Fellegajtó nyitogató
Lovász Irén az archaikus népi imádságoktól a hangterápiáig
Hang – lélek – hagyomány címmel Solymosi-Tari Emőke Széchenyi-díjas zenetörténész, az MMA Művészetelméleti Tagozatának vezetője beszélgetett Lovász Irén Kossuth-díjas népdalénekes, néprajzkutató, egyetemi docenssel 2025. március 25-én Magyar Művészeti Akadémia Irodaházában. A Művészetelméleti Tagozata 2015 őszén indította el Keddi kaleidoszkóp programsorozatát, hogy bepillantást adjon neves művészek és művészetelméleti szakemberek alkotó- és kutatómunkájába.
Hang – lélek – hagyomány címmel Solymosi-Tari Emőke Széchenyi-díjas zenetörténész, az MMA Művészetelméleti Tagozatának vezetője beszélgetett Lovász Irén Kossuth-díjas népdalénekes, néprajzkutató, egyetemi docenssel 2025. március 25-én Magyar Művészeti Akadémia Irodaházában. A Művészetelméleti Tagozata 2015 őszén indította el Keddi kaleidoszkóp programsorozatát, hogy bepillantást adjon neves művészek és művészetelméleti szakemberek alkotó- és kutatómunkájába.
Tizenhét hanglemez, közel száz publikáció, egyetemi tankönyvként is használt doktori disszertáció – sorolta Solymosi-Tari Emőke zenetörténész Lovász Irén népdalénekes, néprajzkutató eredményeit a Keddi kaleidoszkóp márciusi alkalmán. Az MMA Művészetelméleti Tagozatának vezetője arra is felhívta a figyelmet, hogy a Hang – lélek – hagyomány című estet tavasszal két kerekasztal-beszélgetés követi: Lovász Irén vezetésével neves szakemberek az egyéniség szerepét vizsgálják a népművészetben 2025. április 29-én, majd a művészetpedagógia, a művészettel nevelés felől tekintenek rá az eredményekre május 27-én.
– Három, egymásba fonódó, egymást erősítő pálya Lovász Iréné a művészet, a tudomány és az oktatás területén – vezette fel a beszélgetést Solymosi-Tari Emőke. – A hang, lélek, hagyomány témája leírható a vallás, művészet, gyógyítás hármasságával is, hiszen Lovász Irén évtizedek óta azt kutatja, hogyan függ össze a vallásosság és a művészet az ember testi-lelki jóllétével. Gyógyító hangok című, négyrészes zenei albuma az Égi hang, a Belső hang, a Női hang és a Gyógyító hang. A negyedik lemezt el is hoztam magammal, mert katartikus hatású, a szó eredeti értelmében megtisztít – osztotta meg a közönséggel személyes élményét a zenetörténész. – Léleksimogató album. Megadja azt a biztonságot, amely az igazán boldog, harmonikus emberek sajátja.
„Én vagyok az, aki nem jó, fellegajtó nyitogató, nyitogatom a felleget, a felleget, sírok alatta eleget…" – énekelte Lovász Irén az Édesanyám rózsafája kezdetű, kalotaszegi népdalt, majd a közönséghez fordult: mit is jelent a fellegajtó nyitogatás?
– Régóta foglalkoztat ez a kép – magyarázta. – Diákkoromban kezdtem figyelni és csodálni a magyar népköltészet szimbolikáját, szürreális képalkotó gazdagságát. Erdélyi Zsuzsannát megismerve, a szakrális népköltészet sajátosságait kutatva éveket töltöttem el az archaikus népi imádságok tanulmányozásával. Igyekeztem megérteni: mi az, ami a természetfölöttivel való állandó kapcsolattartásra készteti az embert? Vallásantropológiai kutatást, disszertációt, a két kiadást megélt, Szakrális kommunikáció című könyvet és hanglemezt is szenteltem a „Fellegajtó nyitogató" metaforának. Összeállt a kép: a népdalban megénekelt „fellegajtó" az égi és a földi világok közötti átjárást segítő varázskapu. Sírással, imával, énekkel és más, nem szóbeli varázslatokkal nyitogatható. Van, akinek sikerül, a Fellegajtó című lemezem is erről szól.
Lovász Irén megemlékezett karcagi gyökereiről, nótafa édesanyjáról, akinek minden élethelyzetre volt egy éneke, akár istenes, akár ugrós – ahogyan a helyzet megkívánta. Repertoárja végtelennek, kiapadhatatlannak tűnt. Felmenőin keresztül a népdalénekes átérezhette József Attila sorait: „Az őssejtig vagyok minden ős…" Vagyis az ősök hagyományos értékeinek, tudásának, művészi kifejezőerejének megidézésével, azzal, hogy „már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen", képes kitágítani a tér-idő dimenziókat. Képessé válik az aktuálisban is érzékelni az örök – időtől és tértől független – minőségeket.
– Megtanulni anyáinktól, nagyanyáinktól mindazt az éltető erőt, amit a hagyomány jelent, nemcsak a néprajzosok és történészek kiváltsága, hanem mindannyiunk számára lehetőség és kötelesség – tért vissza Lovász Irén a beszélgetés során újra és újra a gyökereihez. – Amikor néhány éve, nyár végén édesanyám kertjében körtét hámoztam, a mozdulat közben felismertem a gesztust: a fa termését visszaadom az anyaföldnek, a földanyának, hogy az újra életerős, egészséges gyümölcsöt teremjen. A hagyomány is épp ilyen: anyáink átadják nekünk tudásuk legjavát, kincseiket, a népdalokat, amiket az ő javukra is hasznosíthatunk majd időskorukban. Saját szellemi termékeiket visszaforgatjuk a lelki gyógyításukba.
Lovász Irén megosztott a közönséggel, hogy a Női hang című lemez tervezésekor már diagnosztizálták édesanyjánál az Alzheimer-kórt. A hévízi kórházban három hétig egy szobában laktak, és sokat énekeltek.
– Ott jött a felismerés, hogy az élők között édesanyám képviseli ősanyáim hangát, meg kell tehát mutatnom, hogy az enyém az övéből lett. Nagykunsági, délalföldi, tanyasi gyerekkorát idéző népdalaiból együtt énekeltük fel párat a Női hang lemezre. Édesanyám hangjával a hagyományos értékek átadásáról, a női hang folytonosságáról, a generációk együtt lélegzéséről szeretnék vallani. Vállalni a gyökereimet, amelyek meghatároznak, megtartanak, és gyógyítani is képesek. A neurológus szakma nagy érdeklődéssel és elismeréssel fogadta édesanyám éneklését a lemezen – mesélte Lovász Irén –, sorra kaptuk a meghívásokat, hogy énekeljünk nemzetközi Alzheimer kongresszusokon, demenciával foglalkozó rendezvényen.
A gerincoszlop mint tengely metaforikus és elsődleges jelentésében is használatos a zeneterápiában. A Kossuth-díjas népdalénekes, néprajzkutató, egyetemi docens kitért saját hangterápiás kísérleteire és gyakorlataira is a beszélgetésen.
– Hangterápiás dalolókörömben minden alkalmat rituális, határjelölő gyakorlattal kezdünk és végzünk. Ez a „hanglétra" a testben. Belső hangmasszázsnak is nevezem – mondta. – A hanglétra megjelenik a „Földanya lábam alatt, Égapa fejem fölött, Én magam a tengely…" kezdetű, Mantra című dalomban is. A kimondott szó teremtő erejébe vetett hittel az ember valóban képes teremteni: áldást, békességet, egészséget, termékenységet, bőséget. Mivel célom az egészséges, teljes ember fejlesztése, segítése, a Károli Egyetem bölcsészhallgatóinak évek óta tartok szabadon választható, gyakorlati népdaléneklés órát is.
Amikor 2019-ben a szakrális kommunikáció és gyógyítás archaikus eseteit kutatta Gyimesben, Lovász Irén arra kereste a választ: milyen erőt tulajdonítanak a kimondott szónak, mit gondolnak az imádság és gyógyítás összefüggéseiről? A kérdésre sorra kerültek elő az archaikus beszédformulák, gyógyító szövegek, ráolvasások, archaikus népi imádságok és szakrális énekek az asszonyok emlékezetéből.
– A hagyományban a köszöntések, áldások, jókívánságok folyamatosan biztosították, fenntartották a testi-lelki egészséget, a szó valódi, eredeti értelmében vett wellness-t, a bőséget, termékenységet. Preventív gyógyítás volt ez a közösség önellátó, és jól működő társadalmi kommunikációs rendszerében – összegezte eredményeit Lovász Irén. – Mindenkire rákerült a sor: egyszer ő adta, másszor ő kapta az áldást, a jókívánságot. Olcsó és hatékony módszer a betegségmegelőzésre, az egészség biztosítására. Alapja pedig a kimondott szó teremtő-, varázserejébe vetett hit.
Tóth Ida
Fotó: Walter Péter
– Három, egymásba fonódó, egymást erősítő pálya Lovász Iréné a művészet, a tudomány és az oktatás területén – vezette fel a beszélgetést Solymosi-Tari Emőke. – A hang, lélek, hagyomány témája leírható a vallás, művészet, gyógyítás hármasságával is, hiszen Lovász Irén évtizedek óta azt kutatja, hogyan függ össze a vallásosság és a művészet az ember testi-lelki jóllétével. Gyógyító hangok című, négyrészes zenei albuma az Égi hang, a Belső hang, a Női hang és a Gyógyító hang. A negyedik lemezt el is hoztam magammal, mert katartikus hatású, a szó eredeti értelmében megtisztít – osztotta meg a közönséggel személyes élményét a zenetörténész. – Léleksimogató album. Megadja azt a biztonságot, amely az igazán boldog, harmonikus emberek sajátja.
„Én vagyok az, aki nem jó, fellegajtó nyitogató, nyitogatom a felleget, a felleget, sírok alatta eleget…" – énekelte Lovász Irén az Édesanyám rózsafája kezdetű, kalotaszegi népdalt, majd a közönséghez fordult: mit is jelent a fellegajtó nyitogatás?
– Régóta foglalkoztat ez a kép – magyarázta. – Diákkoromban kezdtem figyelni és csodálni a magyar népköltészet szimbolikáját, szürreális képalkotó gazdagságát. Erdélyi Zsuzsannát megismerve, a szakrális népköltészet sajátosságait kutatva éveket töltöttem el az archaikus népi imádságok tanulmányozásával. Igyekeztem megérteni: mi az, ami a természetfölöttivel való állandó kapcsolattartásra készteti az embert? Vallásantropológiai kutatást, disszertációt, a két kiadást megélt, Szakrális kommunikáció című könyvet és hanglemezt is szenteltem a „Fellegajtó nyitogató" metaforának. Összeállt a kép: a népdalban megénekelt „fellegajtó" az égi és a földi világok közötti átjárást segítő varázskapu. Sírással, imával, énekkel és más, nem szóbeli varázslatokkal nyitogatható. Van, akinek sikerül, a Fellegajtó című lemezem is erről szól.
Lovász Irén megemlékezett karcagi gyökereiről, nótafa édesanyjáról, akinek minden élethelyzetre volt egy éneke, akár istenes, akár ugrós – ahogyan a helyzet megkívánta. Repertoárja végtelennek, kiapadhatatlannak tűnt. Felmenőin keresztül a népdalénekes átérezhette József Attila sorait: „Az őssejtig vagyok minden ős…" Vagyis az ősök hagyományos értékeinek, tudásának, művészi kifejezőerejének megidézésével, azzal, hogy „már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen", képes kitágítani a tér-idő dimenziókat. Képessé válik az aktuálisban is érzékelni az örök – időtől és tértől független – minőségeket.
– Megtanulni anyáinktól, nagyanyáinktól mindazt az éltető erőt, amit a hagyomány jelent, nemcsak a néprajzosok és történészek kiváltsága, hanem mindannyiunk számára lehetőség és kötelesség – tért vissza Lovász Irén a beszélgetés során újra és újra a gyökereihez. – Amikor néhány éve, nyár végén édesanyám kertjében körtét hámoztam, a mozdulat közben felismertem a gesztust: a fa termését visszaadom az anyaföldnek, a földanyának, hogy az újra életerős, egészséges gyümölcsöt teremjen. A hagyomány is épp ilyen: anyáink átadják nekünk tudásuk legjavát, kincseiket, a népdalokat, amiket az ő javukra is hasznosíthatunk majd időskorukban. Saját szellemi termékeiket visszaforgatjuk a lelki gyógyításukba.
Lovász Irén megosztott a közönséggel, hogy a Női hang című lemez tervezésekor már diagnosztizálták édesanyjánál az Alzheimer-kórt. A hévízi kórházban három hétig egy szobában laktak, és sokat énekeltek.
– Ott jött a felismerés, hogy az élők között édesanyám képviseli ősanyáim hangát, meg kell tehát mutatnom, hogy az enyém az övéből lett. Nagykunsági, délalföldi, tanyasi gyerekkorát idéző népdalaiból együtt énekeltük fel párat a Női hang lemezre. Édesanyám hangjával a hagyományos értékek átadásáról, a női hang folytonosságáról, a generációk együtt lélegzéséről szeretnék vallani. Vállalni a gyökereimet, amelyek meghatároznak, megtartanak, és gyógyítani is képesek. A neurológus szakma nagy érdeklődéssel és elismeréssel fogadta édesanyám éneklését a lemezen – mesélte Lovász Irén –, sorra kaptuk a meghívásokat, hogy énekeljünk nemzetközi Alzheimer kongresszusokon, demenciával foglalkozó rendezvényen.
A gerincoszlop mint tengely metaforikus és elsődleges jelentésében is használatos a zeneterápiában. A Kossuth-díjas népdalénekes, néprajzkutató, egyetemi docens kitért saját hangterápiás kísérleteire és gyakorlataira is a beszélgetésen.
– Hangterápiás dalolókörömben minden alkalmat rituális, határjelölő gyakorlattal kezdünk és végzünk. Ez a „hanglétra" a testben. Belső hangmasszázsnak is nevezem – mondta. – A hanglétra megjelenik a „Földanya lábam alatt, Égapa fejem fölött, Én magam a tengely…" kezdetű, Mantra című dalomban is. A kimondott szó teremtő erejébe vetett hittel az ember valóban képes teremteni: áldást, békességet, egészséget, termékenységet, bőséget. Mivel célom az egészséges, teljes ember fejlesztése, segítése, a Károli Egyetem bölcsészhallgatóinak évek óta tartok szabadon választható, gyakorlati népdaléneklés órát is.
Amikor 2019-ben a szakrális kommunikáció és gyógyítás archaikus eseteit kutatta Gyimesben, Lovász Irén arra kereste a választ: milyen erőt tulajdonítanak a kimondott szónak, mit gondolnak az imádság és gyógyítás összefüggéseiről? A kérdésre sorra kerültek elő az archaikus beszédformulák, gyógyító szövegek, ráolvasások, archaikus népi imádságok és szakrális énekek az asszonyok emlékezetéből.
– A hagyományban a köszöntések, áldások, jókívánságok folyamatosan biztosították, fenntartották a testi-lelki egészséget, a szó valódi, eredeti értelmében vett wellness-t, a bőséget, termékenységet. Preventív gyógyítás volt ez a közösség önellátó, és jól működő társadalmi kommunikációs rendszerében – összegezte eredményeit Lovász Irén. – Mindenkire rákerült a sor: egyszer ő adta, másszor ő kapta az áldást, a jókívánságot. Olcsó és hatékony módszer a betegségmegelőzésre, az egészség biztosítására. Alapja pedig a kimondott szó teremtő-, varázserejébe vetett hit.
Tóth Ida
Fotó: Walter Péter
