Fotó: Lugosi Lugo László
Elhunyt Lászlóffy Csaba József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Lászlóffy Csaba József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő, az MMA rendes tagja 2015. április 14-én, hosszú betegség után elhunyt.
Az 1939-ben az erdélyi Tordán született, majd az 1950-es évek közepétől Kolozsváron élő irodalmár pályáját kezdettől fogva a kísérletezés, a különféle műnemi és stilisztikai minőségek rétegződéseinek vizsgálata, keresztezése, valamint a történeti és lélektani érdeklődés határozta meg. Költőként és prózaíróként egyaránt jelentőset alkotott. Mintegy ötven kötete látott napvilágot, legutóbbi A költő utolsó színhelye címmel, 2014-ben. Al. Philippide, Eugen Jebeleanu, Aurel Rău, Bazil Gruia, Nicolae Prelipceanu, Șt. Augustin Doinaș költészetének magyar tolmácsolója volt.
Lászlóffy Csabát a Magyar Művészeri Akadémia saját halottjának tekinti.
Díjak:
a Kolozsvári Írók Egyesületének díja (1979), a Román Írószövetség költészeti díja (1984), az Európa Könyvkiadó díja (négy ízben 1976 és 1984 között), Látó‑díj (1996), A HÉT nívódíja (1994), A Magyar Honvédség és a Magyar Írószövetség történelmi pályázatának nívódíja (1993, 1998), Berzsenyi‑díj (1997), A Nagyváradi Színház kétszáz éves évfordulóján megosztott második díj (1998 – első díjat nem adtak ki), Arany János‑jutalom (1999), Péterfi Vilmos Alapítvány Életmű‑díja, 2001, A Kolozsvári Írótársaság díja (2000, 2001), Misztótfalusi Kis Miklós életműdíj (2004), József Attila-díj (2005). A Partiumi Írótábor irodalmi díja (2007), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2009), Az EMIÉRT nagydíja (2009).
Lászlóffy Csabát a Magyar Művészeri Akadémia saját halottjának tekinti.
|
Erdélyi magyar költő, író, műfordító. Lászlóffy Aladár költő öccse. 1939. május 21-én született Tordán, értelmiségi családban. 1950 óta Kolozsváron él. Tanulmányait a volt Kolozsvári Református Kollégiumban és a Babeş-Bolyai Tudományegyetem filológia karán végezte (magyar nyelv és irodalom szakon). Az egyetemen évfolyamtársak voltak többek között Nagy Kálmán (1939-1971) nyelvésszel, műfordítóval, Szilágyi Domokos (1938-1976) költővel, Szilágyi Júlia (1936) irodalomkritikussal, tanulmány- és esszéíróval. Az egyetem elvégzését követően a Dolgozó Nőt, majd a Családi Tükröt szerkeszti huszonöt éven át (1969-től 1995-ig, a lap megszűnéséig). Közben folyamatosan jelennek meg publikációi: kezdetben versek, aztán drámák, novellák, kisregények. 1964-es Aranyeső című kötete óta mintegy félszáz könyve látott napvilágot, melyeket az állandó megújulás, experimentális újragondolás, műfaji-műnemi határátlépés jellemez. A rendszerkritikus, a romániai kommunista diktatúra bírálói közé tartozó értelmiség tagja. Több művének megjelentetését akadályozták, cenzori tiltások fogalmazódtak meg az opusok lehetséges többértelműségei, áthallásai miatt. A cenzúra áldozatának esett (címcsere, szövegcsonkítások, kihagyások) a hetvenes évek közepén a Levelek az időből című verskötet (eredeti címe: Pajzs helyett zsoltár), valamint a Maradék birtokom című verskötet; nyolcvanas években például, a Madách Imre alakját megidéző regény (Udvarház Sztregován), a Ki fehérlik vigyázzállásban? című verskötet, mely csak a rendszerváltást követően jelenhetett meg INDEX-szalaggal, 1991-ben. A versgyűjteményt Pomogáts Béla irodalomtörténész „a líra fekete könyvének" nevezte. Lászlóffy Csaba 1965-től a Romániai Írók Szövetsége tagja, 1990-ben az erdélyi magyar írók közül az elsők egyikeként nyer felvételt a Magyar Írószövetségbe. Tagja továbbá a Nemzetközi PEN Clubnak (1990) és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (2002). Színműveit, drámáit, kísérleti darabjait 1969 óta mutatják be különböző színházak (pl. Temesvári Színház, budapesti Nemzeti Színház, Gyulai Várszínház). Az eretnek című drámát Floridában, Oxfordban, Dublinban és a New York-i egyetemen is játszották. Szinte valamennyi magyar nyelvű szépirodalmi és művészeti folyóirat közli írásait. 2005-ben József Attila-díjban részesült; elsőként jutalmazták Péterfy Vilmos Életműdíjjal (Magyar Írószövetség) és Misztótfalusi Kis Miklós-díjjal (E-MIL).
(Korpa Tamás)
|
Díjak:
a Kolozsvári Írók Egyesületének díja (1979), a Román Írószövetség költészeti díja (1984), az Európa Könyvkiadó díja (négy ízben 1976 és 1984 között), Látó‑díj (1996), A HÉT nívódíja (1994), A Magyar Honvédség és a Magyar Írószövetség történelmi pályázatának nívódíja (1993, 1998), Berzsenyi‑díj (1997), A Nagyváradi Színház kétszáz éves évfordulóján megosztott második díj (1998 – első díjat nem adtak ki), Arany János‑jutalom (1999), Péterfi Vilmos Alapítvány Életmű‑díja, 2001, A Kolozsvári Írótársaság díja (2000, 2001), Misztótfalusi Kis Miklós életműdíj (2004), József Attila-díj (2005). A Partiumi Írótábor irodalmi díja (2007), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2009), Az EMIÉRT nagydíja (2009).
2015. április 15.
