beszéd" – melyen értendő a választékos, irodalmi igényű nyelvhasználat az írott és a hangzó műfajokban, de a gyönyörű orgánum és a tökéletes deklamáció is, amellyel elvarázsolta hallgatóit műsoraiban, riportjaiban.

„Számos zenei műsor házigazdája volt a Rádió Márványtermében vagy az Óbudai Társaskörben és a Kossuth Klubban. A nyilvános esteken elhangzott beszélgetésekből született meg az Életrajz helyett című interjú-gyűjtemény. Életrajzi könyvei Neményi Liliről, Ágai Karola és Szendrei-Karper László művészházaspárról, Jevgenyij Nyesztyerenkóról a magyar zenei könyvkiadás hiánypótló darabjai, ahogy a fordításában megjelent Szergej Prokofjev-életrajz is. (…) Kerényi Mária sokoldalú szakemberként, támogató, szeretetteljes emberként, biztos értékmérőként – őrangyalként – van jelen a zenei élet hátországában." – mondta Várbíró Judit.
 Kerényi Mária laudációja elolvasható: itt

Az MMA tagozati elismerő oklevelet adományozott Ónody Márta operaénekesnek, akiről Dubrovay László zeneszerző, a nemzet művésze elmondta: „legendás énekmester, professzor emerita, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, valamint a Színház-és Filmművészeti Egyetem nyugalmazott tanára. (…) Énekművészek, színészek generációit oktatta-nevelte. A sok-sok tanítványa közül csak néhányat emelek ki: Császár Angela, Tímár Béla, Venczel Vera, Váradi Hédi, Komlóssy Ildikó, Rost Andrea, Sümegi Eszter, Bokor Jutta. Rendkívüli pedagógiai munkássága nemcsak az énekoktatásban és hangképzésben nyilvánult meg, hanem igen fontosak teoretikai fejtegetései, írásai, tanulmányai, amelyek mind az énektechnika tudatosítása és magasabb fokra emelése érdekében történtek."

Dubrovay László személyes hangú laudációja Ónody Márta operaénekesről elolvasható: itt


Medveczky Ádám karmester, címzetes egyetemi tanár Pászthy Júliáról, az Operaház örökös tagjáról elmondta: „A tanárembert nem tudom különválasztani a művésztől. Kezdettől fogva tanúja voltam művészi munkájának. Lírai szoprán, felejthetetlen Pamina, nagyszerű koloratúra készségével, briliáns Gara Mária a Hunyadiban. Ugyanakkor drámai tudott lenni Gilda szerepében. Technika és zeneiség. Egyszerű a képlet. Mint oratóriuménekes is minden stílusban hiteles, Bach kantátáiban ugyanúgy, mint Orff Carmina Buranajában.

Medveczky Ádám köszöntő szavai elolvashatók: itt
 
Nincs még egy oly igaztalan, galád szólás annál, hogy „aki nem tudja, tanítja". Aki igazán magas szinten tanít –hogy is ne tudna mindent ama kincsről?! – méltatta Olsvay Endre akadémikus Győrffy István zeneelmélet szaktanárt, zeneszerzőt.

A laudációban elhangzott: „Vannak kiváló szakemberek, akiket kollégái körében méltó megbecsülés övez, s léteznek olyan markáns egyéniségek, akiknek szemléletét, nézőpontjait egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Emlegetünk továbbá korszakos tanárembereket, akik nemzedékek sorát nevelték, köztük jó néhány meghatározóvá érő nagyságnak adták tovább a képzeletbeli stafétabotot. Természetesen a fentebb sorolt három ragyogó személyformátum nem túl sűrűn ötvöződik egyformán magas szinten e mégoly kiválóságok között. Győrffy István, idén hetven esztendős kollégánk egyszerre közmegbecsülésnek, köztiszteletnek, elismerésnek és szeretetnek alanya…"

A laudáció elolvasható: itt
 
Szabó Dénes karnagy, a nemzet művésze szintén Kodályt idézte: „nem kell hozzá más, mint néhány énektanár, aki déli harangszókor nem dobja vissza a maltert a vakolóládába. Akinek lelki szükséglete az a kis munkatöbblet, amire hivatala nem kötelezi, de ami éppen a hivatalos munka ízét, lelkét, értelmét adja meg. Szerencsére vannak ilyenek is." Ilyen tanár Hudivók Marianna – mutatta be a díjazottat Szabó Dénes.

„Zenetanár Nyíregyházán, a Vikár Sándorról elnevezett zeneiskolában megszakítás nélkül negyven évig. Vagy talán okleveles néptanító? – ahogyan saját magáról beszélt Ádám Jenő, a Zeneakadémia Kossuth-díjas tanára. Ő a nagybetűs TANÁR, az elnyűhetetlen: rendíthetetlen hittel, meggyőződéssel a kodályi elvek alapján végzett sok évtizedes munka után…" A laudációhoz a díjazott, Hudivók Marianna annyit tett hozzá: boldog ember, mert világéletében mindig azt tehette, amit szeretett.

Szabó Dénes méltatása Hudivók Mariannáról elolvasható: itt
 
Tóth I.
Fotó: Nyirő Simon