A november 9-i megnyitón Bicskei Zoltán filmrendező, grafikusművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja köszöntőjében az érdemes és kiváló művész egyedi alkotásai kapcsán elmondta, neki a madarak fészekrakásának aprólékos és szabályos, ugyanakkor a meleg otthont létrehozó, odaadó munkáját juttatta eszébe a művek látványa. Kókay Krisztina stílusa, a gondolatait, érzéseit apró vonalakba tömörítő grafikái, tusrajzai és textilképei nem ismeretlenek a délvidéki művészetkedvelők számára, mert – ahogyan a kiállítást megnyitó Keppel Márton utalt is rá – az Aracs, a délvidéki magyarság közéleti folyóirata korábban már bemutatta munkásságát.


„A vonal és az elemi szál lényegi tulajdonságából épül fel ez a világ, amelyben értelmét veszti a műfaji megkülönböztetés, ami a képzőművészet és az iparművészet között fennáll, mert Kókay Krisztina művészetében a hangsúly a lélekre ható tartalom kifejezésén van, nem pedig a formai megjelenítés eszközén.  Alkotásai lenyomatok és pillanatképek, melyek nem a külvilág reprezentálására irányulnak, hanem az emberi belsőben zajló folyamatokról adnak látleletet" – tette hozzá a művészettörténész.
Kókay Krisztina művészeti tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, majd az Iparművészeti Főiskolán végezte. Szülővárosa, Esztergom mellett Budapesten, Szombathelyen, Kecskeméten, Gödöllőn, Pécsen állított ki, míg külföldön többek között Münchenben, Bécsben, Szófiában, Rómában és Helsinkiben láthatta műveit a közönség. Munkássága két irányú, autonóm textilművészi és autonóm grafikusművészi. A tradicionális, a klasszikus gobelin mellett művészetében a textil-képeken is jelentős szerepet kap a grafika. Kókay Krisztina grafit- és tusrajzait egyrészt papírra, másrészt kettő, három vagy négy méteresre felnagyítva, len- vagy pamutvászonra, esetleg hernyóselyemre festi, illetve speciális tollal rajzolja, rendszerint egy színnel. A rajzolás mindennapi szükségletévé vált.



„1985-től szinte észrevétlenül, meditálás közben kerültek a papírra a gondolataim, lelki vívódások, örömök, fájdalmak, emlékek. Betűk és szavak helyett vonalak, olyan ez számomra, mint egy sajátos nyelv"- írta feljegyzéseiben. A jelrendszer titkainak felfedéséhez Keppel Márton kínált magyarázatot a megnyitó közönségének: „Egyéni művészetének központi tartalma azon a vertikumon bontakozik ki, amely a teremtett világ misztériumától az ember spirituális szükségleteinek a beteljesüléséhez vezet a hit metafizikai dimenzióit reprezentálva, a művészet eszközei által fizikai formát öltött alkotásokban. Ám az individuális művészi megnyilvánulás a hagyomány kontextusában küldetéssé változik és a nemzet, a haza, a közösség iránti felelősségvállalás tevékeny szerepét veszi magára" – hangsúlyozta Keppel Márton a méltatásban.



A kiállításmegnyitón közreműködött Lévai Aksin Laura fuvolaművész, aki az este folytatásában Zoran Krajišnik gitárművésszel adott közös koncertet a házigazda Regionális Kreatív Műhely próbatermében. A kiállítás szervezője, a Magyar Belsőépítész Egyesület, a Magyar Művészeti Akadémia szegedi regionális munkacsoportja támogatásával valósította meg a programot.
Kókay Krisztina alkotásai november 23-ig láthatók a magyarkanizsai Dobó Tihamér Képtárban.