„Szeretni az embert és küzdeni"
Bemutatták Gajdó Tamás Huszti Péterről készült monográfiáját
Több mint könyvbemutatónak, „lélekmeleg emberi pillanatoknak voltunk tanúi" – kommentálta zárszavában az estét Pécsi Györgyi, az MMA Kiadó ügyvezető igazgatója november 28-án, a Pesti Vigadóban.
S valóban. Erről a résztvevők, Nagy Viktor, az MMA Színházművészeti Tagozatának vezetője és két beszélgetőtársa, Huszti Péter színművész és Gajdó Tamás színháztörténész gondoskodtak.
Több mint könyvbemutatónak, „lélekmeleg emberi pillanatoknak voltunk tanúi" – kommentálta zárszavában az estét Pécsi Györgyi, az MMA Kiadó ügyvezető igazgatója november 28-án, a Pesti Vigadóban.
S valóban. Erről a résztvevők, Nagy Viktor, az MMA Színházművészeti Tagozatának vezetője és két beszélgetőtársa, Huszti Péter színművész és Gajdó Tamás színháztörténész gondoskodtak.
Nagy Viktor „értelmes és gazdag" műként vezette fel a kötetet, mely egy igen sokszínű pálya legfontosabb állomásait eleveníti fel, és amely az MMA Kiadó korábbi, Béres Ilona monográfiájához hasonlóan máris nagy siker.
Beszélgetésükből a közönség képet alkothatott nemcsak az 1970-1980-as évek színházi világáról és azon belül is a Madách Színházról, hanem egy teljes korszakról, amikor még csaknem minden vegyes műfajú sajtótermékben találni lehetett színházi kritikát. Az írók jó része egy-egy színház holdudvarához is tartozott, egy kortárs darab bemutatója egyszerre volt színházi és irodalmi esemény.
Ezek közül is Huszti Péter Németh László Az áruló című drámáját idézte fel. Mint elmondta, a premier különlegességét nemcsak a betiltás utáni rehabilitáció jelentette, hanem az is, hogy Görgey rendíthetetlen becsületességét és következetességét ugyanaz a Bessenyei Ferenc elevenítette meg, aki korábban Illyés Gyula Fáklyalángjában az ellenlábas Kossuthot, mint nagyformátumú államférfit ábrázolta.
Huszti Péter pályájáról nem beszélhetünk Ádám Ottó igazgató és a Madách Színház (ahol az akadémikus szerint a közönség úgy érezhette: „magunkról, nektek és értetek játszunk") neve említése nélkül. A beszélgetésből egy őszinte, demokratikus szellemiségű igazgató, rendező alakja bontakozott ki, aki tartózkodott ugyan a túldicséréstől és a nagy ígéretektől, de kíváncsi volt a színészek megjelenítendő figurával kapcsolatos meglátásaira.
A közönség számára nemcsak a sok izgalmas és humoros történet hatott üdítőleg, hanem az a szeretet és empátia is, amivel az akadémikus a kollégákról beszélt. Pályája kezdetét többekkel együtt a fiatal színészek tisztelete és csodálata jellemezte az idősebb színészek iránt, ugyanakkor az utóbbiak segítőleg viszonyultak a friss diplomás kollégákhoz.
A korszak sötét vonásairól is benyomást szerezhettünk, mikor bizonyos ítészek esetében az előre kiszámítható, negatív kritikákról esett szó. A fiatal lelkület könnyebben túltette magát ezeken (egy idő után már számítottak rá és az volt a játék, mennyire pontosan találják el a kritikus jelzőit), viszont az idősebb nemzedéket, köztük Ádám Ottót és Várkonyi Zoltánt megviselte és életre szólóan megsebezte a folyamatosan jelenlévő, szándékosan értetlen és elutasító rosszindulat.
Az est hangsúlyos része volt az az időszak, melyben Huszti Péter a Színművészeti Egyetem rektoraként tevékenykedett 1994-2001 között. Az intézmény körüli csatározások híreiről folyamatosan értesülő szélesebb közönség számára is magától értetődő volt Nagy Viktor első kérdése, hogyan sikerült egyensúlyozni a szekértáborok közt? Az egykori rektor válasza lakonikus egyszerűséggel hangzott: azt kérte a kollégáktól, az egyetemen mindenki csak a diákok szakmai épülését tartsa szem előtt. „Akkor még mindenki beszélt mindenkivel. Ma már senki nem beszél senkivel. Ilyen légkörben én nem tudtam volna dolgozni" – tette hozzá.
Mivel Huszti Péter sosem tartozott azok közé, akik magánéletük részleteit a nyilvánossággal osztják meg, csak röviden esett szó arról, hogy a család szervezője, egyenrangú társa a magánéletben és a pályán a művész felesége, Piros Ildikó színművész, ugyancsak az MMA rendes tagja, akit ugyancsak köszönet illet ezért a szerepért.
Végezetül az akadémikus Ady Endre Üzenet egykori iskolámba című költeményét, mint saját ars poeticájának foglalatát – nem szavalta, sokkal inkább vallomásos prózai közvetlenséggel osztotta meg a közönséggel:
„Bár zord a harc, megéri a világ, / Ha az ember az marad, ami volt: / Nemes, küzdő, szabadlelkű diák."
Beszélgetésükből a közönség képet alkothatott nemcsak az 1970-1980-as évek színházi világáról és azon belül is a Madách Színházról, hanem egy teljes korszakról, amikor még csaknem minden vegyes műfajú sajtótermékben találni lehetett színházi kritikát. Az írók jó része egy-egy színház holdudvarához is tartozott, egy kortárs darab bemutatója egyszerre volt színházi és irodalmi esemény.
Ezek közül is Huszti Péter Németh László Az áruló című drámáját idézte fel. Mint elmondta, a premier különlegességét nemcsak a betiltás utáni rehabilitáció jelentette, hanem az is, hogy Görgey rendíthetetlen becsületességét és következetességét ugyanaz a Bessenyei Ferenc elevenítette meg, aki korábban Illyés Gyula Fáklyalángjában az ellenlábas Kossuthot, mint nagyformátumú államférfit ábrázolta.
Huszti Péter pályájáról nem beszélhetünk Ádám Ottó igazgató és a Madách Színház (ahol az akadémikus szerint a közönség úgy érezhette: „magunkról, nektek és értetek játszunk") neve említése nélkül. A beszélgetésből egy őszinte, demokratikus szellemiségű igazgató, rendező alakja bontakozott ki, aki tartózkodott ugyan a túldicséréstől és a nagy ígéretektől, de kíváncsi volt a színészek megjelenítendő figurával kapcsolatos meglátásaira.
A közönség számára nemcsak a sok izgalmas és humoros történet hatott üdítőleg, hanem az a szeretet és empátia is, amivel az akadémikus a kollégákról beszélt. Pályája kezdetét többekkel együtt a fiatal színészek tisztelete és csodálata jellemezte az idősebb színészek iránt, ugyanakkor az utóbbiak segítőleg viszonyultak a friss diplomás kollégákhoz.
A korszak sötét vonásairól is benyomást szerezhettünk, mikor bizonyos ítészek esetében az előre kiszámítható, negatív kritikákról esett szó. A fiatal lelkület könnyebben túltette magát ezeken (egy idő után már számítottak rá és az volt a játék, mennyire pontosan találják el a kritikus jelzőit), viszont az idősebb nemzedéket, köztük Ádám Ottót és Várkonyi Zoltánt megviselte és életre szólóan megsebezte a folyamatosan jelenlévő, szándékosan értetlen és elutasító rosszindulat.
Az est hangsúlyos része volt az az időszak, melyben Huszti Péter a Színművészeti Egyetem rektoraként tevékenykedett 1994-2001 között. Az intézmény körüli csatározások híreiről folyamatosan értesülő szélesebb közönség számára is magától értetődő volt Nagy Viktor első kérdése, hogyan sikerült egyensúlyozni a szekértáborok közt? Az egykori rektor válasza lakonikus egyszerűséggel hangzott: azt kérte a kollégáktól, az egyetemen mindenki csak a diákok szakmai épülését tartsa szem előtt. „Akkor még mindenki beszélt mindenkivel. Ma már senki nem beszél senkivel. Ilyen légkörben én nem tudtam volna dolgozni" – tette hozzá.
Mivel Huszti Péter sosem tartozott azok közé, akik magánéletük részleteit a nyilvánossággal osztják meg, csak röviden esett szó arról, hogy a család szervezője, egyenrangú társa a magánéletben és a pályán a művész felesége, Piros Ildikó színművész, ugyancsak az MMA rendes tagja, akit ugyancsak köszönet illet ezért a szerepért.
Végezetül az akadémikus Ady Endre Üzenet egykori iskolámba című költeményét, mint saját ars poeticájának foglalatát – nem szavalta, sokkal inkább vallomásos prózai közvetlenséggel osztotta meg a közönséggel:
„Bár zord a harc, megéri a világ, / Ha az ember az marad, ami volt: / Nemes, küzdő, szabadlelkű diák."
Nagy Villő
Fotó: Nyirő Simon / MMA
Fotó: Nyirő Simon / MMA