Az érdeklődőket dr. Kányádi Iréne, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) képzőművészeti tanszékének adjunktusa köszöntötte, bemutatva a résztvevőket: Jakobovits Márta keramikusművészt, a svájci Nemzetközi Kerámia Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagját, Lovadi Kinga természetművészt, dr. Balázs Zoltánt, a PKE képzőművészeti tanszékének vezetőjét és adjunktusát, valamint dr. Horváth Gizellát, a PKE képzőművészeti tanszékének professzorát.
A magyar kultúra heti programsorozat részeként zajlott rendezvény első felében Lovadi Kinga természetművész tartott prezentációt eddigi tevékenységéről. A díjazott a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemen folytatott felsőfokú tanulmányok mellett Belgiumban és Magyarországon is képezte magát.
„Alkotásaimban az ember és a természeti környezet közötti kapcsolatot vizsgálom. A térben talált organikus elemekből építkezve helyspecifikus installációkat, performansz jellegű alkotásokat hozok létre, melyek tükrözik a helyszín egyedi identitását. A tájban talált szerves anyagokkal dolgozva lehetőségem nyílik arra, hogy olyan, a térben elhelyezett jeleket hozzak létre, melyek a természeti elemek sokszor észrevétlen szépsége, értéke felé irányítják a figyelmet. Efemer jellegük miatt ezek a munkák gyors metamorfózison mennek keresztül, a létezéstől a megsemmisülésig. Olyan perspektívát kívánok a néző elé tárni, melyben az emberi test, az egyén mintha egybeolvadna a természet elemeivel, az alkotások így az ember és környezete közti szétválaszthatatlan egység allegorikus képeivé válnak"— fogalmazott a művész.
Az előadás utáni kerekasztal-beszélgetésen Lovadi Kinga azt a kérdést tette fel a résztvevőknek, vajon a mesterséges intelligencia milyen hatást gyakorol az alkotási folyamatokra? Horváth Gizella véleménye szerint a mesterséges intelligenciának nincsenek önálló gondolatai, csupán egy eszköz. Megjegyezte: az évszázadok folyamán az alkotóművészek a gondolataikat öntötték formába. Horváth Gizella szerint majd „a jövő utáni jövő" fogja eldönteni, hogy mi méltó a halhatatlanságra.
Balázs Zoltán úgy vélte: a kerekasztal címadása azon nagy kérdések sorába illeszthető, miszerint: honnan hova tartunk, avagy mi az élet értelme? Összességében sok minden múlik azon, hogy a művészeket mennyire támogatja a társadalom. Sajnos, napjainkra az értékválság, valamint a mecénások hiánya jellemző.
Jakobovits Márta kifejtette, nem tudja megjósolni, kik lesznek a jövő képzőművészei, hiszen a világ állandó változásban van, ahogy az „érték" tartalmáról való vélekedés is folyton változik. Nem tudhatjuk, a jövő nemzedékek művészei milyen szempontok alapján dolgoznak majd, és mi lesz számukra érték.