Elhunyt Lantos Ferenc
Festészeti munkássága az 1950-es években a "látványfestészetből" indult, hogy fellelve a tájak, enteriőrök, emberi alakok vagy csendéletek szerkezetét és színkompozíciós lehetőségeit, az 1960-as évekre eljusson a mondriani értelemben vett absztrakcióig. A nyitott kép és a konkrét festészet egyik legjelentősebb alkotója az 1960-as években. Az évtized végére új műformái és művei ipari sokszorosítása révén a vizuális kultúra fogalmának meghonosítója és első művelője lett. Ezzel összefüggésben egyéni vizuális nyelvet alakított ki, melynek elemei és műveletei egy rendszer-elvű variációs képalkotó módszer és kreatív vizuális nevelési program alapjaivá váltak. Strukturális gondolkodásából fakadt festészetének a társművészetekkel való közössége, mely – máig hatóan – meghatározza zenei és kalligrafikus, egyúttal színviszonylatokat kibontakoztató műveit, s az 1970–80-as évek fordulóján kidolgozott integratív művészeti oktatási programját. Több alkotása vizuális költeményként, zenei struktúraként is értelmezhető, hiszen mind az irodalom, mind a zeneművészet nagy hatással volt munkáira. Festészete és művésztanári tevékenysége a 20. századi magyar művészet természetelvű, absztrakt és konstruktív hagyományának továbbvivője és megújítójaként ismert.
Lantos műveinek gyökere és mindvégig mozgatóereje – ahogy azt Keserü Katalin megfogalmazta annak idején a művész 80. születésnapjára írt méltatásában – az autonómia és a tiszta művészet ideálja, a képeknek nem a valóság illúzióját keltő, hanem önálló realitásként való léte.
Művészetpedagógiai munkássága is jelentős. 1959-ben létrehozta a Pécsi Művészeti Szakközépiskola képzőművészeti tagozatát, 1968-ban a Pécsi Műhely nevű képzőművészeti csoportot, 1985-ben az Apáczai központ művészeti iskoláját, 1992-ben pedig az Apáczai központ Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskoláját.
Lantos Ferenc mintegy félszáz egyéni és közel másfélszáz csoportos kiállításon vett részt itthon és külföldön. 2013-ban életművének jelentős részét ingyenesen felajánlotta Pécs városának; a műalkotások a Vasváry-házban láthatóak.
Lantos Ferencet a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti. Temetése 2015. január 8-án Pécsett lesz. A gyászmise 12,30-kor, a búcsúztató 13.00 órakor kezdődik a Pécsi Köztemető kápolnájában.
Lantos Ferenc életrajza
Lantos Ferenc Pécsett született, 1929. február 20-án, mestere Martyn Ferenc volt. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Budapesten, festő-tanár szakon (1947–1950, 1964) és a Pécsi Pedagógiai Főiskolán, rajz–biológia szakán (1950–1952) tanult, később a Janus Pannonius Tudományegyetemen, DLA fokozatot szerzett (1997-ben).
1959-ben létrehozta a pécsi Erkel Ferenc Zenei Gimnázium képzőművészeti tagozatát, majd tanított az ebből megalapított Pécsi Művészeti Gimnáziumban, illetve Pécsi Művészeti Szakközépiskolában. 1973-tól a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanára, az Épülettervezési tanszéken, ahol szín-forma és térismeretet oktat. 1994-től a JPTE Művészeti Intézetében komplex művészeti szemináriumot indít, majd a megalakuló Művészeti Karon a festészeti tanszék tudományos főmunkatársa, később a PTE Művészeti Kar Vizuális Művészeti Intézet Festészet tanszék osztályvezető tanára 2003. december 31-ig. Közben 1971-től a Pécsi Tervező Vállalat képzőművészeti tervezője.
Lantos Ferenc a pécsi szabad képzőművészeti képzés vezető személyisége. A hatvanas évektől kezdve szakköröket vezet a pécsi művelődési házakban, a Doktor Sándor Művelődési Központban. 1968-ban létrehozta a Pécsi Műhely nevű képzőművészeti csoportot, 1979-ben a Pécsi Vizuális Műhely vezetője. 1982-től a pécsi Apáczai Nevelési Központ és Művelődési Ház vizuális műhelyeinek irányítója. 1985-ben (Apagyi Máriával együtt) megszervezte az Apáczai Nevelési Központ Művészeti Iskoláját, 1992-ben az Apáczai Nevelési Központ Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskoláját, melynek vizuális tagozatvezetője lett.
1968 óta Apagyi Máriával közösen dolgozta ki – elméletben és gyakorlatban – az interdiszciplináris összefüggésekre épülő integratív (zenei és vizuális) oktatás modelljét. 1972–1977 között a pécsi múzeum támogatásával, Természet–Látás–Alkotás címmel, öt egységből álló (Bevezetés–Szerkezet–Szín–Tér–Analógiák) didaktikai kiállítás-sorozatot készít, amelyek az ország nagyobb városaiban és Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában kerültek bemutatásra. A bemutatók a vizuális nyelv interdiszciplináris rendszerezésének első hazai kísérlete volt.
Díjai, elismerései: Pécs-Baranya Művészeti díja (1965), Pécs Város Művészeti díja (1978), Baranya Megye Közművelődési díja (1981), Munkácsy-díj (1993), Pro Civitate Pécs (1998), MKISZ Életmű díj (2002), Herczeg Klára-díj, senior (2004), a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze (2007), Pécs Város Díszpolgára (2009), Kossuth-díj (2010). A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (2011).
Lantos Ferenc festészetéről
„Festészeti munkássága az 1950-es években a »látványfestészetből« indult, hogy fellelve a tájak, enteriőrök, emberi alakok vagy csendéletek szerkezetét és színkompozíciós lehetőségeit, az 1960-as évekre eljusson a mondriani értelemben vett absztrakcióig. Rá is hatással vannak a nemzetközi geometrikus művészet variációs, kombinatorikai, permutációs, szisztematikus, szeriális stb. törekvései, azonban saját művészetében a külföldi példák szigorú következetességét enyhíti a rendszeres didaktikai, oktatói gyakorlatok analitikus, »közérthető« fogalmazásmódja. Variációs rendszereinek alapsémája egy négyzetháló, melyben körívek és egyenesek átmetszései hoznak létre ismétlődő, színekkel kitöltött felületosztásokat. Ilyen struktúrák elforgatásai és egymásra vetítései 1980 körül interferenciákat" hoztak létre. Ugyanakkor nem szűnik meg az organikus formákban felismert matematikai törvényszerűségekre hivatkozni (pl. Fibonacci-sor, illetve aranymetszés). Fő médiuma az olaj- és akrilfestmény, de murális feladatokhoz alkalmazza az ipari zománcot is, szitanyomatokat készít és állandóan rajzol. Az 1970-es évektől kezdve foglalkozik a sűrű, többnyire vízszintes párhuzamos vonalak optikai hatásával. E kísérletekből keletkeznek a Vibrációk (1982), míg a párhuzamosok sávokká és egymásra épülő faktúrarétegekké bővülése bevallottan zenei struktúrákhoz vezet (Vonalnagyítások, 1979–1985, Szólamok, 1992, Hangzások, 1996). Majd a függőleges-vízszintes, derékszögű négyzetháló szerepe egyre jobban háttérbe szorul, különböző szögeket bezáró ferdék metszik át a felületet, a szabályos motívumok felaprózódnak, a geometria szubjektív, pasztózus, expresszív faktúrával keveredik. Az utolsó években Lantos felszabadult, színpompás »eklektikához« jut el anélkül, hogy korábbi intellektualizmusát feladta volna."
(Kortárs Magyar Művészeti Lexikon, 2000, Beke László)
