Makk Károly és Tímár Péter
A Janó – A 85 éves Tóth János köszöntése
Az MMA vetítéssel egybekötött beszélgetéssel köszöntötte Tóth János operatőrt, rendezőt, a Nemzet Művészét, az MMA rendes tagját a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpad mozizásra is alkalmas termében abból az alkalomból, hogy az alkotó idén töltötte be 85. életévét.
Az est első felében a közönség két „opus 1." alkotást tekinthetett meg; Tóth János Aréna című kisfilmjét, majd Makk Károly Szerelem című nagyjátékfilmjét, amelynek Tóth János volt az operatőre.
A vetítések után került sor a beszélgetésre Gelencsér Gábor filmesztéta és kritikus vezetésével, valamint a Nemzet Művésze, Makk Károly és Tímár Péter Balázs Béla-díjas filmrendező részvételével. Maga Tóth János gyenge egészségi állapota miatt sajnos nem tudott jelen lenni az eseményen.
Gelencsér Gábor kiemelte, hogy Tóth János, vagy, ahogy barátai és munkatársai becézik, Janó nemcsak operatőrként, hanem filmrendezőként is jelentőset alkotott, noha ez kevésbé van benne a köztudatban. Számos újító és egyéni módszerű kisfilmet készített, (Aréna, Study 1–2. Capriccio), amelyeknek a látásmódja fémjele lett Makk Károly két nagyszerű filmjének, a Szerelemnek és a Macskajátéknak. Makk Károllyal az operatőr összesen öt nagyjátékfilmet készített, de ez az a két film, amelyben Tóth János hiperasszociatív képalkotása meghatározta a film teljes világát.
Makk Károly elmondta, hogy rengeteget köszönhet Tóth János alkotói látásmódjának, az ő segítségével ezekben a filmekben a történet mögé egy másik, a képek villódzásával felmerülő világot sikerült varázsolni, s ezzel a megfáradt linearitást új életre tudták kelteni. Janó alkotói hozzáállását felidézve Makk Károly elmondta, hogy perfekcionista ember, odaadása és jó értelemben vett megszállottsága gyakran arra sarkallta, hogy ha elégedetlen volt egy snittel, éjjel besurranva a vágószobába, újravágta azt, még a rendezővel is vitázva. „Janó munkaőrült volt, és vele a túlórákat nem lehetett megúszni gyakran az egész stábnak" – emlékezett vissza Makk Károly.
Tímár Péter arról beszélt, hogy mesterének tekinti Tóth Jánost, s 1975-től négy-öt éven át úgyszólván inasként dolgozott neki a Filmgyárban amellett, hogy a Balázs Béla Stúdióban is tevékenykedett. Óriási hatással volt rá Huszárik Zoltán 1965-ben készült, Elégia című legendás kisfilmje, amelynek Janó volt az operatőre. A filmet nézve döntötte el, hogy Tóth Jánostól akarja elsajátítani a szakmát. „Janó mindig kirúgott a hámból, őt sohasem a történetmesélés foglalkoztatta, hanem a képek hiperasszociatív költői nyelve. Janó munkáiban az a jó, hogy a nézőt nem hagyják nyugodni, és kénytelen mélyen elgondolkodni azon, hogy mit is látott valójában" – mondta.
Az est azzal végződött, hogy a közönség soraiból is több szakmabeli elevenített fel történeteket a mesterrel kapcsolatban.
A Magyar Művészeti Akadémia Mozi a Vigadóban című filmklub-sorozatának őszi programjai kéthetenként kedden kerülnek megrendezésre. Legyen vendégünk!
A vetítések után került sor a beszélgetésre Gelencsér Gábor filmesztéta és kritikus vezetésével, valamint a Nemzet Művésze, Makk Károly és Tímár Péter Balázs Béla-díjas filmrendező részvételével. Maga Tóth János gyenge egészségi állapota miatt sajnos nem tudott jelen lenni az eseményen.
Gelencsér Gábor kiemelte, hogy Tóth János, vagy, ahogy barátai és munkatársai becézik, Janó nemcsak operatőrként, hanem filmrendezőként is jelentőset alkotott, noha ez kevésbé van benne a köztudatban. Számos újító és egyéni módszerű kisfilmet készített, (Aréna, Study 1–2. Capriccio), amelyeknek a látásmódja fémjele lett Makk Károly két nagyszerű filmjének, a Szerelemnek és a Macskajátéknak. Makk Károllyal az operatőr összesen öt nagyjátékfilmet készített, de ez az a két film, amelyben Tóth János hiperasszociatív képalkotása meghatározta a film teljes világát.
Makk Károly elmondta, hogy rengeteget köszönhet Tóth János alkotói látásmódjának, az ő segítségével ezekben a filmekben a történet mögé egy másik, a képek villódzásával felmerülő világot sikerült varázsolni, s ezzel a megfáradt linearitást új életre tudták kelteni. Janó alkotói hozzáállását felidézve Makk Károly elmondta, hogy perfekcionista ember, odaadása és jó értelemben vett megszállottsága gyakran arra sarkallta, hogy ha elégedetlen volt egy snittel, éjjel besurranva a vágószobába, újravágta azt, még a rendezővel is vitázva. „Janó munkaőrült volt, és vele a túlórákat nem lehetett megúszni gyakran az egész stábnak" – emlékezett vissza Makk Károly.
Tímár Péter arról beszélt, hogy mesterének tekinti Tóth Jánost, s 1975-től négy-öt éven át úgyszólván inasként dolgozott neki a Filmgyárban amellett, hogy a Balázs Béla Stúdióban is tevékenykedett. Óriási hatással volt rá Huszárik Zoltán 1965-ben készült, Elégia című legendás kisfilmje, amelynek Janó volt az operatőre. A filmet nézve döntötte el, hogy Tóth Jánostól akarja elsajátítani a szakmát. „Janó mindig kirúgott a hámból, őt sohasem a történetmesélés foglalkoztatta, hanem a képek hiperasszociatív költői nyelve. Janó munkáiban az a jó, hogy a nézőt nem hagyják nyugodni, és kénytelen mélyen elgondolkodni azon, hogy mit is látott valójában" – mondta.
Az est azzal végződött, hogy a közönség soraiból is több szakmabeli elevenített fel történeteket a mesterrel kapcsolatban.
Tóth János 1930. szeptember 1-jén születik Tolnán.
Szülővárosában 1944-ben bekerül a moziba afféle mindenesnek: rollnizik, plakátokat, diaképeket fest, de tizenöt évesen mozigépészként már vetít is. Fényképezőgépet, keskenyfilm-kamerát, vetítőt vásárol. Amatőrfilmeket készít, a technikai eszközök gyűjtője lesz.
A polgári iskola után villanyszerelőnek és műszerésznek tanul.
1949-ben felveszik a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1954-ben végez operatőrként.
A Főiskola elvégzése után a MAFILM operatőre, a Pannonia Filmstúdió munkatársa.
A Balázs Béla Stúdió alapító tagja. A hatvanas években közreműködik pályatársai (Novák Márk, Huszárik Zoltán, Ventilla István) rövidfilmjeinek elkészítésében, valamint a hatvanas–hetvenes évek fordulójától itt forgatja saját rendezésű etűdjeit. Ezekből 1983-ban Örök mozi címen egészestés összeállítást készít.
1959-től játékfilmek operatőreként is dolgozik. A legtöbb és legmaradandóbb filmet Makk Károllyal forgatja, köztük 1970-ben a Szerelem címűt, valamint utolsóként 1987-ben Az utolsó kéziratot.
A kilencvenes években a magyar némafilmek felújítását és bemutatását célzó programot dolgoz ki, amelynek keretében elkészíti két film ún. rekreációját (A falu rossza, Az obsitos).
A Magyar Művészeti Akadémia Mozi a Vigadóban című filmklub-sorozatának őszi programjai kéthetenként kedden kerülnek megrendezésre. Legyen vendégünk!
