"Álmodni kell, álmodni muszáj"
2014. február 17-én, a Litea könyvesboltban mutatták be Iancu Laura József Attila-díjas író legújabb, Petrás Incze János című drámakötetét. A könyv elsősorban tisztelgés a moldvai magyarok megmaradásáért nagy szolgálatot tevő minorita szerzetes, folklorista előtt, aki 200 éve született.
Iancu Laura már néprajzi tanulmányai alatt foglalkozott a moldvai magyarság vallásosságával, vizsgálta identitását. Kutatásai nyomán született meg a dráma a moldvai szerzetesről, akinek a moldvai magyarság nemzeti identitása megerősítéséért végzett szolgálatait sem a helyi egyház, sem pedig az akkori román állam nem tolerálta. Munkáját megfigyelés alatt végezte, tevékenysége miatt többször kirabolták és bántalmazták, 1886-ban belehalt a támadói okozta sérülésekbe. Az író ezt a tragikus sorsot sűrítette színművébe.
Tóth Sándor a bemutatón Iancu Laura alkotói tulajdonságait, műveinek sokrétűségét és azt a sajátosságot emelte ki, hogy immár mindhárom műnemben maradandót alkotott: "Mintha egy kész életművel lenne dolgunk." Hangsúlyozta, hogy mind a történelmi témák feldolgozásában, így a most megjelent drámában szintén, illetve a néprajz vonatkozásában is a hitelességre törekszik, hogy olyan dolgokat legyen képes felmutatni, melyek a leginkább közel állnak a valósághoz, amellett, hogy természetesen irodalmi alkotásokról van szó. A képzelőerő és az alkotási készség segíthette hozzá, hogy a meglévő igen szegényes Petrás-életrajzból egy olyan kerek, a személyiségét és elhivatottságát oly remekül bemutató szöveget sikerült létrehoznia – mondta Tóth Sándor. T. S. Eliot egyik drámájával, a Gyilkosság a székesegyházban cíművel állította rokonságba Iancu Laura új művét, méghozzá az időfelfogás tekintetében, merthogy nemcsak a mérhető idő kap szerepet a műben, hanem a tartalmi idő is. Hangot adott annak a jogos igénynek, hogy a kortárs drámáknak, így ennek az alkotásnak is, helye lenne a színházakban, és reményét fejezte ki abban, hogy a bemutatóra hamarosan sor kerül.
Iancu Laura hangsúlyozta, hogy számára az alkotás természetes dolog, ugyanakkor mégis legtöbbször bizonytalanul indul és nincsenek előzetes tervei, hogy pontosan mi is lesz belőle, és az, hogy a színházak nem fedezték még fel a drámát, talán annak köszönhető, hogy nem elsősorban ezért írta. S ahogy elmondta; annak viszont kifejezetten örül, hogy Moldvában nagyon is felfedezték és egy ottani tanítónő az utolsó jelenetet előadatta három fiatal diákkal – ezzel egy álmát valósítva meg, s ha valami jó történhetett ezzel a drámával, akkor ez az – tette hozzá. "Ekkor döbbentem rá, mikor mindez valóra vált, hogy álmodni kell, álmodni muszáj, mert ez ingyen van, ezt nem veheti el senki, és sokkal jobb, mint bánkódni és kétségbeesni."
Az est folyamán Tallián Marianne és Lázár Balázs előadásában hangzottak el részletek a drámából.
Tóth Sándor a bemutatón Iancu Laura alkotói tulajdonságait, műveinek sokrétűségét és azt a sajátosságot emelte ki, hogy immár mindhárom műnemben maradandót alkotott: "Mintha egy kész életművel lenne dolgunk." Hangsúlyozta, hogy mind a történelmi témák feldolgozásában, így a most megjelent drámában szintén, illetve a néprajz vonatkozásában is a hitelességre törekszik, hogy olyan dolgokat legyen képes felmutatni, melyek a leginkább közel állnak a valósághoz, amellett, hogy természetesen irodalmi alkotásokról van szó. A képzelőerő és az alkotási készség segíthette hozzá, hogy a meglévő igen szegényes Petrás-életrajzból egy olyan kerek, a személyiségét és elhivatottságát oly remekül bemutató szöveget sikerült létrehoznia – mondta Tóth Sándor. T. S. Eliot egyik drámájával, a Gyilkosság a székesegyházban cíművel állította rokonságba Iancu Laura új művét, méghozzá az időfelfogás tekintetében, merthogy nemcsak a mérhető idő kap szerepet a műben, hanem a tartalmi idő is. Hangot adott annak a jogos igénynek, hogy a kortárs drámáknak, így ennek az alkotásnak is, helye lenne a színházakban, és reményét fejezte ki abban, hogy a bemutatóra hamarosan sor kerül.
Iancu Laura hangsúlyozta, hogy számára az alkotás természetes dolog, ugyanakkor mégis legtöbbször bizonytalanul indul és nincsenek előzetes tervei, hogy pontosan mi is lesz belőle, és az, hogy a színházak nem fedezték még fel a drámát, talán annak köszönhető, hogy nem elsősorban ezért írta. S ahogy elmondta; annak viszont kifejezetten örül, hogy Moldvában nagyon is felfedezték és egy ottani tanítónő az utolsó jelenetet előadatta három fiatal diákkal – ezzel egy álmát valósítva meg, s ha valami jó történhetett ezzel a drámával, akkor ez az – tette hozzá. "Ekkor döbbentem rá, mikor mindez valóra vált, hogy álmodni kell, álmodni muszáj, mert ez ingyen van, ezt nem veheti el senki, és sokkal jobb, mint bánkódni és kétségbeesni."
Az est folyamán Tallián Marianne és Lázár Balázs előadásában hangzottak el részletek a drámából.
| Iancu Laura 1978-ban született Magyarfaluban, Romániában. Csíkszeredában képzőművészeti középiskolában érettségizett, majd Budapesten óvodapedagógusi és teológus-hittantanári diplomát szerzett. A Szegedi Tudományegyetem néprajz szakán diplomázott, később Pécsett a moldvai magyarság vallásosságáról és indentitásáról írt dolgozatáért PhD fokozatot kapott. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa, akit tavaly a Magyar Néprajzi Társaság Jankó János-díjjal tüntetett ki. Az utóbbi években jelent meg a Szeretföld című kisregénye és a Kinek a semmi a mindene című verseskötete (2012). |
2014. február 18.
